Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-524
150 52í. országos ülés 19 H márczius 19-én, csütörtökön ügyi tárczánál, azért, mert évi 1 milliós részletekben összesen 3 millióval járul hozzá a horvát beruházási alap az ogulin—knini vasút építéséhez. Az e ozimen felvett 1 millió koronával szemben viszont a vallás- és közoktatásügyi táreza rendkívüli bevételei 650.000 koronával apadnak, a már emiitett városi épitési hozzájárulások elesése folytán. Továbbá 4,100.000 koronával apadnak a rendkívüli bevételek a honvédelmi tárczánál azért, mert az 1913-ik évben a közös hadsereg által a honvédség részére átengedendő tüzérségi anyag egy része nem természetben adatott át, hanem a közös hadsereg 4,100.000 koronát téritett meg a honvédségnek, amely megtérítéshez hasonló megtérítés az 1914—15. költségvetési évben előfordulni nem fog. Ezen tételek és a kisebb eltolódások figyelembevételével, amelyekkel a t. házat untatni nem akarom, a nem kölcsönből eredő rendkívüli bevételek összesen 3,900.000 koronával csökkennek, tehát 75,900.000 koronával kellett emelni a kölcsönből eredő rendkívüli bevételeket, hogy az államháztartás egyensúlya biztosíttassák. Ez elérhető volt azáltal, hogy egyrészt az eddigi gyakorlatnak megfelelően kölcsönre utaltattak az összes, a hadsereg ós a haditengerészet kifejlesztésével kapcsolatos rendkívüli kiadások, amely ozimen a rendkívüli kiadások 33,400.000 koronával emelkedtek, továbbá kölcsönre utaltattak a pénzügyministerium, kereskedelemügyi ministerium, földmivelésügyi ministerium, vallás- és közoktatásügyi ministerium és honvédelmi ministerium összes beruházásai, amely czélra 42,500.000 korona volt felveendő, ugy hogy ezek együtt kiadják a 75,900.000 koronát. Ilyen módon, t. ház, az 1913. évi költségvetésben előirányzott 219,600.000 koronával szemben az 1914—15. évi költségvetésben 295,500.000 korona kölcsönből eredő rendkívüli bevétel van felvéve. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem kedvező jelenség és hogy a felületesen Ítélők részéről e tekintetben jelentékeny támadásoknak leszek kitéve ; mégis merem állítani, hogy a mai közgazdasági és állampénzügyi helyzetben ez az ut, amelyet választottam, volt a legalkalmasabb. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Négy ut állott előttem, t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik az, amelyet választottam. A másik a költségvetésnek egy kicsit tágabb lelkiismerettel, nagy optimizmussal, irreálisan való összeállítása. (Igaz l Ugy van! jobbfelől.) Mert, t. ház, egy 2 milliárd és 264 milliós költségvetésben 75 milliónak eltüntetéséhez igazán nem szükséges valami nagy pénzügyministeri művészet. (Igaz! Ugy van ! Derültség jobbfelől.) Nem szükséges különösen akkor, amikor, amint rövid előadásomból már méltóztatnak látni, annak a költségvetésnek nem egy olyan tétele van, amely nem nagy optimizmussal, de az általam követettnél csak egy kicsit kisebb rigorozitással is, már jelentékenyen nagyobb mértékben javította volna a pénzügyi helyzet képét. (Igaz! Ugy van 1 jobbfelől.) De én kötelességemnek tartom azzal a párttal szemben, amelynek kötelékébe szerencsém van tartozni és az országgal szemben is, hogy mindaddig, amig ezen a helyen vagyok, reális költségvetést térj esszék elő (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) és hogy arra törekedjem, hogy ha csak váratlan és előre nem látható események közbe nem lépnek, a zárszámadások legyenek kedvezőbbek és nem a költségvetés. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Merem állítani, t. ház, hogy ha rendkívüli viszonyok, amitől Isten óvja hazánkat, bekövetkezni nemfognak az 1914/15. évi zárszámadás is kedvezőbb lesz, mint aminő a költségvetés. (Éljenzés a jobboldalon és a közéfen.) De épen hogy ezt elérhessem, azért kellett ennek az útnak a választását elejtenem. (Helyeslés jobbfelől.) A harmadik ut, amelyet választhattam volna, a bevételek nagyobbmérvü fokozásának javaslatba hozása lett volna. Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy itt röviden indokoljam, miért nem választottam ezt az utat. (Halljuk ! Halljuk !) Ma átmeneti időket élünk. Az 1913-iki minden tekintetben kedvezőtlen gazdasági év, az a gazdasági válság, amely csak az imént zajlott le és amelynek utóhullámai nemcsak országszerte, de Európaszerte még ma is érezhetők, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a közéfen.) semmiképen nem teszik indokolttá azt, hogy abból a körülményből, hogy az 1914/15. évi költségvetés a realitás követelményeinek megfelelően csak ugy volt összeállítható, hogy a kölcsönből eredő bevételek jelentékeny mértékben emeltessenek — mondom, hogy ebből a körülményből, ezen rendkívül viszonyok között bárki is azt a következtetést vonja le, hogy ez állandó állapot, aminthogy nem lehet ítéletet alkotni magunknak a tekintetben sem, hogy ha szükség van az állam rendes bevételeinek fokozására, az a fokozás milyen mértékű legyen. Nem alkothatunk erről tiszta képet magunknak, t. ház, nemcsak ezen általános közgazdasági helyzet folytán, amit az előbb, emiitettem, hanem különösen azért sem, mert ennek a kérdésnek megvitatására döntő befolyású lesz az államvasutak mérlegének mikénti alakulása. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Méltóztatnak látni, t. ház, hogy az idei költségvetésben nem hogy javítottuk az államvasutak mérlegét, hanem ellenkezőleg 12 millióval rontottuk, tehát természetes, hogy meg kell várni az államvasuti kezelés mikénti alakulását, amely hogy a mostaninál kedvezőbb lesz, a tekintetben kételyem nincsen. De, ismétlem, mindenkinek meg kell várni ezeknek az eredményeknek mikénti alakulását, hogyha Ítéletet akar mondani a tekintetben, hogy vájjon szükség van-e az állam bevételeinek fokozatos emelésére és ha 'gen, milyen mértékben. Ilyen körülmények között, különösen a mai gazdasági viszonyok folytán, amidőn még a válság utókövetkezményeit mindenki érzi, amikor még a
