Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-525
525. országos ülés í9ik igy folytatja (olvassa): »Amely államban vannak különkuzó kívánalmak és különösen az oly fontos különliuzó nemzetiségi kívánalmak, azokat a közös érdek minden más erőket meghaladó lánczával kell az állam többi részeihez saját magok lehető megnyugtatásával kötni.« Én a ministerelnök ur által adott választól a legjobb eredményeket várom és ugy érzem, hogy azok elmaradni nem fognak. (Helyeslés a jobbóldalon.) Bizonyítékul szolgál azon tény is, hogy a magas egyházi körök élénk örömmel és elismeréssel fogadták a ministerelnök ur beszédét világos és nagy horderejű kijelentéseiért és már intézkedtek is annak román nyelven való kinyomatása és a román nép összes társadalmi rétegeiben leendő terjesztése iránt. Azok a körvonalak, amelyeket a ministerelnök ur ő exczellencziája olyanokul szabott meg, melyek között a hazai románság a magyar nemzeti állameszme sérelme nélkül, kulturális és gazdasági téren a magyar állam eszközeivel is támogatandó, feltétlenül meg fognak győzni minden józan gondolkodású és népét igazán szerető román embert arról, hogy a magyar állam nemzetiségi politikájának támogatása a mi részünkről nem jelenti sem a mi román voltunk negáczióját, sem népünk érdekeinek elárulását. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Hiszen a nemzetiségi komité a megkegyelmeztetés után kereste az akkori kormánynyal való megegyezést. Egy feltételt szabtak csak, hogy t. i. szakítson a kormány soviniszta politikájával, mert ez esetben a románságnak legőszintébb és legodaadóbb elemét találja maga mellett, mely őt a béke helyrehozásában a közös haza javára készségesen támogatja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Beszédemet egy, az ellentáborban működő nemzetiségi férfiúnak szavaival fejezem be, s ez nem más, mint épen a nemzetiségi párt orgánumának szerkesztője, aki egy czikk keretében pár évvel ezelőtt a következőket írja (olvassa) : »Mindenfelől hangoztatják azonban, elérkezett már az ideje annak, hogy Magyarországon a nemzetiségi kérdést valamiképen valamelyest állandósággal rendezzék. Románok, magyarok egyaránt és őszintén érzik ennek a szükségét. A magyarországi románok politikája elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy belássa, miszerint a puritán eszmei negáezió terét el kell hagynia és teljes őszinteséggel elismervén Magyarországnak jelen alkotmányát, iparkodjék a román nép érdekeit szolgálni az alkotmány keretében és azzal összhangzásban.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után én a ministerelnök urnak válaszát örömmel veszem tudomásul és teljes bizalommal az ő bölcs és a nemzetiségekkel szemben koncziliáns politikája iránt, Jakabffy Elemér t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) márczuis 1>0-án 7 pénteken. Í9? Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután, gondolom, a vita befejezéséhez közeledik, méltóztassék megengedni, hogy még egyszer, lehetőleg röviden felszólaljak (Halljuk! Halljuk!) és mindenekelőtt a parlamenti szokáshoz hiven és kötelességemhez képest állást foglaljak a benyújtott határozati javaslatok tekintetében. Talán nem méltóztatnak szükségesnek vélni, vagy kívánni, t. ház, hogy a Jakabffy Elemér t. barátom által beadott határozati javaslatra nézve avval való teljes egyetértésemet fejezzem ki és annak elfogadását a magam részéről is kérjem. (Helyeslés.) Nem vagyok hasonló helyzetben a benyújtott másik két határozati javaslatra vonatkozólag. Természetszerűleg nem lehetek ebben a helyzetben Miháli Tivadar és társainak határozati javaslatát illetőleg, minthogy ez ellentétben áll azzal az elvi állásponttal, amelyet a nemzetiségi kérdés tekintetében kezdettől fogva elfoglaltam és amelyre nézve az alapelveket illetőleg minden magyar ember egyetért. E határozati javaslat t. i. kezdi azzal az állítással, hogy (olvassa): »A négy évtized óta folytatott kormányrendszernek az a végzetes felfogása van, hogy Magyarország csak ugy állhat fenn, ha annak összes népfajai a magyar fajba olvasztva nyelvben a faji érzetben egységes, tömör nemzetet képeznek.« Ez, t. ház, történelmileg sem fedi a tényeket, de hisz épen ennek a vitának keretében is pártkülönbség nélkül kifejezésre talált minden irányadó ember részéről az, hogy ilyen beolvasztási törekvés a magyar nemzeti politikától távol áll. (Ugy van! a jobboldalon.) Konklúziójában pedig azt kívánja az előterjesztett határozati javaslat, hogy »a kormány oly állampolitikát inauguráljon, amely az ország politikai államegységének követelményeit és néjíei nemzeti létének feltételeit hozza összhangzásban Mi, t. ház, egyfelől az országban lakó nemzetiségi polgártársainknak nagyon kiterjedt jogait ismerjük el kulturális téren, nyelvük ápolása terén, gazdasági téren, etnográfiai egyéniségük fentartása terén, másfelől azonban nemzetet ebben az országban egyetlen egyet ismerhetünk el: (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) a politikai tekintetben egységes magyar nemzetet. (Élénk helyeslés.) Amig tehát az etnográfiai különbségeket respektáljuk, azok ellen semmi kifogásunk nincs és az etnográfiai egyéniségek továbbfejlődését rokonszenvvel vagyunk hajlandók nézni, amig azok nem helyezkednek ellentétbe a politikailag egységes magyar nemzet fogalmával • ehhez a fogalomhoz, a jsolitikailag egységes magyar nemzet fogalmához, mint az 1868-iki nemzetiségi törvénynek is kiindulási pontjához és alapelvéhez változatlanul és rendületlenül ragaszkodunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.)
