Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-525
5z5. országos ütés 19íb márczhu 20-án, pénteken. 199 léte és tekintélye ellen intézett minden oly támadás, amely objektíve a biintetőtörvénykönyv rendelkezései alá esik, addig, mig tőlünk függ a dolog, meg fogja kapni a megérdemelt büntetést vagy legalább is, minthogy ez a bíróság dolga, meg fogja tenni a kormány a magáét, hogy alkalma nyíljék az illetékes bíróságnak az ily esetekben eljárni. (Helyeslés.) Ma Is vannak perek folyamatban, románok ellen is, iffás nem magyarajku polgárok ellen is. E perekre is alkalmazzuk ezt az elvi álláspontot: az egész jelentéktelennek bizonyuló lappáliákat igyekezni fogunk, azt hiszem, megszüntetni, a komoly jelentőségű büntetendő cselekményeket pedig teljes objektivitással, de teljes szigorral a maguk illetékes birái elé bocsátjuk. (Helyeslés.) Már most tulajdonképen főfeladatom még az, hogy sajnálatomat fejezzem ki azon zavaró hanggal szemben, amely e vitában az utolsó napok alatt több képviselő ur részérói a ház több oldaláról megnyilatkozott. Amily belső örömmel láthatta, azt hiszem, mindenki, aki e jiróbléma fontosságáról meg van győződve és aki át van hatva attól, hogy lényeges érdeke a magyar nemzetnek s a magyar államnak is, hogy félreértések, kellemetlenkedések, a kedélyeket ok nélkül felizgató ellenséges és ellenszenves nyilatkozatok ne nehezítsék az amúgy sem könnyű helyzetet, ne álljanak útjába annak a megértésnek és kölcsönös bizalomnak, amelyre az ország minden polgárának szüksége van, mondom, amily belső örömmel észleltük mindnyájan, akik igy gondolkoznak, azt a valóban objektív és emelkedett hangot, amely e vitának első stádiumát jellemezte, annyira sajnálattal kellett konstatálni az e tekintetben beállott változást. És méltóztassék megengedni, e tekintetben ma már kénytelen vagyok konstatálni, hogy az akczió meghozta a természetszerűleg vele járó reakcziót is. Mert az a hosszú beszéd, amelyet Vajda Sándor t. képviselő úrtól mai napon hallottunk, szintén disszonáns hangot merit a vitába, oly hangot, amelyre, engedje meg t. képviselőtársam, kereshetett magának ürügyet a ház egyes tagjainak izolált megnyilatkozásaiból, de amelyre .nem kaj> jogczimet, ha azoknak megnyilatkozását veszi fontolóra, akik akár a kisebbség soraiból, de mint a magyar politika vezető súlylyal biró komoly tényezői vettek részt a vitában, (ügy van!) A t. képviselő ur kéjelegve foglalkozik Polónyi Géza t. képviselő urnak egyes kijelentéseivel, és azt mondja, hogy addig nem lehet békesség ós bizalom, amig a magyar képviselőházban ily hang uralkodik. Bocsásson meg nekem a képviselő ur, ilyen hang uralkodott a magyar képviselőházban? Hát Polónyi Géza képviselő urnak ezek az elmefuttatásai talán a magyar képviselőház, vagy akár csak az ellenzék komolyabb, értékesebb részének meggyőződését és hangulatát fejezték ki? (Igaz! ügy van!) Ezekkel szemben nem elég megnyugvás-e a képviselő urnak, ha ezt a hangot és modort összehasonlítja azzal a hanggal és modorral, melyet ebben a vitában gróf Apponyi Albert, gróf Bethlen István és Désy Zoltán használtak? (Igaz! ügy van!) Azt hiszem, hogy épen ebben a vitában megelégedéssel kellett konstatálni, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásába pártkülönbség nélkül oly emelkedett objektivitás és olyan testvéries szellem ment be, amilyent, fájdalom, nélkülöztünk sokszor ennek a kérdésnek kezelésénél. (Igaz! ügy van!) A t. képviselő ur megemlékszik arról is, — ebben feltétlenül igaza van és én csak örülök, hogy az ő ajkairól is ezt hallottam — hogy milyen hibás dolog volt Polónyi Géza Géza képviselő ur részéről a hármasszövetség ellen kikelni és mintegy Oroszország-felé vetni kaczér pillantást. (Derültség.) T. ház! A t. képviselő urnak abban teljesen igaza van és én csak örülök, hogy arról az oldalról is kifejezésre jutott ez az igazság, hogy a magyar nemzetnek is, de különösen épen a románoknak is a hármasszövetséghez való csatlakozás eminens érdeke. (Igaz! ügy van!) De a magam részéről ezt felemlíteni csakis azért tartom szükségesnek, mert olyanok előtt, kik az erőviszonyokat sem ebben a házban, sem az országban nem ismerik, akik egyes képviselő uraknak vagy az ő kijelentéseiknek súlyát kellőleg mérlegelni nem tudják, tényleg állhatna be bizonyos optikai csalódás abban a tekintetben, hogy a magyar képviselőházban teret kezd foglalni a hármasszövetség-ellenes hangulat. Ez ellen nekem is fel kell szólalnom ós ebben a tekintetben igen könnyűvé teszi feladatomat az az örvendetes tény, hogy az ellenzéknek is kompetens tagjai, akik azokkal az ismeretekkel és azokkal a szellemi képességekkel rendelkeznek, melyeknél fogva bizonyos kompetencziával és súlylyal beszélhetnek külpolitikai kérdésekről, (Igaz! ügy van!) az ellenzéknek ilyen tagjai pártárnyalat-különbség nélkül a hármasszövetség híveinek mutatkoztak mindig, az utolsó delegáczionális vitában is. (Helyeslés.) Hogy azután a t. ellenzék egyes tagjainak bizonyos extraturákat enged meg, (Derültség.) az az ellenzék belső ügye, amelylyel nekem csak annyiban kötelességem foglalkozni, hogy tiltakoznom kell az ellen, hogy ebből bárki a magyar nemzet állásfoglalására vonatkozólag a tényeknek meg nem felelő téves konzekvencziákat vonjon le. (Élénk helyeslés és taps.) Különben is, t. ház, ez egy- lánczszem egy olyan akczióban, melynek többi megnyilatkozásait is lépten-nyomon láthatjuk és melynek egész kiindulási pontját én abban a különös jelenségben látom, hogy a kuruczság a XX. században egy olyan egészen sajátságos ujabb válfajt mutat fel, amelyre a magyar történelem eddig
