Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
98 523. országos ülés 19U Elnök : Sümegi képviselő urat másodízben is rendreutasítom. (Zajos felkiáltások balfelől: Ki irta ?) Polónyi Géza: Egy lézengő ritter, egy kártyapénzen kitartott alak gyanánt tüntet' fel. (Folytonos zaj a baloldalon.) Fráter Lóránt: Kapczabetyár! Elnök : Fráter képviselő urat rendreutasítom ! Polónyi Géza : Majd emlékezzenek rá a t. képviselő urak, ha majd márczius 29-én, Bukarestben megtartják a nagy nemzeti gyűlést, amely foglalkozni fog a magyar választói jog kérdésével és foglalkozni fog azzal, hogy gróf Tisza István mennyiben tett eleget a Magyarország területén lakó románság követeléseinek, emlékezzenek reá, hogy majd imitt-amott megszólal egy hang : »Ez a nemzet akar minket letiporni, ez a nemzet, amely konfiskálja a mi jogainkat, amelynek nemzeti halványként hirdetett hőse közönséges himpellér és gazember volt ?« Tisztelt uraim, ez több a kettőnél, ilyen dolgokat nem szabad megtűrni (ügy van! balfelől.) és a kormányra hárul az a kötelesség ... Fernbach Károly: De nem mer! Polónyi Géza : . . . hogy ezeket a dolgokat megczáfolja és a nemzeti kegyelet elleni hitvány bűnt megtorolja. És ennél a kérdésnél kötelességet mulasztanék, ha ma, midőn, meglehet, utoljára beszélek itt a képviselőházban, el nem mondanám azt a reminiszezencziámat, amely ehhez a dologhoz fűződik. Azt olvasom, hogy ez a Szekfü-féle munka . . Fernbach Károly : Gyalázatos munka! Polónyi Géza : . . . Thallóczy Lajos ur protekcziója és befolyása alatt jelent volna meg. Én ezt nem tudom. Erre nekem adatom nincs, azonban elmondok egy dolgot a t. képviselőháznak, ami nekem fájdalmas reminiszczenczia, de elmondom, mert kötelességem. Gasteinban szoktam találkozni Thaly Kálmánnal, aki egészségének foldozása czéljából szokott odajárni, mint én. A Sohwarzenberger Höhe-n találkoztam vele egyszer, elkezdtünk beszélgetni a mi nemzeti dolgainkról és akkor Thaly — abban az időben már körülbelül a végét járta szegény, veronait szedett— mondja nekem, hogy felvilágosítást kértem, milyen ember ez a Thallóczy Lajos, mert ő, kinek protekcziója alatt nőtt fel ez az ember, ki egész élete során támogatta, ki még Thallóczy neve előtti időben is bizalmas összeköttetésben volt vele . . . Elnök: Kérem, figyelmeztetem a képviselő urat, hogy én lehetőleg tág teret engedek arra, hogy bármely, a napirenden levő kérdéssel vonatkozásban levő kérdést megvitasson, de már Thallóczy Lajosnak Thaly Kálmánhoz való viszonya és az ő pártfogásának története igazán nem tartozik ide. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék tartózkodni az ilyen kérdések tárgyalásától. Polónyi Géza: ... ha a konklúziómat meghallgatni méltóztatik, rögtön meggyőződik az elnök ur . . . márczius 18-án, szerdán. Elnök: Én figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt magándolgait, ide nem tartozó kérdéseket nincs joga előhozni. Ábrahám DeZSÖ: Thallóczy nem magánember ! Polónyi Géza: ... ha konklúziómat meghallgatja az elnök ur, meg fog róla győződni, hogy tévesen figyelmeztetett. Elnök: Az elnöki figyelmeztetésre ne méltóztassék megjegyzést tenni. Polónyi Géza: Azt akartam konkluzióképen levonni, hogy a Rákóczi-korszaknak és a Rákóczi hamvak hazaszállításának egyik főtényezője Thaly Kálmánon kivül épen Thallóczy Lajos volt. Ennek az urnak, ha akkor már ismerte ezeket az adatokat — mint amint hallom, hogy ismerte — nem lett volna-e kötelessége a nemzet iránt, ha ezek igazak, figyelmeztetni a magyar nemzetet, hogy ennek a kegyeletnek ne adózzon, vagy figyelmeztetni 0 felségét a királyt, hogy ezt nem szabad megcsinálni, mert ez a múlt nem érdemli meg azt, hogy a nemzeti kegyelet ilyen módon nyilatkozzék meg vele szemben ? Ezt csak azért hoztam fel, hogy lássák, hogy szegény Thaly Kálmán mélyen aggódott amiatt, hogy kígyót melengetett a keblén. A Rákóczi elleni mostani agitáczió teljesen beleillik ebbe az egész mostani miliőbe. Sümegi Vilmos: Császári spiczlik hazugsága 1 '. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: A dolognak most már a gyakorlati részére áttérve, foglalkoznom kell egy kis expozéval a tekintetben, hogy kikkel állunk szemközt ennél a vitánál. Nagyon sajnálom, hogy nem izolálhatom tökéletesen az u. n. román nemzeti pártot a ministerelnök úrtól, mert hiszen — mint látszik — egymást támogatják ennél a vitánál, daczára annak, hogy a konkluzum az, hogy nem fogadják el a ministeTelnök válaszát. Fráter Lóránt (közbeszól). Elnök : Fráter képviselő urat rendreutasítom. Polónyi Géza: Históriai előzményként tehát meg kell állapitanom, hogy kikkel állunk szemközt. Az első dolog az, hogy a magukat román nemzeti pártnak valló pártnak tagjai beszélnek 3 millió román nevében. Gondolom, tegnap Bánffy Miklós már kitért erre a kérdésre. Egy hang (balfelől) : Nem ! Polónyi Géza : De ha nem, foglalkozom vele röviden én. Először a t. ministerelnök úrra van egy kis megjegyzésem. A t. ministerelnök ur az interpslláczióra adott válaszában kijelentette, hogy ő elismerte a nemzetiségi pártnak jogosultságát, mert hiszen ha szabad felekezeti pártnak és osztályelleni pártnak lenni, miért ne volna szabad nemzetiségi pártnak lenni. Hát, t. ministerelnök ur, ön itt nagy tévedésben van. Először is azt hiszi, hogy kielégítette ezeknek az uraknak ezt a kívánságát, de lám, magyar ember létére még a nyelve sem tud megbicsaklani ugy, hogy mégis igazat adjon nekik. A t. ministerelnök ur ugyanis a nemzetiségi párt
