Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

54 522. országos ülés 19H múrczius 17-én, kedden. hogy : ezeket, meg ezeket én meg fogom változtatni, mert nem tartom szerencséseknek, hanem szabadjára hagyja a nemzetiségi uraknak azt, (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azok, amelyekkel épen a magyar államnak jogait akarják érvényesíteni, amelyeket ők nem szeretnének végrehajtva látni, azok legyenek azok a bizonyos nem szerencsés alkotások. Ezzel csak nekibá torit ja és buzditja az állam elleni törekvéseket és oda adja a magyar kormányelnöki tekintélyt, hogy a törvény intézkedéseinek értékét leszállítsa. Amikor a ministerelnök ur igy a törvényekkel végez, akkor nekimegy az állam hatóságainak, akiknek tekintélyét arról a székről védelmezni kellene és azt mondja, hogy a kultuszministeriumban túlzó sovinisták ülnek és azok a tanférfiak, tanfelügyelők, akik végrehajtják a törvényt, nem viseltetnek kellő érzékkel, vájjon mi iránt ? Nem a magyar kultúra iránt, hanem a román kultúra ügye iránt! Nem hajtják végre a törvényt tárgyilagosan akkor, mikor az ujabb népszámlálás szerint még mindig 78 %-a az idegen ajkú állampolgároknak nem sajátította el a magyar állam nyelvét. Tehát abban van a hiba, hogy a magyar kultúra apostolai, munkásai, a kultuszministerium közegei, a tanfelügyelőségek nem viseltetnek kellő érzékkel, kellő objektivitással, nem pedig a hiba az a nagy ellenállás, amelyet nem mindig jóhiszeműséggel tanúsítanak épen az egyházfelekezetek az állam követelményeivel szemben. De fejtegetései fonalán tovább megy a t. ministerelnök ur. Hivatkozott az előttem szóló t. képviselő ur is arra, hogy megtörténtek, hogy egyes egyházközségeket a hatósági közegek tévedésbe ejtettek ; ezeket mi — mondja a ministerelnök ur — ki fogjuk korrigálni. Tévedni lehet, t. ministerelnök ur, — és ez a korrekczió tárgyát is képezheti — hanem hogy arról a helyről az állam közegei akképen minősíttessenek, hogy ők »tévedésbe ejtettek« idegen, román vagy más nemzetiségű egyházközségeket csak azért, hogy a törvény tekintélyét keresztülvigyék és hogy magyarosítsanak, azt állitani, hogy a magyar állam közegei ilyen eszközökkel dolgoztak, hogy nemcsak túlon túl soviniszták, nemcsak nem objektívek, hanem »tévedésbe is ejtenek* ártatlan román egyházközségeket, ilyet állitani nem lehet és nem szabad. Ez az állam tekintélyével merően ellentétben áll. (Igaz ! Vgy van 1 a szélsőbaloldalon.) Ilyen állításokat nem lehet bedobni egy ilyen kényes területre, amelyben úgyis megvan az érzékenység, megvan a törekvés az iránt, hogy lobogó szenvedélylyel álljanak ellen az állam jogos kívánságainak is. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De a t ministerelnök ur tovább megy és a paktum szövegében nyilvánosan kijelenti, hogy jövőben pedig »nem térhet el« a kormány a román iskolákkal szemben attól az állásponttól, amelyet másokkal szemben követ. Nem térhet el! Mit jelent ez, hogy nem térhet el ? Nem térhet el a nemzetiségek által megfelelő irányban vezetett iskoláknál. Ez helyes dolog, de, kérdem, ha a román iskolák nem teljesitik azokat a követelményeket, ha nem hajolnak meg azon törvényben felállított posztulátumok előtt, amelyek rajok nézve a nemzettel szemben kötelezők, vájjon akkor sem térhet el a magyar kormány a törvényekkel szemben követett eljárástól. De egyátalán hogy lehet ezt a hangot használni, hogy a magyar kormány »nem térhet<< el a román iskolákkal szemben attól az állásponttól, amit másokkal szemben követ ? Nem, ilyen hangot használni nem lehet 1 A dolog érdemében sem szabad ilyen kijelentéseket tenni, mert a kormány, igenis, eltérni köteles ott, ahol azokat az egyszerű követelményeket sem látja végrehajtottaknak, amelyeket törvényes rendelkezések felállítottak, de nem szabad ilyen kifejezést használnia az állam tekintélye szempontjából sem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindezek, t. képviselőház, egy összefüggő lánczolatot képeznek, ezek felett nem lehet oly kisszerű szempontból napirendre térni. Mert ahhoz, hogy a ministerelnök ur a törvény parancsoló szavának végrehajtását és az állani közegeinek sovinizmusát, mint az állam hibáját állítja oda, csatlakozik az a nagyon megrovandó kijelentés, amelyet a ministerelnök ur az állam czimere és jelvényei ellen engedett meg magának. Tévedni emberi dolog, t. képviselőház, de, engedjék meg: az a visszavonás is, amelyet a ministerelnök ur tett, rendkívül kicsinyes formában történt meg. Az egyszerű tévedés beismerése talán hatással lett volna, de a ministerelnök ur nem ezt a megoldást kereste, hanem csak egy czinikus megjegyzéssel tért ujabban is a dolog felett napirendre. Ez kifelé természetesen nem fog hatni. Ott künn, ahol a magyar czimert odaállítják, mint a gyűlölet tárgyát, ott a magyar ministerelnök urat is mellé fogják állitani, mint aki lekicsinylő hangon említette a magyar czimert a képviselőházban ! (Vgy van ! baljelől.) Ezek azok, amelyek bennünk visszatetszést keltenek. Es hiába mondja a ministerelnök ur, hogy megpróbálja, hogy az urakat szelídebb hangra bírja; a t. nemzetiségi képviselő urakat rábírhatja szelídebb hangra, de azokat künn, akik folyton szembehelyezkednek a magyar államisággal, az ilyen kijelentésekkel csak rászorítja, csak rábiztatja, hogy a nemzet fokozott ellenségeivé váljanak. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még néhány megjegyzést kell tennem e tárgyban, mielőtt más témára mennék át. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a felekezeti iskolákra vonatkozólag a törvénynek azon intézkedéseit, hogy nem diplomás tarátokat is alkalmazhatnak, annyira mellékesnek tekintette, hogy időközben egy törvényt is hozott, amely ezt megváltoztatta. Ez a diplomás román tanítók alkalmazásának kérdése a gyakorlati életben micsoda jelentőséggel bir ? Azzal, hogy vannak román tanítóképző intézetek és a román felekezetek tanítóikat ezekből az intézetekből veszik, De ott vannak