Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

5lk országos ülés Í9ÍÍ márczius 2-án, hétfon. 273 Hazai közgazdaságunknak tehát elsőrendű érdeke az, hogy nj relácziók révén uj piaczokat keressünk ipari termékeink számára; s ebben a tekintetben minden késedelem veszedelmes követ­kezményekkel járhat. Minél korábban jövünk és ennélfogva minél hamarább létesítjük ezeket a relácziókat, annál inkább számithatunk az igy támadt forgalom állandósítására. A Gazdaszövetség alludál egy eshetőségre, amikor esetleg idővel újból lehet nagyobb mezőgazdasági tömegkivitelünk; kijelenti azon­ban, hogy ezt is esetleg más módon és olcsób­ban leszünk képesek lebonyolítani, mint segített hajó vállalatok utján. Sem azt, hogy mikor áll­hat elé ez a mezőgazdasági tömegkivitel, sem pedig azt, hogy mikép véli ezt máskép lebonyo­lítani, maga a Gazdaszövetség nem mondja meg. Bátor leszek ezzel a kérdéssel is kissé foglal­kozni. Mezőgazdasági nagyobb tömegkivitelünk előállhat abban az esetben, ha az Ausztriával fennálló gazdasági megegyezés lejár és Ausztria ennek következtében elzárná saját piaczait a mi mezőgazdasági terményeink befogadásától és pe­dig olyan időben, amikor Magyarország fogzasztó­képessége nem emelkedett még arra a fokra, hogy egymagában is elégséges befogadási terü­letet alkosson ezen termékek megfelelő átvéte­lére. Ez az eshetőség tehát előállhat 1917-ben, amikor az Ausztriával kötött gazdasági meg­egyezésünk lejár. Arra a ténybeli állításra azonban, hogy mikép lehetne ez esetben máskép, mint segített hajóvállalatok utján saját mezőgazdasági tömeg­exportunkat lebonyolítani, feleletet adni való­ban nem tudok, mert ne feledjük el azt, hogy a tömegáruforgalomnak Nyugatra gravitáló irányánál fogva Ausztria, amely nyugati hatá­rainkon köröskörül övez bennünket, vaspánczél­lal szoríthatja vissza ezen forgalmunkat, ugy hogy ezt a forgalmat másképen, mint Fiúmén át lebonyolítani nem leszünk képesek; hogy Fiume megfelelőleg érvényre jusson és a mai­nál sokkal nagyobb forgalmat lebonyolítani tudja, szükséges, hogy hatalmas, tőkeerős hajóválla­latokra tudjon támaszkodni, amelyek a mainál sokkal nagyobb tömegáruforgalom lebonyolításá­hoz szükséges beruházások eszközlésére képesek lesznek. Gondos előrelátásra vall tehát, hogy a mélyen t. kormány még az 1917. évet meg­előzőleg hatalmas, nagy, erős hajósvállalatokat állit be a magyar közgazdaság szolgálatába, így felvértezve minden esetre több eredmény­nyel és több sikerrel vívhatjuk meg a harczot, amely gazdasági érdekeink védelmében 1917-ben előttünk áll. E kitérés után bátor leszek foglalkozni azokkal az irányelvekkel, amelyeken hajózási politikánkat a jövőben meg kell alapozni. Ezen irányelvek megállapításánál nagy fon­tossággal birnak azok a nagy történelmi átala­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. kulások, amelyek a mi közvetlen gazdasági ér­dekkörünkbe eső Földközi-tenger medenczéjének partvidékén a legutóbbi időben történtek. A ma­rokkói, tripoliszi, kirenéi harczok, valamint a legutóbbi balkáni háború eredményei ismerete­sek. A középkori elmaradottságban élt Marokkó és Tripolisz Európa kulturállamainak előretörő, fejlődésképes gyarmataivá lesznek, a legutóbbi balkánháboru pedig megteremtette az Adria partján a független, önálló Albániát, a terüle­tileg megkétszereződött Görögországot; Görög­ország továbbá átvágja a korintusi földszorost és ezzel jelentékenyen megrövidíti a tengeri utat Pyreusz, Görögország fontos tengeri kikötője felé, a balkánállamok pedig, amelyek a balkán­háboru következtében területileg ugyancsak meg­növekedtek, a jövő kereskedelmi fejlődés tekin­tetében igen nagyfontosságú perspektívát nyúj­tanak. De vannak más szempontok is, amelyeknek ennél a kérdésnél figyelembe kell jönniök. Az északamerikai kivándorlásnak egy része Fiúmén keresztül a Cunard társaság által történő lebo­nyolítása következtében jelentős forgalom fejlő­dött ki egyéb viszonylatban is Fiume és New­York között. Ennek a forgalomnak fenmaradása érdekünkben áll akkor is, ha a kivándorlás meg­szűnése, vagy más okból a Cunard szerződés meg nem ujitatnék. Figyelembe jő továbbá, hogy Ausztrália felé menő forgalmunk túlnyomó részben a távol­fekvő kikötőkben Génuán és Hamburgon keresz­tül bonyolittatik le, ami oly nehézségekkel jár, hogy ilyenformán nem volt képes állandó és biztos fejlődés útjára térni. E szerződések alap­ján Fiume lesz az első kikötő, amely a Közép­tenger keleti felén Ausztrália felé közvetlen hajójáratokat létesít, ugy hogy a fiumei-ausztrá­liai hajóvonal a magyar érdekek helyes szolgá­lata mellett be fogja vonni a magyar hajózás körébe azokat a területeket is, amelyek földrajzi fekvésüknél fogva természetszerűleg Fiume felé fognak gravitálni és ezt az irányt fogják ebben a viszonylatban a jövőben felkeresni. Fiúménak mint a Quarneró központjának, nagyon kedvező a földrajzi fekvése; és a vele közvetlenül szomszédos Abbázia világfürdővé való emelkedése, amelyet az idegenek ezrei keresnek fel az év minden szakában, arra ad impulzust, hogy azon értékes idegenforgalom, mely az Adriára és azon túlmenőleg a Földközi­tenger partjaira gravitál, Fiúméban találja meg a maga kiinduló pontját. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a most épült Dalmát vasutak és a közel jövőben kiépülő boszniai vasutak bizonyos eltolódást eredményezhetnek Fiúménak eddigi pozicziója tekintetében. Fiúménak hatalmas versenytársa akadhat a dalmácziai Spalatóban, amelyet déli fekvése és természetes kikötője daczára a fejlődésben az akadályozta, hogy megfelelő vasúti összekötte­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom