Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-525
202 525. országos ülés 19ÍÍ retet magyar és nem magyar között; de bizalom, szeretet, tisztelet és ragaszkodás az ezredéves magyar nemzeti állam iránt. Kérem, méltóztassanak az előadó ur határozati javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Szász Pál jegyző: Kopony Vilmos! Kopony Vilmos: T. ház! Mielőtt tulajdonkéjjeni fejtegetéseimbe belemennék, méltóztassék megengedni, hogy egy kijelentést tegyek. Én a szászok azon árnyalatához tartozom, amelyik a szász képviselőktől megköveteli, hogy necsak a specziális szász dolgok iránt, hanem a Magyarország területén lakó összes fajrokonaink sorsa iránt is, a lehetőség határán belül érdeklődjenek. Ez az én programmon egyik pontja, amelynek alapján mandátumot nyertem. Ezen kérdésekben én közöttem és — igy lehetne legérthetőbben kifejezni: hivatalos politika között bizonyos ellentétek vannak. Ezek előrebocsátása után kérem a ház türelmét fejtegetéseim számára, melyeknek csak egy czélja van: az ügyet szolgálni, amelyről tárgyalunk. A tárgyalás alatt levő kérdés olyan fontossággal bir, nemcsak miránk, szászokra, hanem az összes Magyarországon levő németségre nézve, hogy szerény erőm mellett is kénytelen vagyok ebhez hozzászólni. A jogosultságot ehhez onnan veszem, hogy, amint az előbb mondtam, programmomnak ez egyik pontja és abból a tényből, hogy évek hosszú során át mint földbirtokos a délvidéki németek között lakom, az ő ügyeikkel-bajaikkal foglalkozom és azokat, amelyek nekik fájnak és amelyeknek ők örülnek, némileg ismerem. Tapasztalataimat akarom a t. háznak elmondani, abban a hiszemben, hogy talán ezzel azt a szükséges jó viszonyt, amely a németség és a magyarság közt kell hogy fennálljon szolgálhatom. (Halljuk! Halljak !) A népiskolákkal összefüggésben valóban van elégületlenség, még pedig sokkal nagyobb mértékben, mint a magyar közvélemény hiszi. Ennek természetes okai vannak. Ennek az elégedetlenségnek nincs tulajdonképen szócsöve. Egy nézetem szerint hibás iskolapolitika következményekópen a németség intelligencziája olyan irányban nevelkedett, amely a német néplélektől némileg eltávolodott és igy azzal a pszichológiai ténynyel találkozunk, hogy a földmives nép nagy rétegei az intelligencziával sok kérdésben már nem értik egymást. Bizonyos elhidegülés állott be. Nincs meg az a harmónia, amelyről pl. az erdélyi szászok oly nevezetesek, ahol az intelligens ember kinő a népből és egyéb gondot sem ismer, mint hogy annak a márczius 20-án, pénteken. népnek a gondjaival foglalkozzék, annak ideáljait minél jobban kifejezésre juttassa. Itt az intelligenczia másképen nevelkedett. Itt bizon} r .os elhidegülés jött létre. Ezt a dolgot az egész Délvidéken tapasztaltam és ez annyira ment, hogy majdnem minden faluban, kevés kivétellel, van a földmives népnek a tábora és az intelligencziának, az uraknak a tábora. »Dagibtes Bauern,— da gibt es Herren« — amint ők mondják. És annyira megyek, hogyha valaki az urak társadalmába belemegy, akkor a parasztok bizonyos hidegséggel fogadják és megfordítva. A földmives néj) ezekbe az iskola okozta bajokba az intelligenczia túlbuzgósága révén jutott bele és ezt érzi a nép. Az intelligenczia maga volt talán leginkább oka, hogy a német nép a német előadásu iskolákat feladta. Ezt érzi a parasztság, érzi az urak társadalma. Az urak társadalma azzal akar ezen javítani, hogy talán régi hibáit még ujakkal tetézi és ezt a kérdést ugy akarja a felszínről eltüntetni, hogy még azokat az iskolákat is, melyek német előadási nyelvvel vannak, szeretné magyarosítani. Ebből az elhidegülésből aztán lassanként a parasztok osztályából és az intelligenczia osztályából is egyesek kiválnak, akiknek nagyobb volt a fajszeretetük és akik talán bejárták a világot és látták, hogy nincs minden ugy, mint sokszor a népiskolákban a kis gyerekeknek mondják, hogy nem szégyen az, németnek lenni ezen a világon, kritikai szemekkel kezdik a dolgot nézni és kezdenek az ő nézeteiknek kifejezést adni. Természetes dolog volt, hogy amikor az intelligenczia érezte, hogy itt kritikusok kezdik azokat a bajokat tárgyalni, amelyeknek tulajdonképeni okozója ő és akkor kezdett idegeskedni és egyszerűen rásózta ezekre az emberekre a pángermán nevet, gondolva, hogy mivel ez a délvidéki nép annyira hazafias, ezzel elijeszti a népet ezektől az uj prófétáktól. De a dolog természetében volt, hogy a nép hamarosan felismerte, hogy ezek nem is olyan veszélyes emberek, ezek tulajdonképen azokkal a dolgokkal foglalkoznak, amelyek a népnek fájnak és amelyek az ő elégedetlenségének okai. És mindinkább tágult az a kör, amely ezekre az emberekre hallgatott. Talán érdekes lesz, ha elmondok egy pár esetet arról, hogy ezek az úgynevezett pángermánok hogyan agitálnak. Közbevetőleg megjegyzem, hogy utána jártam a dolognak és egész meggyőződésemből mondhatom, hogy az, amit mi pángermánság alatt értünk, az egész Délvidéken nem található fel. Pángermán ott egyetlenegy sincs, de vannak, igenis, olyanok, akik szeretik fajukat azzal a fajszeretettel, amelynek oly szépen kifejezést adott az igen tisztelt ministerelnök ur. Igaz, hogy ezek esetleg egy kissé nagyon is temperamentumosán szolgálják az ügyet, de végczéljuk mindig csak az, hogy fajukat szolgálják.
