Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-521
521. országos ülés 191Í márczius 13-án, pénteken. 43 Gr. Tisza István ministerelnök: Oh, dehogy! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: T. ministerelnök ur és t. túloldal, a legközelebbi órákban ismét tanúságot fognak nyerni, tanúságot fognak találni amellett, hogy igenis a társadalomak nagyon tekintélyes, túlnyomó nagy része nem a katonatisztek pártján van. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és szélsöbaloldalon.) Ez nekem nem szolgál megelégedésemre, sajnálom, hogy igy van; de igy van, ezt nem fogják letagadni. (Igaz! TJgy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) De lehetetlen állapot is az, hogy az a katonatiszt folyton nyilatkozzék. Hisz nem az ő szakmája, nem az ő kenyere. És a dolgok már annyira elfajultak, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) hogy itt fel fogok olvasni egy nyilatkozatot, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amely nagyon különös világításba helyezi a hadseregnek viszonyát a czivilis, polgári elemmel. Ez a nyilatkozat megjelent a Budapesti Tudósítóban és a következőleg szól: Szmrecsányi György: Ki irta alá ? Ki felel ezért ? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: A Budapesti Tudósítót illetékes katonai részről felhatalmazták a következő nyilatkozat közzétételére (olvassa): * Miután a tisztikarhoz tartozó mindazok a megbízottak, akik a közelmúltban felmerült, politikai okon alapuló becsületügyekben eljártak, magukat az egyedül és kizárólag illetékes fórum, — a tiszti becsületügyi választmány — előtt igazolták és eljárásukat e fórum tökéletesen korrektnek és kifogástalannak találta: ezek az ügyek a tisztikarra nézve teljesen el vannak intézve.* (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) »Az ellenfél részéről proponált becsületbiróságot, tekintettel a vegyes becsületbiróságokban való részvételre vonatkozólag évek óta fennálló tilalomra, nem lehetett elfogadni. A jövőben tehát a tisztikar tagjai valamennyi efféle ügyben minden további nyilatkozat közzétételét mellőzik s a tisztikarnak elég az a tudat, hogy mindezekben az ügyekben azoknak a szokásoknak értelmében és szellemében jártam el, amelyeket a fegyveres erő minden része kizárólag kötelezőknek ismer el.« Eddig a dolog a tisztikar számára rendben van, de most jön a folytatás (olvassa): »A nálunk néhány év óta egyesek által hirdetett az a nézet, amely szerint politikusok politikai tevékenységük gyakorlása közben elkövetett személyes sértések esetében ezeket a lovagiasság terén immunitás illetné, ezennel a legnyomatókosabb visszautasításra talál.« »Ezt a nézetet tehát az összes fegyveres erő tagjai sem fogják akczeptálni soha«, — kérem, Chlopinál is volt egy soha — »mert becsületügyben az eljárás sarkalatos elve az, hogy személyes sértésért minden lovagias férfi köteles elégtételt adni.« Gr. Tisza István: ügy van! (TJgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj.) Ráth Endre (közbeszól). Elnök: Csendet kérek ! Kérem Ráth Endre képviselő urat, ne méltóztassék újból zavarni a tárgyalást. Rakovszky István: . . . »Ezzel ellenkező magatartás nemcsak a sértőt diszqualifikálja, hanem ennek ezt a nézetét képviselő megbizottait is. Magas hivatásuk tudatában az összes fegyveres erő tagjai visszautasítják azt a törekvést, hogy pártpolitikai üzelmek játékszerévé alacsonyíthassanak le és ép oly határozottan óvást emelnek oly kísérlet ellen is, amely a polgári társaság köreivel gondosan ápolt lovagias viszonyuk ^megzavarására irányulna.« En a nyilatkozatnak lovagias ügyekre vonatkozó részét e vonatkozásban kritika tárgyává nem teszem. Itt politikai nyilatkozat történt. (TJgy van! balról.) A honvédelmi minister ur fel fog világosítani engem, ki felelős ezért? A legfelsőbb hadúr tett közzé nyilatkozatot a Budapesti Tudósítóban ? Krobatin minister ur, vagy a katonai kabinetiroda? Ki felelős ezért? Ennek csak akkor van értéke, ha ott van a név, mert amit a Budapesti Tudósitó odaállít, mint illetékes helyet, az lehet a Budapesti Tudósító számára illetékes, de reánk nézve és azokra az urakra nézve, akiket érinteni akar, nem az és mégis különös, hogy amikor az egész hadsereg nevében történik nyilatkozat, a Budapesti Tudósitó az, amely a hadsereg nevében nyilatkozik és akárhogy keressük, nem tudjuk, ki a felelős. Ezért mondom, hogy idevezetnek a dolgok, hogy ily nyilatkozatok, ily gazdanélküli nyilatkozatok jelennek meg. Eddig az anonymus nem jelentkezett és lehet, hogy valaki felelősségre akarja vonni e miatt; de senkit sem lehet felelősségre vonni, sem a honvédelmi minisztert, sem mást. Mert senki sem felel olyasmiért, a mi nincs aláírva és senki sem vállalja önként. (Zaj jobbfelöl.) Es ha katonai körök tették volna, bocsánatot kérek, már ahhoz az uraknak semmi közük, hogy itt elővegyenek jiártpolitikai dolgokat, hogy erre használják fel őket. Törték volna a fejüket akkor, amikor a pártpolitikai élet elnyomására, a parlament elnyomására vállalkoztak; akkor nem lett volna szükség ilyen fércznyilatkozatra. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! En kijelentem, hogy nem áll, ami ebben az igazán pongyola nyilatkozatban benne van, nem áll az, hogy katonatiszteknek nem adna valaki elégtételt. Ne tessék meghamisítani a dolgot, mindenki ad elégtételt. Mindenki ad. En nem vagyok felhatalmazva, de tudom, hogy azok az urak, akik az illető katonatiszteknek megtagadták az elégtételt, készek, daczára annak, hogy nincsenek kötelezve erre, abban a pillanatban, amikor ők visszamennek csapataikhoz, ha kívánják, nyomban elégtételt adni. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez nem katonai 6*
