Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-524
524. országos ülés 191k márczius 19-én, csütörtökön. 171 fogják a magyar érzékenységet többé annyira kihívni, hogy ugyanazokkal az eszközökkel igyekezzünk megakadályozni a román ajkú képviselők megválasztását, mint akkor. A ministerelnök ur tárgyalt, a tárgyalás egyelőre befejeződött, bizonyos javulást határozottan látok, a magyar állameszmének feláldozását azonban sehol sem tapasztalom és ezért örömmel tudomásul veszem azt a, választ, amelyet a ministerelnök ur adott. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Gróf Esterházy Mihály! Gr. Esterházy Mihály: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A ministerelnök ur válasza felett megindult vitában a történelmi hátteret gróf Bethlen István t. barátom olyan teljességgel rajzolta meg, hogy sem ahhoz hozzátenni, sem abból elvenni valóm nincs. Én csatlakozom ugy az általa, valamint Vertán Endre és Holló Lajos által kifejtettekhez és csak röviden akarok foglalkozni elsőben is a paktálás tényével. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) A ministerelnök ur már a régibb időben rosszalólag hangoztatta, hogy az ellenzék nemzeti vívmányok tekintetében a do ut des álláspontjára helyezkedik. Most csodálkozással kell látnunk, hogy mikor ő, mint a souverain magyar állam kormányának feje, tárgyalásba bocsátkozik egynéhány egyénnel, akik beszélnek szerintük három millió román anyanyelvű honpolgár nevében, akkor ő is a do ut des álláspontjára helyezkedik, ahelyett, hogy mint a souverain magyar állam kormányának jelenlegi feje, bizonyos propozicziókat tenne, bizonyos ajándékokat ajánlana fel, melyeket ők elfogadhatnak vagy visszautasíthatnak. De nemcsak ezen szempontból tartom ezen tárgyalásokat károsnak, hanem a legnagyobb mértékben károsnak és méltánytalannak tartom többi idegenajku honpolgártársaink szempontjából. Miért részesittessék hazánknak épen románajku polgársága előnyben a tót, rutén, német, szerb, stb. ajkú polgártársainkkal szemben? Ha már megértést keresünk és békét akarunk létesíteni, akkor ezt az egész vonalon meg kell teremteni, mindenkinek meg kell adni a magáét, suum cuique, holott, ha bizonyos csoportoknak előnyöket juttatunk, akkor az egyenlőség megdől és ujabb elégületlenség támad ennek nyomán. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha végignézek ezen tárgyalások minden fázisán, okvetlenül arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy itt nem a nemzetiségi béke megalapozása a főczél, hanem ezeket a tárgyalásokat a pillanatnyi politika irányítja. (Igaz ! TJgyvan! a baloldalon.) A függetlenségi pártnak az a felfogása, hogy a demokráczia, az általános és egyenlő polgári szabadságok készitik elő legjobban a megértés politikáját. (Helyeslés a baloldalon.) Amint Károlyi Mihály t. barátom mondta, a demokráczia nivelláló erejének kell előkészíteni a lelkeket arra az asszimiláczióra, mely minden békének az alapja. Ezen polgári szabadságok és demokratikus intézmények, ha nem is egyszerre, de lassanként jó hazafiakat nevelnek, mert megértetik a haza minden polgárával, anyanyelvére való tekintet nélkül, hogy ebben az országban élni jó azért, mert a jogokat mindenkinek egyformán osztják, tekintet nélkül anyanyelvére és állására. A nemzetiségiek és elsősorban most a románok az elnyomásról panaszkodnak. Igazán csodálkozom, hogy ennek daczára az elhangzott beszédekben nem látjuk nyomát sem annak, hogy azokat a nagy, átalakító, demokratikus intézményeket követelték volna, hogy ezekért erélyesen szót emeltek volna. Mert hisz a békének alapja, hegy röviden pontokba foglaljam: elsősorban parlamentarizmusunknak gyökeres reformja és pedig, kezdve ezt mindjárt a jjarlament összeállításán, elsősorban szükség van egy olyan főrendiházi reformra, mely a főrendiházat, mint második kamarát tényleg számottevő testületté emeli, nem pedig egyszerű véleménynyilvánító, vagyis szavazógéppé. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy az országgyűlés másik házáról olyan értelemben nyilatkozni, mintha az nem volna egyéb, mint szavazógép, a képviselőház termében mégsem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Haller István: Igaznak igaz! Elnök : Haller István képviselő urat rendreutasítom. Bartos János: Azért mégis csak igaz! Elnök: Bartos János képviselő urat rendreutasítom. Gr. Esterházy Mihály: Másodsorban szükség van az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójog becsületes megvalósítására, a választási eljárás szabályozására, a kerületek igazságos beosztására, azután általános purifikálásra és szigorú összeférhetlenségi törvény megalkotására. Ennek fejében hajlandók volnánk magunkat oly tanácskozási rendnek alávetni, amely egyfelől biztosítja a parlament mindenkori munkaképességét, másfelől a szónokok teljes szólásszabadságát. A nemzetiségi béke további követelményei volnának: a megreformált közigazgatás, a sajtó szabadsága, helyes gazdasági politika és az egyházi autonómiák. Az utóbbiak taglalására beszédem során majd rátérek. Most csak röviden foglalkozom Miháli Tivadar t. képviselő ur tizenegy jjontjával. Az első pontban a tanszabadságot követeli és a román nyelv érvényesülését, a másodikban a vallásszabadságot, s kívánja itt még a görögkatholikus román egyház autonómiáját, felszólal a hajdudorogi egyházmegyéhez csatolt román községek visszacsatolása érdekében, amit azonban későbbi megállapodásnak hajlandó alá22*
