Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-525

2Ö4 o2o. országos úlés i9ii márczius $U-án, pénteken. szállítani, ahova azok czimezve vannak s miután itt magyar név is van, csak azt sem lehet mondani, hogy nincs megjelölve a szállítás helye. Az ilyen dolgok természetesen a nem magyarajk emberekre bizonyos rossz hatással vannak, amit azt hiszem, nagyon könnyű módon lehetne eliminálni az állami szolgálatból, amely szolgálat mint az államnak egyik megnyilvánulása jelentkezik. Ilyen kisebb dolgok történnek süriin a néppel a vasúti kezelésben. Emlékszem pl., hogy nagyon sürün fordul elő Brassóban az, hogy öreg parasztok, akiknek eszük ágában sincs politizálni, odasietnek hamarjában a pénztárhoz és kérnek jegyet Stadlauba, amikor rájuk rivalnak, hogy nincs és ha a szomszédságban nincs ott valaki, aki megmondja, hogy hova kéri a jegyet, akkor ottmaradnak, ami gyakran előfordul. Ez nagyon rossz hatást tesz a hangulatra, pedig szükséges, hogy egymást megértsék. Egy sváb ugy intézte el temperamentumával ezt a dolgot, hogy tenyerével odacsapott és azt kérdezte : »Sind Sie für uns da, oder wir für Sie ?« Akárhány hivatalnok Magyarországon füle mögé Írhatná ezt a mondást. Vannak azután kisebb dolgok, amelyek a népet izgatják. Pl. köztudomású dolog, hogy Magyarországra olyan könyvek, olyan iratok is jönnek, amelyek nem mindenkinek tetszenek, amelyekből izgatást vélnek kivenni és azért eltiltják azokat. Sürün előfordul, hogy a Délvidéken házkutatásokat végeznek és ritka esetben találnak egy-egy könyvet, de a legtöbb esetben ez az egész csak szekatúrára vezet. Vannak azután nagyobb dolgok, amelyek a nép széles rétegeit rossz hangulatba hozták. Tudomásomra hoztak egy esetet, hogy NyugatMagyarországon jónevü urak egy közművelődési egyesületet akartak alakítani, benyújtották az alapszabályokat és megkezdték a működésüket, miután 40 nap alatt nem jött le az alapszabályok jóváhagyása. Erre az egyesület be lett tiltva azzal az indokolással, hogy miután az alapítók nem nyújtanak garancziát arra, hogy az egyesület az alapszabályok keretei közt fog dolgozni, nem engedik meg. Itt az egész dologban az a bántó, hogy nem várták be, amig ezek az urak olyan dolgokat müveinek, amiket nem szabad elkövetni az alapszabályok értelmében és akkor feloszlatták volna, hanem előzetesen betiltották. Ez az ottani németségre nem nagyon jó benyomást gyakorol. Nem akarom itt az egyes kisebb dolgokat is előadni; fel akartam bár hozni, de talán még azt meg kell mondanom, hogy az u. n. pangermánok lassanként organizálódtak és van egy párt: a Deutsch-ungarische Volkspartei. Ezek össze akartak jönni, hogy ügyeiket megbeszéljék. Ezt nekik roppant megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik. Lemennek tehát Verseezre, ott van egy | Bürger-partei, az összehozza embereit és ott kezdik dolgaikat megbeszélni, vagy elmennek G-yertyámosra, ott a szocziáldemokraták hivnak össze gyűlést és ott beszélik meg dolgaikat. Ez sem a jó hangulattal, sem a közigazgatás komolyságával nem fér össze. Nagyon érdekes dolgokat lehetne megtudni, ha azzal foglalkoznék valaki, hogy az iskolák hogyan vesztették el német előadási nyelvüket. Ezt a kérdést azonban, habár fontos adataim vannak, nem akarom tárgyalni, mert bizonyos előzékenységgel akarok lenni pártom iránt, (Helyeslés jobbfelöl.) hanem kérem az igen tisztelt ministerelnök urat, aki olyan jóindulatot tanúsított egész beszédében a németek iránt, hogy hasonló ügyszeretettel és kitartással, amint ezt a románokkal szemben tette, talán a németség kérdését is szívlelje meg . . . Lévay Lajos: Minden nemzetiségét! Kopony Vilmos: . . . és akkor ennek azután az- lesz az eredménye, hogy a fennálló, úgyszólván természetadta jó viszonyt még meg is lehet erősíteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) En gondolkodtam e dolgok felett és kutattam, hogy milyen forrásból erednek mindezek a tünetek. A magyar népleiket már évek hosszú sora óta figyelem és azt hiszem, hogy e jelenségek a német népieteknek a félreismeréséből származnak. A német ember természetében van ugyanis, hogy mindenért — ami nem is német, — tud lelkesedni és hazafiságban mindenkin túl tud tenni. Ezt a két tulajdonságát az előző évtizedekben, ugy látszik, hogy mind a magyar közvélemény, mind a kormányok félreértették, és erre alapítottak bizonyos — mondjuk ki nyíltan — magyarosító törekvéseket, amelyeknek az első időkben elég szép eredménye is volt, mindaddig, mig a reakezió beállt. Ezek az első eredmények a magyar közvéleményt és ugy látszik, a magyar kormányokat is abba az önámitásba ejtették, hogy talán itt nem kell más, mint minél több magyar előadási nyelvű népiskolát szervezni, azután talán, amint azt gróf Apponyi Albert képviselő ur gondolja, még ismétlő iskolákat adni hozzájuk és szépen meg van oldva az egész kérdés ugy, hogy az egész németség nemcsak érzelmileg — amint az már megtörténik — hanem nyelvileg is beleolvad a magyar nemzetbe. Midőn azután a reakezió beállott, mert a magyar közvélemény észre kezdi venni, hogy ez olyan természetellenes dolog, amelyet.nem lehetséges fenntartani, kezd bizonyos izgatottság jelentkezni és ez az izgatottság az indító oka ennek az én általam leirt dolognak. Szerény nézetem szerint a magyar közvéleménynek tisztán kell látnia; tudnia kell mi lehetséges és mi nem Mit akar a beállott reakezió ? Miről van szó ? Itt egy egész népnek felébresztése czéloztatik; visszatérítése a nép tömegeinek őseinek tiszteletéhez, fajuknak megbecsüléséhez, nyelvüknek szeretetéhez. Ez a lel-