Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-521
5í?jf. országos ülés 191k márczius 13-án, pénteken. U a nemzetiségekkel. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az egyetlen oka annak, (Igaz ! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert hiszen nem akar a ministerelnök ur sem adni, sem venni tőlük semmit, hanem akar egy pár kerületet megnyerni a munkapárt részére. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Természetesen a nemzetiségiekkel, akik a magyar állameszmét nem akarják elismerni és nem ismerik el, amint itt talán bebizonyítottam, ezekkel az urakkal a t. ministerelnök ur igenis paktál, hónapokig tárgyal mindenfélekép és a legnagyobb barátsággal válik el tőlük, daczára annak, hogy a paktum nem sikerült. Igazán megható az a kölcsönös szeretet, amely ezen nyolczhónapi tárgyalás után . . . Kún Béla: Nyalják egymást! (Derültség baljelöl, Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Kún Béla képviselő urat rendreutasítom ezért a kifejezésért. (Zaj balfelól.) Ráth Endre (közbeszól). Elnök : Az elnöki intézkedésekre ne tegyen megjegyzéseket Ráth Endre képviselő ur. (Zaj.) Vermes Zoltán : Nem szégyenli magát 1(Folytonos zaj.) Sümegi Vilmos: Nem ugy értette, mint maguk. (Élénk derültség balfelól. Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, kéj)viselő urak ! Gr. Károlyi Mihály: Nyolcz hónapi tárgyalás — mondom — ilyen nagyon kedélyes viszonyt fejlesztett ki a ministerelnök ur és a nemzetiségi párt tagjai között. Csodálatos, hogy mikor arról van és arrót volt szó, hogy a magyar ellenzékkel is lehetne talán megegyezni, talán itt is volna ok erre, talán az állam érdeke azt is kívánná, hogy a magyar pártok ne álljanak egymással szemben ugy, mint két ellenséges tábor, akkor a ministerelnök ur minden módot megragad arra, hogy ez a kiegyezés, ez a kiegyenlítés valahogy ne történjék meg. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : A magyar békét mindig meghiusítja ! Gr. Károlyi Mihály : A ministerelnök ur jellemét ismerve, természetesnek tartom, hogy ő inkább egyezik meg azokkal a nemzetiségi urakkal, akik az állam egységét nem ismerik el, de az ő hatalmát elismerik, mint azzal az ellenzékkel, amely itt küzd a magyar állam és a magyar nemzet önállóságáért, de amely az ő akarata előtt nem akar meghajolni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Héderváry Leheí : Vajdával megegyezik, Andrássyt kiviteti. (Nagy zaj.) Elnök : Héderváry képviselő urat figyelmeztetem, hogy gróf Károlyi Mihály képviselő urat illeti a szó, tehát köz beszólásaival ne zavarja a szónokot. (Zaj.) Csendet kérek. Fernbach Károly : De azért nem fogunk meghajolni sohasem a ministerelnök ur előtt. Elnök : Fernbach képviselő urat kérem, maradjon csendben ! Gr. Károlyi Mihály: Legyen szabad most rátérnem arra, hogy a nemzetiségi kérdést nézetem szerint milyen módon és hogyan kellene megoldani, (Halljuk! Halljuk!) mert az bizonyos, hogy ugy, ahogy vannak a viszonyok, nincsenek rendjében ; itten tényleg tenni kell valamit, az a kérdés ; hogyan % En, tisztelt képviselőház, a legelhibázottabbnak tartom, hogyha az állam saját polgáraival szemben — legyenek azok akármilyen idegen ajkú polgárok is, — a paktálás, a do ut des elvére helyezkedik; ez a legszerencsétlenebb mód az ellentétek kiegyenlítésére. Azt tartom, hogy a paktum ugy az államra, mint a polgárra nézve megalázó. (Tetszés balfelöl.) Megalázó az államra nésve, mert neki joga és kötelessége állami egységét respektáltatni és igy megalázó, hogyha feltételekhez köti, hogy az állampolgárok mily es;tben lesznek jó hazafiak. (Igaz ! Ugy van! balfelól) Az államnak joga és kötelessége feltétlenül megkövetelni minden állampolgártól, hogy az állam egységét, az állam tekintélyét mindenképen elfogadják. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) De viszont a polgárokra nézve sértőnek és megalázónak ítélem azt, hogyha a polgárok az államtól csakis alkuszerüleg, csakis paktumok alapján tudják elérni azt, hogy bajaikat orvosolja. (Taps balfelól.) A polgároknak igenis joguk van követelni az államtól, hogy bajaik minden ellenszolgáltatás nélkül orvosoltassanak. Ezek olyan dolgok, amelyek nem lehetnek alku tárgyai sem az egyik, sem a másik fél részéről. (Igaz ! Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! En ugy vélem, hogy minden nemzet, minden állam, amely az államok között lévő versenyben meg akarja állni helyét, kell hogy a demokrácziát magáévá tegye. (Helyeslés balfelól.) Szükséges, hogy az állam a demokrácziának nivelláló intézményeivel telítve legyen, (Helyeslés balfelól.) mert ellenkező esetben nem tudja helyét megállni a versenyben. Olyan államokban pedig, amelyekben különböző ajkú polgárok vannak, akik között ennek folytán természetszerűleg bizonyos rivalitások, elégedetlenségek fejlődnek ki, ugy vélem, kétszeresen szükséges a demokratikus irány. (Helyeslés és taps balfelól.) A magyar állam olyan állam, amely sem fajilag, sem nyelvileg nem egységes. A magyar államnál is ezért szükséges az, hogy ott, ahol lehet, hatványozottan eleget tegyünk a polgárok igényeinek, mert bizonyos igényeiket, bizonyos aspiráczióikat az állam nem honorálhatja. Az állam polgárai körében, akik különböző nyelveket beszélnek, természetesen bizonyos irredenta irányzatok keletkeznek. Ebből fejlődik azután az a tendenczia, amely azt kívánja, hogy autonómikus jogokat szerezzenek. Ennek a követelésnek az állam egységének veszélyeztetése nélkül helyt nem adhat, mert különben, ha ebbe belemegy, ha autonómiákat ad nyelvi csoportoknak, akkor le2*
