Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-522
58 522. országos ülés Í9ií márczius 17-én, kedden. kormánynak nincs szándékában a görögkeleti magyar egyházi főhatóságot, püspökséget felállitani. Hagyja tehát jelenlegi állapotában a dolgokat. De mi nemcsak román nemzetiségi szempontból nézzük e kérdéseket, hanem a magyar államiság szempontjából is. Bs ha mi ezekben találunk megütközni valót, mert azt Tisza István terjeszti elő, ez talán érzékeny oldala lehet a román nemzeti képviselő uraknak, de nekünk nem lehet érzékeny oldalunk arra, hogy ezen tetteit ne kifogás alá vegyük és a magunk kritikáját objektíve, de magyar állami szempontból hűséggel el ne mondjuk és a ház elé ne terjeszszük. Miután az igen t. ministerelnök ur a paktum során ezeket letárgyalta, azzal fejezte be előadását, hogy ezentúl pedig a román nemzeti egyháznak és tanügyi czéloknak a 7 millió korona évi segélyt fel fogja emelni és azonkívül a délkeleti határőrvidék vagyonából is juttat nekik; azt ugyan nem mondta, hogy majd a románoknak ad, de tekintettel fog lenni arra, hogy »ezen vidékek román többséggel birnak«. Csakhogy ezek a román határőrvidéki vagyontárgyak sohasem voltak egyházi alapítvány i tárgyak, sohasem voltak iskolai alapítványi tárgyak, hanem ezek az államnak hadügyi és közigazgatási czéljaira rezervált fondjai voltak. Hogy lehet ilyen paktumszerü tárgyalásnál ilyen kérdésnél beleegyezni azon igénybe, hogy ezen alapok természetének meghatározásánál tekintettel fognak lenni arra, hogy ott román nemzetiségek éltek . . . Ábrahám Dezső: Amit lehet, el kell alkudni! Holló Lajos: Ha ilyen igények felvettetnek, vagy ilyen kérdés csak megérintetik is és az nem nyer mindjárt teljes erejében visszautasítást, ezek az igények csak fenmaradnak és nőnek,... {Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Polónyi Géza: Jogok lesznek! Holló Lajos... ápoltatnak, jogokká válnak s akkor azután később, mint nagy nemzetiségi sérelmek fognak szerepelni a magyar állammal szemben. Most már az a kérdés, hogy az igen t. ministerelnök ur sikert ért-e el, lecsillapitotta-e tárgyalásaival a nemzetiségi túlzók nemzetellenes törekvéseit? Hiszen végre ennek sem lett volna sok értéke. Már gróf Bethlen István t. képviselőtársam nagyon szépen kifejtette, hogy lehetséges, hogy ezek az urak vagy a komité 80 tagja egyelőre félreállott volna a harczból, de hogy esetleg nem jöttek volna-e más apostolok, az egyáltalában nem is lehet kérdéses. Nekünk nem a személyekkel való megbékélés a tendencziánk, nekünk olyan helyzeteknek a teremtése a fődolog, hogy annak alaj>ján a román nemzetiségi párt s a román nemzetiségi izgatók lehetetlenné tétessenek, hogy a román nép maga nyerje meg azokat a jogokat, amelyek őt kielégíthetik, amelyek őt a magyar hazához hű polgárokká tehetik. Csak ez lehet a törekvés. Ha még azt a sikert érte volna el a t. ministerelnök ur, hogy legalább a nemzetiségi erőket egyelőre megbénította volna akcziójukban. De nézzük meg az igen tisztelt komité válaszát, mely ugyan kommentálva lett már itt, de engedjék meg, hogy néhány szóval csak kivonatosan én is kommentárokat fűzzek hozzá. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl!) (Olvassa) : »A magyarországi és erdélyi román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága ... a magyar és román nemzet közt fennálló érdekközösség teljes tudatában és tekintettel a román népnek az osztrák-magyar birodalom helyzetére való sajátos fontosságára . . . érthető megelégedéssel fogadta a ministerelnök ur ő nagyméltóságának kezdeményezését . . ., de a ministerelnök ur által javasolt végleges megoldás nemcsak tárgyi tartalmánál fogva, de azon következményekre való tekintettel is, amelyek mint a végrehajtás feltételei lettek felállítva, alkalmatlan arra, hogy a magyar állam kormányzati politikája és a románok közötti ellentét akár csak rövid időre is elhárittassék.« íme tehát az első bevezetésben hallották önök, hogy »a magyarországi és erdólyországi román nép képviselők . . . Egy hang (a nemzetiségiek közt) : Ez ennek a pártnak a történelmi elnevezése! Holló Lajos: Ez a pártnak történelmi elnevezése, igaza van a t. képviselő urnak. Ugyancsak igy használja ezt a kifejezést Hácz is az ö memorandumféle védekezésében, aki azt mondja, hogy »az erdélyi és magyarországi román nép által eltűrt százados elnyomások s jogtalanságok* . . . stb. Ezt a kifejezést igy használják Romániában is. Ott sincs a magyar állam egysége kidomborítva és elfogadva. Romániában ezt ugy határozzák meg, hogy: Erdély, Bánát, Bihar, Mármaros és Magyarország. A mieink már csak annyira mennek, hogy azt mondják: »a magyarországi és erdélyi román nép». (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az Uniónak törvényessége tehát részükről még ma is kétségbe vonatik, amely unió a magyar államot perfektuálja, amely a magyar államiságot egységes állami szervezetté alkotta. Erre az unióra ő Felsége hitlevelében esküt tett és amelyre a jogfolytonosság alapján mint élő jogra ebben az országban mindenkinek hivatkozni kell. De a t. képviselő urak azt mondják, hogy ez náluk nem létezik; ő náluk, az ő szemükben Magyarország a román népet nem foglalja magában, szerintük a »magyarországi és erdélyi román nép«-ről és »annak képviselődről kell beszélni. Ennek természetesen meg vannak náluk a külön államjogi következményei, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyekre az igen tisztelt képviselő urak és még inkább a künnlevő szervezetek tagjai hivatkoznak.