Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-505
505. országos ülés 19U ja az a körülmény, hogy vannak bizonyos körök, amelyek ezen tárgyalásokat a külpolitika szempontjábólsürgetik, nemieket rá nézve indok arra, hogy ezeket a tárgyalásokat abbahagyja ; beszédének előbb idézett másik passzu-ában pedig egyáltalában tagadja, hogy valami összefüggés a tárgyalásai és a külpolitikai helyzet között fennállana, sőt határozottan tiltakozik az ellen, hogy valaki eausalis nexust keressen a külpolitikai helyzet és az ő tárgyalásai között. Én azt hiszem, hogy a két nyilatkozat között ez az utóbbi volt alkalmas — ha valami egyáltalában alkalmas — arra, hogy ebben az irányban a magyar közvéleménynek bizonyos megnyugtatást adjon, mert a magyar közvélemény végeredményben nem arra kiváncsi, hogy a ministerelnök ur milyen szubjektív indokok alapján cselekszik, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) hogy milyen indokokat tart magára nézve elegendőknek, hogy bizonyos tárgyalásokba belemenj eu, igen vagy nem, hanem elsősorban arra kíváncsi, hogy vannak-e a ministerelnök urnak szubjektív és spontán indokain kivül más fontos és sajnos a magyar politikában már nem ismeretlen tényezők, amelyek ezeket a tárgyalásokat sürgetik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) olyannyira, hogy ezek mellett a ministerelnök ur szubjektív és spontán indokai egészen harmadrangú tényezőkké törpülnek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Erre a kérdése pedig az az interview, amely »Az Est«-ben megjelent, fényes világot derített. Mi tulaj donképen gróf Czerninnek hálásak lehetnénk, hogy egy, a diplomácziában ugylátszik járatlan embernek a nyiltszivüségével . . . Rakovszky István: Nem is tett diplomácziaí vizsgát! Gr. Bethlen István : ... mutatott rá minden kertelés nélkül arra az összefüggésre, amely a külpolitika és ezen tárgyalások között fennáll. Ö rámutatott arra, hogy ezen tárgyalások meghiúsulása a monarchia helyzetét nagyon is súlyosbítaná ; rámutatott arra, hogy ez a paktum Románia barátsága megszerzésének egyik feltétele, hogy ellenértéke lesz ennek Románia barátsága és újbóli csatlakozása a hármas szövetséghez. De ha lenne még valaki, aki kételkednék abban, hogy gróf Czernin igazat mondott, az olvassa el szintén Az Est-ben megjelent nyilatkozatait két igen kiváló román államférfumak ; az egyik Take Jonescu, a konzervatív demokratikus pártnak vezére Romániában, a másik pedig Filipescu ur, aki a Balkán-válság idejében felelős poziczióban volt, amennyiben a hadügyministeri tárczát töltötte be. Én nem kívánok ezekre az urakra ugy mint feltétlen tekintélyekre hivatkozni. Hiszen elismerem azt, hogy épen külpolitikai kérdésekben, olyan kérdésekben, ahol különféle felfogású egyének vesznek részt tárgyalásokban, különféle szempontból nézik még az egészen konkrét eseményeket is. De igenis, az ő nyilatkozataikat Románia közvéleményére és arra a kormányra nézve, amelynek tagjai voltak, mérvKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. inuár 31-én, szombaton. 57 adóknak el kell fogadnom. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Hát lássuk, t. ház, mit mond Filipescu ur \ Az Est munkatársának adott válasza következőkép hangzik (olvassa): »E tárgyalások...« t. i. a ministerelnök ur tárgyalásai... sikerében annak a jó viszonynak visszaállítását várom, amely a Balkán-válság előtt volt a két ország között. A tárgyalások eredménytelensége viszont — ezt nyíltan megmondom önöknek — mindörökre lehetetlenné tenné e jó viszony helyreállítását. Lehetetlen szövetségesnek lenni azokkal, akik nem ismerik el a velünk egy nemzetiségű lakosok jogait«. (Mozgás balról.) De, t. képviselőház, nemcsak ebben az irányban világosit fel Filipescu ur ; ő még kioktat arra is, hogy az a merev magatartás, melyet Románia jelenleg a monarchia barátságos közeledésével szemben felmutat, nem vezethető vissza tulaj donképen arra, hogy mi nemzetiségeinkkel miképen bánunk, sőt ellenkezőleg, interjújának további folyamán nyíltan rámutat arra, hogy ennek főoka az a számtalan ügyetlenség, amelyet diplomatáink Romániával szemben elkövettek a Balkán-válság idejében. Rámutat arra, hogy Románia nem találkozott — a saját felfogásuk szerint természetesen — azzal a támogatással, melyet a monarchia részéről elvárt és rámutat azokra a baklövésekre, amelyeket diplomácziánk különösen a békerevizió kérdése körül elkövetett. T. képviselőház, anélkül, hogy ezeknek a tényeknek kritikájába tovább belemennék, mert ismétlem, lehetnek ebben a tekintetben bizonyos latitude-ök között különbözők a felfogások, de mégis két tényt leszegezni kívánok. Az egyik az, hogy Románia elhidegülésének nem a nemzetiségi kérdés mikénti kezelése az oka, hanem azok az ügyetlenségek, azok a baklövések, amelyeket, diplomácziánk elkövetett. (Helyeslés balfelől.) A másik tény, amelyet e^zel szemben leszegezni kívánok, az, hogy az ezekért a baklövésekért Románia részéről benyújtott számlát külügyi kormányunk és az ő képviseletében gróf Czernin nekünk prezentálja kifizetés végett. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Tehát ezt a politikát képviseli Bukarestben gróf Czernin, saját bevallása szerint, akkor, amikor a ministerenök ur azt hiszi és velünk is azt akarja elhitetni, hogy itt a külpolitika és az ő akcziója között semmiféle összefüggés nincs. Pedig ha ez a paktum ilyen körülmények között létesül, akkor az nemcsak paktum lenne a ministerelnök ur és Pap György, a komité elnöke között, hanem paktum a ministerelnök ur, illetőleg a magyar állam és Románia között is és gróf Czernin és külügyi politikánk jóvoltából a nemzetiségi kérdés kezelé -ére befolyást nyerne a külügyi politika, annak révén Ausztria és végeredményben egy külállam, Románia is. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Elnök csenget.) Rakovszky István : Törökország ! Polónyi Géza : Maczedóniává tenne bennünket! 8
