Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

178 554. országos ülés 19ÍÍ márczius Í9-én, csütörtökön. Apponyi Albert elnöklete alatt. Azt hiszem, ezek a preczedensek megnyugtathatják a t. képviselő urat is, hogy semmiféle sérelem nem esik Kossuth Lajos emlékén akkor, ha a ház holnap ülést tart. Én* kérem, méltóztassék az elnök ur indítványát elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Sághy Gyula képviselő ur kivan szólni. Sághy Gyula: T. ház! En kérek szót Szentiványi Árpád t. barátom indítványának támogatására. En nem emlékszem, hogy milyen rendkívül fontos és sürgős ügyek miatt történt, hogy a ministerelnök ur által említett néhány évben ezen az évfordulón is tartott a ház ülést, azonban tény, hogy Kossuth Lajos halála napján — ép a ministerelnök ur által felolvasott adadatokból láthatjuk — túlnyomó részben nem ülésezett a képviselőház. Szóval csak rendkívül sürgős okok lehettek azok, amelyek miatt ülést tartottak. Ez valószínűleg nem kényelemből történt, mint ahogy most tervezik, amikor hetenként amugyis két-három napos szüneteket méltóztatnak tartani. Ez feltétlenül a kegyelet sértése. (Zaj és felkiáltásolc a jobboldalon: Ne haragudjon!) Az, hogy a képviselő urak szombatra kényelmesen hazautazhassanak, nem elég ok arra, hogy a kegyeletet megsértsék, (ügy van! a

r baloldalon.) Ezért én ajánlom Szentiványi Árpád t- barátom indítványának elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Pár szóval nyilatkozni kivánok a képviselő ur kijelentéseire. A képviselő ur azt a kifejezést használta, hogy a képviselőház mostanában kényelemből nem tart hetenként több napon át ülést. Én innen, az elnöki székből kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez nem kényelemből történik. Jól méltóztatik tudni a képviselő urnak és a ház minden egyes tagjának, hogy most sem végzünk kevesebb munkát, mint azelőtt, mert igaz ugyan, hogy nem mindennap van ülés, de viszont nyolczórás üléseket tartunk naponta és igy kényelemszeretetről beszélni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Ugy fogom feltenni a kérdést, hogy az ,elnök javaslatával szembeállítom Szentiványi Árpád képviselő ur javaslatát. Amennyiben a t. ház elfogadja az elnök javaslatát, akkor el fog esni Szentiványi Árpád képviselő ur javaslata. Kérdezem a t. házat, méltóztatik-e a napirendre vonatkozólag az elnök által tett javaslatot szemben Szentiványi Árpád képviselő ur javaslatával elfogadni, igen van nem? (Félkiáltások : Igen!) A ház az elnök napirendjavaslatát fogadja el. Következik Sághy Gyula képviselő ur sürgős interpellácziója. Sághy Gyula: T. ház! Sürgős interpeilácziót kivánok "a ministerelnök úrhoz intézni azon hírekkel szemben, amelyek tegnap a Politikai Híradóban és — valószínűleg ennek nyomán — több lapban megjelentek arról, hogy a romániai kulturliga e hó 29-én Bukarestben egy nagygyűlést hirdetett és hivott össze, amelyen foglalkozni kivan a gróf Tisza István és a román komité között lefolyt tárgyalásokkal és foglalkozni óhajt a kormánypárt által megalkotott uj választójogi törvénynek a magyarországi románok érdekeit érintő részeivel. Énnekem természetesen nem volt módomban, nincsenek is hozzá az eszközeim és közegeim, hogy ezen hirek valóságáról és alaposságáról meggyőződést szerezzek, de maguk ezek a hirek olyanok, (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) hogy ha valók, nagy aggodalmat kelthetnek bennem és azt hiszem mindenkiben, ki a magyar államnak szuverenitása felett féltékenyen őrködni kötelességének ismeri. Az államok közötti érintkezés legelemibb követelménye és a nemzetközi jognak legjsrimitivebb alapelve tilalomfát emel az ellen, hogy bármely állam a másik államnak bárminő belügyeibe beavatkozzék. Ezt a szempontot eddig legalább minden kultúrállam szem előtt tartja és hiven követi, még akkor is, hogyha két állam egymással a legridegebb, a leghidegebb viszonyban áll, ha különben közöttük békés viszony létezik. Annál inkább kötelessége ezen szempont szemelőtt tartása egy olyan államnak, amelyik azzal a másik álammal, amelyiknek belügyi kérdéseiről van szó, barátságos viszonyt tart fenn, vagy legalább állítja magáról, hogy ilyet fentartani kíván. Már pedig azt biszem, hogy az osztrák-magyar kettős monarchia és Románia között ezidőszerint még — állítólag legalább — barátságos viszony áll fenn. A román kormánynak tehát nézetem szerint elódázhatlan kötelessége, •— feltéve, hogy ezek a hirek valóknak bizonyulnak — hogy egy ilyen kezdeményezést, amely egy más államnak, különösen tehát Magyarországnak, belügyeibe avatkozni akarna, meggátolja, ha mindjárt az ilyen törekvés, az ilyen czélzat azon állam akármilyen polgárainak köréből indul is ki. Ezen követelés teljesítése elől felfogásom szerint még azon ürügy alatt sem zárkozhatik el, hogy a romániai kulturliga egy társadalmi, kulturális szervezet és nem állami szerv, amelylyel szemben tehát ilyen intézkedéseket állítólag nem tehet, amelynek tanácskozási tárgyai megállapításába bele nem avatkozhatnak. Ez az ürügy már csak azért sem állhat meg, mert ez a romániai kulturliga a román kormány által jóváhagyott alapszabályok szerint működik, a román állami kormánynak főfelügyeleti joga alatt folytatja tevékenységét, czélja pedig kizárólag kulturális ügyekkel való foglalkozás. Eszerint hatásköre másra, mint kulturális ügyekkel való foglalkozásra ki nem terjed-