Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
523. országos ülés Í9lí márczius 18-án, szerdán. llB által kinevezett 15 tagból álló atonomikus komiszsziónak, hol jelen voltak a görög nem egyesült katolikusok képviselői és tudom hogy ebben a mozgalomban mai napig még csak a gondolata sem merült fel annak, hogy a görög katolikusok külön autonómiát akarnának. De hogy ez a különválasztása állami szempontból sem lehetséges és hogy helytelen volt annak beigérése, erre nézve fogadjon el tőlem gróf Tisza István ministerelnök ur egy-két figyelmeztetést. Először is két autonómia közös egyházi felsőbbség alatt nem lehetséges, önök vagy a római pápának tekintélyét akczeptálják szentségestül együtt és akkor tessék annak konzekvencziáit levonni, vagy pedig tessék a görög keleti vagy nem tudom melyik egyház fejéhez elmenni. De amig a római pápának vannak alárendelve, másik autonómiát nem követelhetnek, (Ugy van ! a baloldalon.) mert Magyarországra való vonatkozásában, a kegyúri jog szempontjából és a római pápai székhez való vonatkozásában ez egyszerűen nonsens és közjogi lehetetlenség ezen két autonómiának különválasztása. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De hogy ne folytassam és ne untassam az urakat ezen fejtegetésekkel, (Halljuk! Halljuk! balfelől. Zaj. Elnök csenget.) azt kérdem én, hogyha külön autonómiát kapnának a görög katolikus egyesültek, mit fog akkor csinálni a t. ministerelnök ur a hajdudorogi püspökséggel ? Haller István : Oda ajándékozza ! (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Visszaadja megint a tisztelt oláh társaságnak. No akkor megköszönik az eredményt. Kaptak a magyarok hajdudorogi püspökséget, amelynek ó-görög a liturgikus nyelve és kaptak egy autonómiát, amelyben az oláhok ugy felfalhatják őket, amint nekik tetszik. De, t. uraim, ne komédiázzunk ilyen dolgokkal. T. ministerelnök ur, jó lesz, ha jövőre a szakértő embereket is megkérdezi, mielőtt egyes embereknek ilyen Ígéreteket tesz. Lássák be t. képviselő uraim, hogy nem pártérdek szól belőlem, ha azt mondom, hogy ilyen követelésekkel szemben a ministerelnöknek nem az a hivatása, hogy félig beváltható és be nem váltható ígéreteket tegyen, hanem az, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából utasítsa azokat kategorikusan vissza. (Helyeslés a baloldalon.) Mi is van hát abból a hajdudorogi püspökségből ? (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Ezek az urak előállnak azzal, hogy miután oda román nyelvű plébániák is csatoltattak, tehát oszlassuk fel újból ezt a püspökséget és csináljunk belőle újból román püspökséget. Először is azt kérdezem, t. ház, hogy hisztoricze micsoda alapon támasztják az urak ezt a követelést. És akkor ők előállnak azzal, hogy »a liturgikus nyelv tekintetében az 1700-ban kapott diploma szerint nekünk a pápai ígéretben külön leköttetett az, hogy ezentúl is román marad a liturgia nyelve*. Ahány szó, annyi valótlanság. (Mozgás a közép hátsó padjain.) Pop Cs. István ." Benne van az alapítólevélben ! Polónyi Géza: Majd mindjárt megmondom, hogy mi van benne ! (Derültség.) Tessék csak elolvasni és akkor meglátja, hogy nekem van igazam és nem önnek. Kún Béla: Ugy látszik, nemzetiségi privilégium a vallás ! BartOS János: Business is business! (Zaj.) Polónyi Géza: A dolog ugy áll, hogy hiszen román nemzet nem létezett még Erdélyben sem, a román nemzeti nyelv pedig nemcsak hogy nem létezett a görög-keleti egyházban még az unió előtt sem, hanem tudják, hogy mi létezett ? Az orosz nyelv. (Ugy. van ! a szélsőbaloldalon.) önök orosz liturgia mellett imádkoztak és az orosz nyelv volt ott a hivatalos nyelv. (Felkiáltások a közép hátsó padjain : Az ó-szláv! Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Az orosz! Az mindegy! Zaj. Elnök csenget.) Tudom, hogy megkülönböztetik ezt, de semmi esetre sem volt román a nyelv. (ügy van! jobbfelől.) Hát honnan szerezték volna azt a jogot, amelyet arra alapítanak, hogy a pápa, vagy a császár, vagy a király, gondolom 1701-ben, olyasmit igért nekik, amit meg nem tarthatott és amit meg nem tartott. Ez nonsens, ez históriai képtelenség. (TJgy van! Ugy van! a, szélsöbälóldalon.) Ha többet akarnak tudni az urak, olvassák el Szabó Jenő főrendiházi tagnak a Magyar Kultúrában legutóbb megjelent értekezését erről a dologról; olvassák el ezt a különben is rendkívül nagy értékű folyóiratot. Méltóztassék ezt megnézni, én részemről nem elégedtem meg ezzel, hanem megnéztem magát a diplomát és meggyőződtem róla, hogy teljesen igaz, hogy a liturgia szempontjából az eddigi ritus fenntartása megígértetett, de a román nyelvről még csak egy gondolat sincs benne, nemhogy ígéret volna benne. Ez egyszerű ráfogás, valótlanság. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bartos János: Business! Polónyi Géza: Ennek folytán ők már hamis alapból indulnak ki. De hogy jutnak ezek az urak ahhoz, t: ház, hogy Magyarország államterületén nekünk magyaroknak azért, mert valamelyikünk vallásos meggyőződése szerint mondjuk, az egyesült görög valláshoz tartozik, hogy annak ők román nyelvű rituálét Írjanak elő ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát mutassanak nekem a világtörténelemben, vagy pro nunc et hic mutassanak nekem Európában, vagy nem tudom, bármely exotikus államban a világon arra példát, hogy ez megengedtetnék. Még csak az igazságszolgáltatásról sem beszélek, t. uraim. Hiszen ha megnézzük Romániát; ha az ember ott előállna azzal a követeléssel, hogy magyar nyelvű ítéletet kapjon, akkor kinevetnék, ugy-e bár? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hogy az urak itt exotikus képtelenséggel ostromolják Magyarországot; hogy ők azt merik mondani, hogy azért, mert valaki 15*
