Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-521
521. országos ülés Í9ií márczius 13-án, pénteken. 7 államférfiúi erőt arra prédálják, hogy csapdákat találjanak ki, amelyek az egyik nemzetiséget visszatartják attól, hogy a másiknak területén prevarikáljon, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és ahol az állami szükségleteket mindig csak ugy próbálják , fedezni, hogy béketárgyalásokat kezdenek, amelyek nem sikerülnek s amely cem sikerült tárgyalások reményt adnak a jövőben nem sikerülő tárgyalásokra, (Igaz ! Ugy van l Elénk derültség a jobboldalon és a középen.) és ebből a circulus vitio*usból meritse aztán egy nagyhatalom a maga erejét európai feladatának teljesítésére ! (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Vannak olyanok, akik a nemzetiségi kérdést tág látókörből nézik s akik abban a reményben ringatják magukat, hogy ezen a téren is a viszonylagos fejlődés olyan nagy fokára fogunk emelkedni, amilyen fejlődést a vallási dolgok terén már elértünk, ahol többé nem égetjük el egymást és nem üldözzük egymást ugy, mint tették a középkorban. Én a kérdést nem akarom ebből a szempontból nézni, nem akarom kutatni, hogy a nemzetiségi elv mikor fogja a maga virulens erejét annyira elveszíteni, hogy nem fog többé nemzetiségi küzdelem alapjául szolgálni. De azt, igenis, hiszem, hogy az ezen nemzetiségi elv alapján induló küzdelmek formáját mérsékelhetjük, hogy az észt, a nyugodt megfontolást juttathatjuk uralomra a mértéktelen, ösztönszerű faji szenvedélyek helyett (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és ha ezt elértük, t. képviselőház, akkor bizonyos megnyugvással nézhetünk a jövő elé. Mivel pedig én az igen t. ministerelnök ur akczióját alkalmasnak tartom arra, hogy egy ilyen jobb jövőt előkészítsen, az interpelláczióra adott • válaszát tudomásul veszem. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Almássy László jegyző : Gróf Károlyi Mihály ! (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) Gr. Károlyi Mihály: T. ház ! Bár a most folyó vita során már számosan hozzászóltak ehhez a kérdéshez, legyen szabad mégis pár rövid észrevételt tennem nekem is a ministerelnök ur válaszára. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Mielőtt a tulaj donképeni tárgyra rátérnék, örömömnek akarok kifejezést adni, hogy egy idegenajku magyar képviselő olyan koncziliáns hangon beszél, mint ahogy azt Schuller Rezső t. képviselőtársam tette. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Mondhatom, hogy ha a román képviselők, a román nemzetiségi párt és a román nemzetiségi komité is ilyen tárgyilagosan és ilyen magyar szellemtől áthatottan fogná fel a kérdést és a helyzetet, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) akkor azt, amit mondandó vagyok, nem mondanám el, mert az feleslegessé válnék. (Ugy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, a helyzet — mint mondottam — nem igy áll, mert azt a hangmodort, amelyen Schuller Rezső t. képviselőtársam beszélt, sajnálatomra, nem tapasztaljuk román polgártársaink részéről. (Ugy van! a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Esküdt ellenségeink ! Gr. Károlyi Mihály: Én ezért nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur alkuszerü tárgyalásokba bocsátkozott a román nemzetiségi komité kiküldött tagjaival. Sajnálom ezt különböző okokból. Először azért, mert az alkuszerü tárgyalásokat ab ovo hibásnak és helytelennek tartom, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) de sajnálom e tárgyalást és hibáztatom érte a ministerelnök urat azért is, mert egy olyan komité, egy olyan párt kiküldötteivel tárgyalt, mely komitét rendeleti utón feloszlatták. (Ugy van! a baloldalon.) Már pedig rendeletet csak rendelet utján lehet felfüggeszteni, tehát a ministerelnök ur privát beszélgetésekkel, félhivatalos tárgyalásokkal elődeinek hivatalos cselekedeteit meg nem szüntetheti. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) De eltekintve ezen jogi disztinkcziótól, vannak még lélektani és politikai czélszerüségi indokok is, amelyek amellett szólnak, hogy a ministerelnök urnak ilyen tárgyalásokba egyáltalában nem kellett volna belebocsátkoznia. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A ministerelnök ur gróf Károlyi Gyula főrendiházi tag urnak interpellácziójára azt válaszolta, hogy ő végtelenül csodálkozik azon, hogy az interpelláló főrend mért kifogásolja, egyáltalában miért emliti, hogy ő a román nemzetiségi pártot mint hivatalos pártot elismerte. Idézem a ministerelnök ur szavait, aki ezt mondta gróf Károlyi Gyula főrend urnak (olvassa) : »Megvallom töredelmesen, nem értem, hogy mit ért ő méltósága politikai párt hivatalos elismerése alatt.« Majd később igy folytatja (olvassa) : »Az egyetértő emberek alkotnak maguknak egy vezetőséget, azt nevezik komiténak, vagy vezérlő bizottságnak, vagy elnökségnek, vagy nem tudom minek, de az egyszerűen egy létező valami, amit nem kell és nem is szokás sehol a világon elismerni.« En végtelenül bámulva a ministerelnök ur gúnyolódó csodálkozásán, mert hiszen a nemzeti komiténak hivatalosan kiadott válasza, az az ismertetés, amely határozati javaslat formájában összefoglalja, hogy ezek a tárgyalások hogyan folytak le, szórói-szóra ezeket mondja (olvassa) : »Habár a ministerelnök ur ő nagyméltósága rámutatott azon érdekazonosságra, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Elnök csenget.) amely a magyar és román nemzet között tényleg fenforog, habár elismerte a román népnek természetes jogát arra, hogy külön politikai pártot alkosson . . .« íme tehát, t. képviselőház, világos, hogy igenis a ministerelnök ur a tárgyalások alkalmával elismerte azt, hogy a románok külön politikai pártot alkothatnak, mert különben bizonyára a ministerelnök ur sietett volna ezen hibát korrigálni. Polónyi Géza: Hiszen a házban is kijelentette ! Gr. Károlyi Mihály: De mondom, ugyanakkor, mielőtt ez megjelent volna, gróf Károlyi
