Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

márczius 18-án, szerdán. 108 523. országos ülés 19U a nemzetiségi párttal, ez nemzeti párt, a magyar nemzeti államnak konkurrens pártja, román nemzeti munkapárt (Taps, és derültség balfelől.) — ... »működését 1894 június 16-dikáról 321. sz. alatt kelt rendeletemmel betiltom. Ezen tilalom megszegését az 1879 : LX t.-czikk 1. §-a alapján 1894 deczember 7-dikéről 1488. szám alatt kelt rendeletemmel kihágásnak minósitem. Mindenki tehát, aki a nevezett párt irányának megfelelő gyülekezetben, vagy ilyen gyülekezetek összehívásában részt vesz, az 1879 : XL. t.-czikk 16. §-a értelmében és ezen rendeletem alapján 15 napig terjedhető elzárással és 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni.« Kún Béla: Tehát Tiszát is igy kell büntetni. Elnök: Csendet kérek. Kérem Kún Béla képviselő urat, méltóztassék tartózkodni a közbeszólástól. Polónyi Géza : Fel kell tennem, hogy Magyarország ministerelnöke tudta talán, hogy az ő idejéből származott ily belügyministeri rendelet létezik, vagy ha nem tudta, talán kérdést intézhetett volna. Nem hiszem, hogy a t. ministerelnök ur annyira szerelmes volt abba a nemzeti pártba, hogy egy kihágást akart volna elkövetni; pedig elkövette, mert egyenes részesévé vált a traktáczióknak, amikor őket autorizálta, velük tárgyalt, őket, mint ilyeneket összehivta. Mindig arra fektetem a súlyt, hogy a ministerelnök ur nem az individuumokkal, hanem a komitének, mint ilyennek megbízottaival tárgyalt, akik a komité programmja alapján lettek kijelölve. Micsoda komikus helyzet, hogy Magyarország ministerelnökének kedve volt épen Miháli Tivadarral tárgyalni, — a kegyelmi tény után, pedig a kegyelmezéseknek az volna a normájuk, hogy meg szoktunk kegyelmezni azoknak, akik beismerik, hogy bűnösek és javulást Ígérnek ; ez az ur ugy megjavult, amióta megkegyelmeztek neki, hogy még dühösebb agitátor, mint volt. Ha már a ministerelnök urnak kedve volt vele érintkezni, — hiszen mindent megtehet a ministerelnök ur, amit akar ; még a vasutat is megállíthatja — kér dem, miért nem helyezte előbb hatályon kivül ezt a rendeletet, mielőtt szóba állt velük ? Miért épen a román nemzetiségi kérdésnél legyen messzevilágitó példa gyanánt odaállítva az egész világnak, hogy a ministerelnök ur fittyet hány a rendeletnek, amelyet saját táborában alkottak. Nincs itt se törvénytisztelet, se rendelettisztelet, ha románokról van szó, mert gróf Gzernin igy kívánja. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hát, t. képviselőház, ezek után a tények után a nemzet nagy-nagy bajtól fog megszabadulni, ha a t. ministerelnök ur belátva azt, hogy eddig is hibás utón indult, más útra tér. (Zaj jobbfelől.) Kérem, nem azt akarom én ezzel mondani és bizonyára egyik barátom sem fogja azt diffikultálni, ha ön, mint ministerelnök foglalkozik a román és általában a nemzetiségi kérdés enyhítésével, békés megoldásával. . . Holló Lajos: Kötelessége is! Polónyi Géza: ... de figyelmeztetjük a ministerelnök urat, hogy forduljon azokhoz az emberekhez, akik példáját és tanúságát adták annak, hogy a magyar nemzeti állameszmének hűséges tagjai s mint ilyenek a magyar nemzetet nem akarják deposszedálni. Mert ellenesetben, t. uraim minden egyéb bajon kivül ennek az a konzekvencziája is megvan, hogy a nagy tömegek előtt azokat az embereket, akik hűségesek voltak a magyar nemzethez, diszkreditálja . . . (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Kún Béla". Árulóknak tünteti fel! Polónyi Géza: ... és az izgatók azt fogják mondani, hogy mit álltok ezekkel az urakkal szóba, hisz ezekre nem hederít senki, látjátok, hogy a ministerelnök is csak velünk tud tárgyalni. (Igaz 1 Ugy van ! balfelől.) Igy a m'nisterelnök ur egyenesen sereghajtója a nemzetiségi áramlatokban úszó ultráknak, hogy azok karjaiba kergesse a népet. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt, t. képviselőház, lehet bonhomiából származó elhibázott lépés, (Felkiáltások balfelől: Tévedés!) de hogy ez magyar nemzeti politika lenne, nemzeti munka lenne, ezt engedjék meg, hogy kifogásoljam és el ne higyjem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De most már kérem a t. elnök urat, legyen kegyes szünetet adni. Elnök: Az ülést egy órára felfüggesztem. (Élénk helyeslés' és felkiáltások balfelől: Éljen Polónyi Géza !) (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Elnök : A felfüggesztett ülést újból megnyitom. A szó Polónyi Géza képviselő urat illeti. Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Érezvén, hogy a rendelkezésemre álló idő kevés lenne arra, hogy minden igéretemet, melyet eddigi beszédem folyamán tettem, beváltsam, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) kötelességem erre való tekintettel a t. háznak szíves figyelmébe ajánlani, hogy csak a legszükségesebbekre szorítkozom és konczentrálom mondandóimat. Ezek során, hogy Miháli Tivadar képviselő urnak beszédjétől elbúcsúzhassam, elsősorban a nemzet figyelmét, de talán még inkább a t. többségnek és a ministerelnök urnak figyelmét fel akarom hívni egy pár igen értékes és érdekes jelenségre. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Lemondok róla, hogy szó szerinti idézetekkel verifikáljam azt, amit mondok ; az esetre azonban, ha bárki diffikultálná azt, hogy helyesen állítottam.... Kún Béla: Szó sincs róla! Polónyi Géza: . . . fentartom magamnak azt, hogy szó szerint való idézéssel igazoljam állításomat.