Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-522
322. országos ülés 19Pi nem magyar ajkú polgárainak faji érdekei között. (Igaz! ügy van ! jóbbjélöl.) Es ha tényleg mégis vannak ellentétek, ezek akkor csakis félreértéseken alapulhatnak s akkor nem lehet mondani, hogy matematikailag lehetetlen azokat elsimítani. (Igaz ! ügy van! jobbfelöl.) Akkor egy helyes és meggondolt nemzetiségi politikának itt kell az emeltyűt megmozgatnia, természetesen nem ugy, hogy drákói rendelkezések egész rendszerével megerősítsük a félreértéseket, megrögzítsük a gyanakvó félelmet, kibővitsük az érzelmi ellentétet, hanem azáltal, hogy követjük Deák Ferencznek a t a bölcs tanácsát, hogy »a nemzetiségekkel meg kell kedveltetni a hazai viszonyokat*. (Igaz ! Ugy van I Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mert bocsánatot kérek, t. ház, ha egész nyíltan kimondom, hogy a nem magyar ajkú honpolgárok helyzete ebben az országban különösen nehéz, sokkal nehezebb mint a fajmagyaroké. Méltóztassanak csak elképzelni, t. ház, hogy amíg a magyar embernek már a szülői háznál osztályrészéül jut a magyar nyelv teljes tudása, melynek segítségével nyerheti csak el polgári jogarnak teljességét, addig a nem magyar ajkú honpolgároknak ezt a nyelvet nagy nehezen meg kell tanulniok. Es míg a magyar ember anyanyelvét érvényesülni látja az államélet valamennyi ágában és valamennyi vonatkozásában, addig a nem magyar ajkú honpolgárnak számtalanszor éreznie kell, hogy a maga anyanyelve nem részesül ilyen elismerésben, nem érvényesül ennyire, annak igen gyakran félre kell állania. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ebbe bele kell nyugodnunk ; félre kell tennünk minden olyan anibicziót, mely a saját magunk anyanyelvének a magasabb állami vonatkozásokban szerepet akarna biztosítani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ennek az államnak magyar nemzeti jellege van és ahhoz nekünk okvetlenül alkalmazkodnunk kell. (Általános helyeslés.) De midőn teljesítjük ezen nem mindig könnyű és egyszerű kötelességet, a magunk részéről is elvárhatjuk az államtól és magyar ajkú polgártársainktól, hogy a lehetőséghez képsst könnyítsék meg emiitett kötelességünk teljesítését, mellőzve minden felesleges nyelvkényszert, mellőzve jogos érdekeink és érzelmeink minden czéltalan megsértését, tért engedve a nem magyar nyelveknek mindenütt, ahol ezáltal sem az állami szervezet egysége, sem a közszolgálat gyakorlati érdekei kárt nem szenvednek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ez igy lesz, akkor igazán, megkedveltetik velünk a hazai viszonyokat, akkor szívesen és lelkesen közreműködünk mindannyian a haza megszilárdításában és felvirágoztatásában ; akkor megszűnik minden nemzetiségi torzsalkodás és megszűnik általában a nemzetiségi kérdés. (Igaz! Ugy van ! Helyeslés jobbfélől.) Azt mondottom az imént, t. ház, hogy a magyar ember anyanyelvét érvényesülni látja az állami élet minden ágában és minden vonatkozásában. Ez nem áll egészen. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. márczius 17-én, kedden. 49 Vannak némely vonatkozások, ahol a magyar nyelvnek tényleg bizonyos mértékben háttérbe kell szorulnia és ezek a közösügyi vonatkozások. Azért érintem ezt a kényes témát, mert nem állhatom meg, hogy ezzel összefüggésben meg ne említsem azt a felfogást, mintha Magyarországnak a közös ügyek terén tett bizonyos nyelvi konczeszsziói a nem magyar ajkú állampolgárokra ugy hatnának, hogy azokban a magyar államnak és a magyarságnak gyengeségét látnák, olyan gyengeségéi, amely felbátorítja őket nem tudom miféle merészségre. Merőben téves ez a felfogás, t. képviselőház, Nem ezt a tanulságot merítjük az említett tényből, hanem egy egészen mást. Azt a tanulságot, hogy mi mindannyian, egyesek és nemzetek csak emberek vagyunk és nincs az az ember, bármilyen magas állású és nagy befolyású is legyen, nincs az a nemzet a világon, bármilyen hatalmas is legyen, amely embernek és mely nemzetnek nem kellene megalkudnia a viszonyok nagyobb hatalmával, (Helyeslés a jobboldalon.) nem kellene határokat elismernie és konczessziókat megtennie. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mikor azt látjuk, hogy a magyarság, amely nemzeti egyéniségét egy erős államszervezetben juttatta kifejezésre és érvényre a maga és a haza jól felfogott érdekében, bár nem elvileg, de gyakorlatilag lemond államjogainak egy részéről, ez, ugy hat reánk, hogy azt a bizonyos nemzetiségi öntudatbeli áldozatot, melyet okvetlenül hoznunk kell, ha ezen hazában boldogulni akarunk, szivesebben és könnyebben bírjuk elviselni, tapasztalván, hogy a nálunk sokkal hatalmasabb magyar nemzetnek is áldozatot kell hoznia azokért az előnyökért, (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) amelyeket az Ausztriával való pragmatikus közösség biztosit részére. T. képviselőház ! Legyen szabad még egyszer röviden visszatérnem a népoktatás kérdésére. Őszintén sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur az 1907. évi XXVII. törvényczikk alapos revíziójára nem bírta magát elhatározni; de ha ez nem történt is meg, örömmel vettem tudomásul, hogy egyes pontokban a praxisban bizonyos könnyítéseket szándékozik életb' 1 . léptetni, örvendek ezen kilátásba helyezett intézkedéseknek elsősorban délvidéki és dunántúli német faj rokonaink érdekében. Azt hiszem, én is azok közé tartozom, akik a t. ministerelnök urat az ottani németségnek az iskolai kérdésekből "kifolyólag uralkodó elégiiletlenségére figyelmeztették. Egy Tolna vármegyében tett kortesut alkalmából minden német ajkú. faluban az emberekből önként kifakadó keserves panaszokat hallottam amiatt, hogy a német gyermekek az egypár esztendővel azelőtt . még német tannyelvű, később pedig az Apponyi-féle törvényre való téves vagy rosszhiszemű hivatkozással megmagyarositott iskolákban egy árva német szót sem hallottak. Határozott elvi meggyőződésem, hogy csakis az anyanyelven való oktatással érhető el teljes mértékben az iskola czélja. Nálunk szászoknál, 7
