Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

524. országos ülés Í9H m sorsom a politikai életbe sodort és ezen idő alatt igyekeztem — elsősorban a nemzetiségi kérdéssel és a birtokpolitikai kérdésekkel foglalkozva — belehatolni ennek a kérdésnek minden részletébe. Mindamellett nem fogok hosszadalmas lenni és igyekszem beszédemet rövidre szabni. Rövidre szabhatom azért, mert hiszen én pártállásomnál fogva nem kell hogy megindokoljam, hogy miért veszem tudomásul a ministerelnök ur válaszát, elfogadva egyúttal Jakabffy Elemér t. képviselő urnak határozati javaslatát, amely teljesen korrekt, a nemzet jogait semmiben fel nem adó és a vitának úgyszólván a nemzetiségi érdekeket nem sértő előleges rezummácziója. . ( Engem ebben a dologban semmi idegesség el nem fogott a tárgyalások során, mert eleve kizártnak tartottam, hogy a ministerelnök ur olyan tárgyalásokba foghasson, amelyekből a nemzet bármiféle vereséggel kerülhessen ki. Nem idegesitettek el engem abszolúte az ujságközlemények sem, amelyek lelkiismeretlenül izgattak ezzel a témával, hiszen közvetlen tapasztalataim vannak arra nézve, hogy ugyanezt tették a horvát kérdésben, támadták a ministerelnök urat száz és száz esetben és — mint személyesen alkalmam volt meggyőződni — legtöbbször maga az alap, amelyből kiindultak, hamis volt, részint a tárgy ismeretének hiánya, részint teljesen rosszindulatú inszinuáczió volt, amivel az üszköt bele akarták dobni azon tárgyalások menetébe, kik azon tárgyalások menetét pártpolitikai szempontból ki akarták használni. Azt is láttam, hogy ráczitáltak Tisza Istvánra Tisza Kálmánnal. A ministerelnök ur már végzett ezzel, vagy el fogja végezni a dolgát ; de ebben mint erdélyi képviselő és ember némileg segítségére siethetek, hiszen hozzá vagyok szokva, hogy különböző viszonyok, különböző álláspontok elfoglalására késztetik az embert. Ezt különösen megérti az az erdélyi ember, aki századokon át a török, a német és más nemzetek között lavírozott előre és hátra, hogy nemzetiségét és állami önállóságát fentartsa. En semmi ellentétet nem látok a ministerelnök ur tárgyalásai és azok közt a nyilatkozatok közt, amelyeket egy inczidens alkalmával Tisza Káláián tett. Felhozták azt is, hogy a ministerelnök ur, mielőtt ezeket a tárgyalásokat megkezdte, miért nem érintkezett erdélyi emberekkel. Hát tudtommal mindig érintkezik erdélyi emberekkel. (Ugy van! jobbfelcl.) Hogy ankettet nem hivott össze, az igen helyes; ezt kizárja egyrészről a dolog természete, másrészről pedig miért hivott volna össze ankettet, mikor tudjuk, hogy ezek teljesen eredménytelenül szoktak vége,t érni. (ügy van! jobb felölj Nekem legelőször Erdélyben volt szerencsém a ministerelnök úrral találkozni, mikor ő atyafiúi látogatáson volt ott. Azóta százszor meglátogatta rokonait és atyaűsá,gos kötelékei árczim 19-én, csütörtökön. 165 folyton erősebb ós erősebb szálakkal fűzik oda. En tehát egészen tisztában vagyok azzal, hogy az erdélyi kérdést erdélyi szemmel nézi a ministerelnök ur. Különben is azt hiszem, hogy neki a vérében van ez a dolog, hisz csak a múltkor mutattam ki, hogy a ministerelnök ur családja, amig a török hódoltság alatt birtokaik idegen kézen voltak, száz esztendőt töltött Erdélyben. Kövid lehetek azért is, mert nem kell a román kérdés histőrikumával foglalkoznom. Mindaz, ami az oláhokkal 1848 előtt történt, elő lett itt adva. E tekintetben nagy elismeréssel kell adóznom gróf Bethlen István igen t. barátom szép összeállításáért, amint nem tagadhatom meg az elismerést Miháli Tivadar és Pop Cs. István képviselőtársamtól sem, akik az 1848 előtt történteket igen objektíven és igen szépen tárgyalták. Természetesen meg kell emlékeznem Mán Lajos igen t. barátomról, sőt Désy Zoltán és Holló Lajos t. képviselőtársaimról is, akik szintén igen objektívek voltak a történeti részben. Azt hiszem, a magyarországi publikum, sőt még itt a házban is egyes képviselők csak hálásak lehetnek azért, hogy ezek a t. képviselő urak módot nyújtottak nekik ahhoz, hogy a kérdés történeti részével végre egyszer alaposan alkalmuk volt megismerkedhetni, mert hiszen csak természetes, hogy az a viszony, amely az erdélyi magyarság és a nemzetiségiek között fennáll, a történeti múlttól nem választható el. T. ház! Ezek után áttérhetek az egyes képviselő uraknak a vitában elhangzott nyilatkozataira, ami körülbelül ki is fogja meríteni felszólalásom tárgyát. Polónyi Gréza igen t. képviselőtársammal nem foglalkozom, mert ő négy órán át igen sok érdekes dolgot összemóndott, de ugy vagyok az ő beszédeivel, mint a tudományos regényekkel (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.), hogy t. i. ha regényt olvasok, untat a tudomány, ha tudományt akarok tanulni, nem hiszek a regénynek. (Derültség jobbfelöl.) Ugy látom, hogy Polónyi Géza igen t. képviselőtársamnak az a vitatkozási modora, hogy amint egy irás az ő kezében van, az rögtön okmány; ellenben mihelyt más kezében van, csak proklamáczió,, ha mindjárt törvény is. (Derültség jobbfeli'l.) En tehát csak azért térek vissza az ő beszédére, mert osztozom Désy Zoltán igen t. barátom azon véleményében, hogy a nemzetiségiekkel szemben tanúsítandó méltányossági elvből folyik, hogy még akkor is elmondjuk az igazat, ha az egy nemzetiségi ember javára van. (Helyeslés jobbfeV'l.) Polónyi Gréza képviselő ur beszéde által különben személyesen is érintve érzem magamat, mert ő, Pop Cs. István képviselőtársam beszédéről szólva, azt mondta, hogy a képviselő ur a munkapárt távollétében becsempészett beszédébe bizonyos részleteket. Hát engedelmet kérek, én Lipthay Béla igen t. képviselőtársam-