Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-522
522. országos ülés Wl'i márczius 17-én. kedden 51 román nemzetiségi képviselő urakat, ne vegyék ezt a dolgot azzal az érzékenységgel, hogy mi, midőn kritikát füzünk a ministerelnök ur akcziójálioz, amint ebben nincs pártszempont, ép ugy nincs elfogultság sem a román nép iránt s kizárólag abból a tendencziából indul ki, hogy megállapítsuk elfogulatlanul, mi az, a mi szolgálja ebben az országban közös érdekeinket, a békés egyetértésnek megteremtését. (Helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek, abol lappangó tüzet vélünk felfedezni, lehet ahhoz a lappangó tűzhöz nem szerencsés kézzel is hozzányúlni. Lehet azon a területen, ahol ez a tűz továbbmegy, lehet oda olyan anyagokat is elraktározni, amelyek talán ma még nem mutatják azt a veszedelmet, amelyet magukban rejtenek ; de hogyha az a lappangó tűz továbbterjed, ebben az csak egy uj matériáiét talál, hogy egyszerre, talán váratlanul is egy nagy robbanást idézzen elő és pusztitást vigyen végbe olyan érdekekben, amelyek mindnyájunk előtt egyaránt becsesek és szentek. Ettől akarjuk mi megóvni országunkat, hogy akaratlanul, öntudatlanul is bármely kormányzati lépés ennek az országnak belbékéjére és nemzetiségi érdekeire veszélyeket rejthessen magában. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az első kérdés, amelyet t. képviselőtársaim szóba hoztak és- amelyet az előttem felszólalt Neugeboren Emil t. képviselő ur is most különösen és ismételten felhozott, hogy miért teszünk mi kifogást a ministerelnök urnak azon ténye ellen, hogy ő a nemzetiségi képviselő nrakkal eszmecserét folytatott. Ebben magában mi semmiféle sérelmet soha nem találtunk. Ha a ministerelnök ur a t. nemzetiségi képviselő urakkal, bármilyen nemzetiséghez tartozzanak is, diskurzusokat folytat, tárgyalásokat vezet be, eszmecserét folytat, ez ép oly kevéssé lehet sérelem bármely pártra és az egész országra nézve, mintha más pártokhoz tartozó képviselők folytatnák ezt a diskurzust. De nem erről van szó. Arról van szó, aminek talán mi biTái és jogos kritikusai nem is egészen lehetünk, hogy t. i. megállapittatott kormányzati vizsgálat alapján és tények alapján, hogy az országban egy olyan nemzetiségi szervezet áll fenn, amely szervezetnek működése — ismétlem, kormányzati megállapítás szerint — mint a nemzeti egységre veszélyes, mint a nemzeti békére káros szervezet lett megállapítva, (Igaz! ügy van! balfelől.) Hieronymi nem tartozott a mi pártunk kötelékébe, más alapon álló államférfiú volt, aki nagy utazásokat tett, vizsgálásokat ejtett meg és azt konstatálta, hogy annak * az u. n. román nemzeti komiténak működése nem ápolja az országban a nemzetiségi békét, azért annak a komiténak működése ellen kormányzati intézkedéseket és rendeleteket kellett kibocsátania. Es a t. ministerelnök ur is most, az ő tárgyalásai folyamán, mit állapított meg ? Változott talán a helyzet ? Nem, t. képviselőház ! A ministerelnök ur is megállapította, hogy a román nemzeti párt programmjának pontjai »a magyar nemzeti politika sarkalatos tételeivel ellentétben állanak«. Megállapította, — saját szavait idézem — hogy jobb lesz megegyezkedni, mintha »visszatérnek a szenvedélyek felizgatásának, a vádaskodásnak, az izgató jelszavaknak politikajához*. KŰH Béla: Most is lázítanak a lapjaik! Holló Lajos: Továbbá azt mondja, »az előfeltétel a megegyezéshez az volna, hogy nem ellenséggel állunk szemben, akinek oly hátsó gondolatai vannak, amelyek a magyar állam nemzeti egysége ellen irányulnak«. Azok a kormányzati tények tehát, amelyek a komité nemzetellenes működését megállapították, nem szűntek meg ; sőt a t. ministerelnök ur azokat most is fennállóknak állítja. Kijelenti, hogy a komité törekvései a nemzeti állam követelményeivel és a magyar alkotmány felfogásával kardinális ellentétben vannak, amint legutóbbi felszólalásában is mondja, »áthághatatlan ür tátong« a nemzetiségi párt álláspontja és a magyar államiság követelményei közt. Mi tehát azt mondottuk, hogyha a dolog ugy áll, akkor a tárgyalásokat a kormányhatóságilag megállapított ellentétes áramlatokkal szemben fölvenni, komoly veszélyeket rejthet magában. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És a t. ministerelnök ur ezt azzal akarja kiparirozni, hogyha nem veszélyes felekezeti alapon és nem veszélyes osztálygyülöleti alapon pártokat szervezni, akkor nem lehet veszélyes nemzetiségi alapon sem a pártszervezés. A ministerelnök ur ez alatt oly pártalakulásokat ért, amelyeket magunk sem tartunk részünkről helyeseknek, mert hiszen más pártálláson vagyunk, de hogy párhuzamba állittassék a két törekvés, azt az igazsággal megegyeztethetőnek nem tartjuk. Mert mik azok a dolgok, amelyek, mondjuk, a néppártnak, vagy a szoczialista pártnak alakulására alapot nyújtanak ? Egyszerűen belső társadalmi kérdések. Hiszen vannak, akik agrár-, vannak, akik merkantilista alapon állanak. Vannak, akik iparosok, vagy akik a kereskedelem érdekeinek szempontjából indítanak poütikai akcziót. A munkásság is indit politikai akcziót saját társadalmi érdekének védelmében és a néppárt bizonyos keresztényies társadalmi érzés alapján. De hogyan állitható mindez egy vonalba azzal, hogy vannak pártok, amelyek a magyar alkotmány ellenére való küzdelmet akarnak, amelyek a magyar állam egysége ellen való akcziót tűznek maguk elé? Hiszen az előbb említetteknek nincs semmi olyan törekvésük, amely a magyar állam egysége ellen, vagy az egységes politikai nemzet fogalma ellen törne. Ezeket a pártalakulásokat tehát nem lehet összehasonlítani a nemzetiségi pártalakulásokkal. Hiába mondja a t. ministerelnök ur azt is, hogy ránézve szuperálva van a kérdés azzal a meghívóval, amelyet Kossuth Ferencz intézett, nem tudom hány évvel ezelőtt, a nemzetiségi urakhoz és amelyet oly gondosan 7*
