Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
112 523. országos ülés 1914 márczias 18-án, szerdán. nem lehet végrehajtani és azért nem lehet végrehajtani a törvénynek azon rendelkezését, amely szerint, ha 20%-a a gyermekeknek magyar anyanyelvű, akkor az oktatásnak kettős nyelvűnek kell lennie, mert ebből az következik szerinte az első pontnál, hogy ezek a gyermekek azután az egyik nyelvet sem tanulják meg, vagyis a bilinguista oktatás a felekezeti oktatásnál az ő álláspontja szerint képtelenség, lehetetlenség és épen azért megigéri ezeknek a jóembereknek azt, hogy, ha ez az eset előállana, vagyis 20%-a a gyerekeknek magyarul tud és ezeket magyarul kellene oktatni, akkor kötelezi az államot arra, hogy egy külön magyar állami iskolát csináljon csak azért, hogy a felekezeti iskola ne kénytelenittessék kettős nyelven tanítani a gyermekeket. Mikor azután az állami népiskolákról beszél, ahol már a nemzetiségeknek kellene magyarul tanulniok, ott egyszerűen megfordítja a kapanyelet és azt mondja, hogy ez nagyon szépen lehetséges, sőt gróf Apponyi Albertnek adott válaszában harmadszor már arra a példára is hivatkozik, hogy hiszen ez annyira természetes dolog, hogy pl. Horvátországban már gyakorlatilag ki van plóbálva, hogy ott kétnyelvű iskolákat nagyon szépen lehet csinálni és a gyermekek megtanulnak a magyar nyelv mellett horvátul is. Tehát ebben az egy kérdésben háromféle álláspontot foglalt el a ministerelnök egy és ugyanazon vita soráii. Most jön egy igen érdekes mozzanat, t. i. a következő. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) A ministerelnök ur erősen vitatja, hogy ő nem állott a do ut des álláspontján, az nem igaz, hogy ő ellenértékek fejében nyújtott volna valamely konczessziókat és egyetlen egy eset kivételével — a brádi félgimnázium esete tekintetében, ezt brádi félgimnáziumnak nevezi, amelyet világosan és kifejezetten csak attól tesz függővé, ha román nemzeti párti barátai jól viselik magukat — a többi területen a leghatározottabban tagadja legutolsó beszédében, hogy ő bármiféle feltételtől tette volna függővé, különösen hogy ellenérték gyanánt követelte volna azt, hogy a nemzeti állameszméhez való hűséget. deklarálják. Erre kezembe veszem beszédeit és ezek csak ugy hemzsegnek az ellenkező igazságtól, (ügy van ! balfélol.) t. i. minden beszédében benne van, hogy ő, igenis, ettől a feltételtől tette függővé. Méltóztassék megnézni beszédének ötödik lapját. (Halljuk! Halljuk! balfélol.) Itt azt mondja (Olvassa) : »Most említem talán meg, hogy ezen állásjront elfoglalásánál abból indultam ki, hogy abban az esetben, ha ezzel sikerül megnyugtatnom a román nemzetiségi pártot, ez a párt egy olyan párthatározatot fog elfogadni, amelylyel leveszi napirendjéről.programmjának mindazokat a pontjait, amelyek a magyar nemzeti .politika sarkalatos tételeivel ellentétben állanak, s a maga programmját ugy átalakítja, hogy abból az ellentétnek, a bizalmatlanságnak minden momentuma elimináltatik. Tehát mindaz, amit most itt kifejezésre juttatott, abból az alapgondolatból indult ki, hogy a kormány megteszi ezt abban az esetben, ha ezáltal a teljes összhang elérése biztositható*. Hát itt van egy generális nyilatkozat. Nem is volna szükség a részletekre rátérni, amelyek szerint a ministerelnök első beszédében kategorieze megmondta, hogy ami ígéreteket nekik tett, azokat attól a feltételtől tette függővé, ha az egész vonalon lemondanak a nemzeti párt álláspontjáról — a román nemzeti pártot értem alatta — és behódolnak a magyar állameszmének. De méltóztassanak megengedni, hogy ennél a témánál utalj ak még egy pár részletes dologra is és megmutassam a t. képviselőháznak, mekkora tévedés a ministerelnök urnak az a kijelentése, hogy ő nem a do ut des álláspontján állott; hiszen Berzeviczy Albert t. képviselőtársam is abban a feltevésben volt, hogy itt nem volt ellenérték fejében való alkudozás. Itt van a 17. oldal. (Olvassa) : »Már most jön egy kijelentése a kormánynak, amely természetesen szorosan összefügg megint azzal, hogy minő lesz a hazai románság politikai magatartása.« Továbbá a 23. lapon a következő olvasható. (Olvassa) : »Mert hiszen mi fog történni a dolog mostani stádiumában ? Egyes oly intézkedések, amelyeket magukban véve helyeseknek, szükségeseknek tartunk, megtörténhetnek, bizonyára meg is fognak történni, de az általam vázolt intézkedésekben nagyon sok van olyan, amelynek — hisz hangsúlyoztam előadásomban ismételten — előfeltétele volna az, hogy.ne ellenséggel álljunk szemben, de megbízható jó baráttal, kiről tudjuk, hogy nincsenek olyan politikai hátsó gondolatai, melyek a magyar állam nemzeti egysége ellen irányulnak«. Világosan ismétli azt, amit az imént mondtam. De a részletekben is beszédének fonalán fel tudnám az uraknak pontról-pontra sorolni mindazt, ahol egyenesen, kifejezetten megmondja : ez az én ajánlatom, ez azonban attól függ, hogy ezek az urak rátérnek-e a tisztességes, egyenes és becsületes magyar politika útjára, igen vagy nem. T. képviselőház ! Miután ezeket bemutattam, méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy pár konkrét kérdésre térjek át (Halljuk! Halljuk! balfélol.) és bemutassak egy pár dolgot a maga történeti valóságában, mert attól félek, hogy, ha messzebbről foglalkozom a kérdéssel, kifogyok az időből. Berzeviczy Albert t. képviselő ur beszédével külön is foglalkozni fogok, de beszédének egy pontjára már most rá kell térnem. A t. képviselő ur t. i. optima fide azon az állásponton van, hogy a ministerelnök ur nem tért le arról az álláspontról, amely az övé is, amely szerint a nemzetiségi törvény, nem biztosit jogot politikailag érvényesülhető testületeknek, hanem csak individuumoknak ; hogy a ministerelnök erről az álláspontról nem tért le és ő.abszolúte nem tud ilyen esetet, amely dokumetálná előtte, hogy a ministerelnök ezekkel az urakkal. olyan kérdésekről is tárgyalt,
