Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

150 52í. országos ülés 19 H márczius 19-én, csütörtökön ügyi tárczánál, azért, mert évi 1 milliós részletek­ben összesen 3 millióval járul hozzá a horvát beruházási alap az ogulin—knini vasút építéséhez. Az e ozimen felvett 1 millió koronával szemben viszont a vallás- és közoktatásügyi táreza rend­kívüli bevételei 650.000 koronával apadnak, a már emiitett városi épitési hozzájárulások elesése folytán. Továbbá 4,100.000 koronával apadnak a rendkívüli bevételek a honvédelmi tárczánál azért, mert az 1913-ik évben a közös hadsereg által a honvédség részére átengedendő tüzérségi anyag egy része nem természetben adatott át, hanem a közös hadsereg 4,100.000 koronát téritett meg a honvédségnek, amely megtérítéshez hasonló megtérítés az 1914—15. költségvetési évben elő­fordulni nem fog. Ezen tételek és a kisebb eltolódások figye­lembevételével, amelyekkel a t. házat untatni nem akarom, a nem kölcsönből eredő rendkívüli bevételek összesen 3,900.000 koronával csökken­nek, tehát 75,900.000 koronával kellett emelni a kölcsönből eredő rendkívüli bevételeket, hogy az államháztartás egyensúlya biztosíttassák. Ez elérhető volt azáltal, hogy egyrészt az eddigi gyakorlatnak megfelelően kölcsönre utaltat­tak az összes, a hadsereg ós a haditengerészet kifejlesztésével kapcsolatos rendkívüli kiadások, amely ozimen a rendkívüli kiadások 33,400.000 koronával emelkedtek, továbbá kölcsönre utaltat­tak a pénzügyministerium, kereskedelemügyi mi­nisterium, földmivelésügyi ministerium, vallás- és közoktatásügyi ministerium és honvédelmi mi­nisterium összes beruházásai, amely czélra 42,500.000 korona volt felveendő, ugy hogy ezek együtt kiadják a 75,900.000 koronát. Ilyen módon, t. ház, az 1913. évi költség­vetésben előirányzott 219,600.000 koronával szem­ben az 1914—15. évi költségvetésben 295,500.000 korona kölcsönből eredő rendkívüli bevétel van felvéve. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem kedvező jelenség és hogy a felületesen Ítélők részé­ről e tekintetben jelentékeny támadásoknak leszek kitéve ; mégis merem állítani, hogy a mai köz­gazdasági és állampénzügyi helyzetben ez az ut, amelyet választottam, volt a legalkalmasabb. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Négy ut állott előttem, t. képviselőház. (Hall­juk ! Halljuk !) Az egyik az, amelyet választottam. A másik a költségvetésnek egy kicsit tágabb lelki­ismerettel, nagy optimizmussal, irreálisan való összeállítása. (Igaz l Ugy van! jobbfelől.) Mert, t. ház, egy 2 milliárd és 264 milliós költségvetésben 75 milliónak eltüntetéséhez igazán nem szükséges valami nagy pénzügyministeri művészet. (Igaz! Ugy van ! Derültség jobbfelől.) Nem szükséges külö­nösen akkor, amikor, amint rövid előadásomból már méltóztatnak látni, annak a költségvetésnek nem egy olyan tétele van, amely nem nagy opti­mizmussal, de az általam követettnél csak egy kicsit kisebb rigorozitással is, már jelentékenyen nagyobb mértékben javította volna a pénzügyi helyzet képét. (Igaz! Ugy van 1 jobbfelől.) De én kötelességemnek tartom azzal a párttal szemben, amelynek kötelékébe szerencsém van tartozni és az országgal szemben is, hogy mindaddig, amig ezen a helyen vagyok, reális költségvetést térj esszék elő (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) és hogy arra törekedjem, hogy ha csak váratlan és előre nem látható események közbe nem lépnek, a zárszámadások legyenek kedvezőb­bek és nem a költségvetés. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Merem állítani, t. ház, hogy ha rendkívüli viszonyok, amitől Isten óvja hazánkat, bekövetkezni nemfognak az 1914/15. évi zárszámadás is kedvezőbb lesz, mint aminő a költségvetés. (Éljenzés a jobboldalon és a közéfen.) De épen hogy ezt elérhessem, azért kellett ennek az útnak a választását elejtenem. (Helyeslés jobb­felől.) A harmadik ut, amelyet választhattam volna, a bevételek nagyobbmérvü fokozásának javaslatba hozása lett volna. Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy itt röviden indokoljam, miért nem válasz­tottam ezt az utat. (Halljuk ! Halljuk !) Ma átmeneti időket élünk. Az 1913-iki min­den tekintetben kedvezőtlen gazdasági év, az a gazdasági válság, amely csak az imént zajlott le és amelynek utóhullámai nemcsak országszerte, de Európaszerte még ma is érezhetők, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a közéfen.) semmiképen nem teszik indokolttá azt, hogy abból a körül­ményből, hogy az 1914/15. évi költségvetés a realitás követelményeinek megfelelően csak ugy volt összeállítható, hogy a kölcsönből eredő bevé­telek jelentékeny mértékben emeltessenek — mon­dom, hogy ebből a körülményből, ezen rendkívül viszonyok között bárki is azt a következtetést vonja le, hogy ez állandó állapot, aminthogy nem lehet ítéletet alkotni magunknak a tekintetben sem, hogy ha szükség van az állam rendes bevéte­leinek fokozására, az a fokozás milyen mértékű legyen. Nem alkothatunk erről tiszta képet magunk­nak, t. ház, nemcsak ezen általános közgazdasági helyzet folytán, amit az előbb, emiitettem, hanem különösen azért sem, mert ennek a kérdésnek meg­vitatására döntő befolyású lesz az államvasutak mérlegének mikénti alakulása. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Méltóztatnak látni, t. ház, hogy az idei költségvetésben nem hogy javítottuk az állam­vasutak mérlegét, hanem ellenkezőleg 12 millió­val rontottuk, tehát természetes, hogy meg kell várni az államvasuti kezelés mikénti alakulását, amely hogy a mostaninál kedvezőbb lesz, a tekin­tetben kételyem nincsen. De, ismétlem, minden­kinek meg kell várni ezeknek az eredményeknek mikénti alakulását, hogyha Ítéletet akar mondani a tekintetben, hogy vájjon szükség van-e az állam bevételeinek fokozatos emelésére és ha 'gen, milyen mértékben. Ilyen körülmények között, különösen a mai gazdasági viszonyok folytán, amidőn még a válság utókövetkezményeit mindenki érzi, amikor még a

Next

/
Oldalképek
Tartalom