Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

40 521. országos ülés 19lí márczius 13-án, pénteken. zett fel, úgyhogy ott még a helytartó deniissiójárol is beszélnek. Szemben ezzel, a katonaságnak népszerűnek kell lenni, a katonaság pedig népszerű csak ugy lehet, ha egybeforr a nemzettel, egyetért a nemzeti érzéssel, tiszteli a törvényeket s a törvények oltalmára, nem a törvényeknek elnyomására törekszik. (Taps a baloldalon. Felkiáltások jobbról. Természetes!) T. képviselőház! Ezen parlamenti őrség intézménye a katonákat, a tiszteket, akik tagjai, kiragadta a hadsereg kötelékéből. (Felkiáltások jobbfelöl: Hát a csendőrök ?) Bocsánatot kérek, nagy különbség van. A csendőrökről hallottam beszélni a ministerelnök urat is a főrendiházban. A csendőrtiszt nem adja ki a parancsot, hogy fogd meg ezt, vagy azt, a csendőrtiszt csak a katonai fegyelem szempontjából őrködik a katonák, a közemberek felett és csak nagyon kivételes esetek azok, amikor ő igy közbe lép . . . (Zajos ellentmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: . . . mert azt a parancsot, hogy mit tegyen a közrend fentartása érdekében, a politikai hatóság szokta neki kiadni. (Ellentmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István: Ki lettek ragadva a hadsereg kötelékéből s a lcgodiózusabb politikai policziális ügy elintézésérc, a parlamenti ellenzék leigázására lettek alkalmazva. (Taps a baloldalon.) T. képviselőház! Katonai szempontból csak egész röviden akarok ezzel foglalkozni; nem akarok e tárgyba belemélyedni, hiszen én felolvastam adataimat a delegáczióban. Ami olyan nagyon visszatetsző, ez a felemelt zsold ,és a felemelt fizetés. Ez nagyon kellemetlen. Éo is katona ember voltam és appellálok mindenkihez, aki katonaságnál szolgált, hogy én nem képzelek magamnak kellemetlenebb feladatot, amely egy katonatisztet érhet, mint ha pl. egy exekuczionális pelotont kell kommandiroznia. Ez a legvisszatetszőbb minden katonatisztnek. Ha neki ezt a parancsot adják, teljesíteni fogja, és nincs senki a világon, aki e parancs teljesítéséből, amikor ezen szomorú, kellemetlen, viszzataszitó feladatnák eleget tesz, ebből annak a katonának jellemére legkisebb mértékben hátrányos következtetést vonna. Én itt sem akarok következtetést levonni, de egy ok, hogy olyan visszatetsző ez a parlamenti őrség, semmi tekintetben be nem igazolható, az illető katonai rangoknak nem megfelelő óriási fizetések, akkor, amikor azt látjuk, hogy ugyanazon időben ezen tiszteknek bajtársai, a többi katonák, éhzsoldon, tönkremenve, téli időben, a háború veszélyével szembén teljesítettek szolgálatot és ezektől különféle furfangokkal megvonták azt a pénzt, ami nekik igazság szerint -jutott volna akkor, ha a mobilizaczionális parancsot kiadták volna. Nem egy tisztcsaládot ismerek, amely tönkrement ebbe, mikor az illető tisztektől kivánták, hogy életüket és vérüket adják oda a királyért és a hazáért, azalatt, mig ez az őrség felemelt zsoldon henyélkedett. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Ez, t. képviselőház, az egyik indoka annak a nagy ellenszenvnek, amely az intézménynyel szemben megnyilatkozik. Mert, ha már feltétlenül szükséges ez az intézmény, akkor tartsa az a katona kötelességének ezeket a feladatokat ugyanazon illetményekért elvégezni, mint amennyiért elvégzik feladataikat p künn a többi bajtársak. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés balfelöl,) Polónyi Géza: Nem kapnak ám rá embert! (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Lótartást kapnak azért, hogy képviselőket kidobáljanak! (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Rakovszky István: T. képviselőház! Nézzük meg katonai szempontból — és itt mindig a t. honvédelmi minister figyelmét kívánom e dolgokra felhívni — ezt a parlamenti őrséget akkor, mikor működik. (Halljuk! Halljuk! Derültség a balfelöl.) Nézzük meg azt a felvonulást, (Halljuk! Halljuk!) Mivel pedig a t. túloldal — dicséretére mondom — ennek nem szemtanuja, mert mindig kivonulnak olyankor, nagyon helyesen . . . Polónyi Géza: A függönyök mögül nézik! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: . . . hát én előadom, hogy hogyan játszódik ez le! (Halljuk! Halljuk!) Az ülés egy nagyon izzó jelenete után, mikor az elnök ur kivonul a teremből és kiadja az őrségnek a parancsot, itt bent az ülésteremben, megszűnvén az oka az ellenzékieskedésnek, a felbuzdulásnak, a haragnak, a kitöréseknek, természetesen csend van, és 20—25 perczig, amig ezek a katonák összeszedelőzködnek, egy olyan békés, majdnem azt mondhatnám, kedélyes hangulat uralkodik. (Elénk derültség a jobboldalon és a középen. Félkiáltások: Mü düh volt?) Hát kérem, még ezt is irigylik? Ez igy van. Bakonyi Samu: A franczia forradalomban is igy volt, a kivégzések előtt. Bartos János (közbeszól). Elnök: Csendet kérek. Kérem Bartos képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Zaj balfelöl.) Rakovszky István: Erre egyszerre minden oldalról bevonul ide 30 ember, nagyon különös adjusztirungban (Derültség balfelöl.) és elhelyezkedik itt egy alezredes és egy kapitány parancsnoksága alatt. (Közbeszólások és derültség balfelöl,) Ez önmagában véve katonai szempontból nevetséges, mert a tiszti állásra nézve, t. képviselőház, nem valami dicséretes dolog, (Igaz! I Ugy van! balfelöl.) hogy egy alezredes, aki