Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-519
519. országos ülés Wlí márczius 11-én, szerdán. 465 s meghajolva gróf Apponyi Albert nagy és nemes i egyénisége előtt, elmondom egyszerű, keresetlen szavakkal azt, ami szivemen fekszik, a nemzetiségi kérdésről. (Halljuk ! Halljuk !) .. T. ház ! »Terjeszkedni nem feladata Magyarországnak, de emelkedni igen. Határain túl egy elfoglalni való hant sem vár Magyarországra, de határain belül nagy munka áll előtte.« (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) É gyönyörű szavakat, talán látnoki ihlettől inspirálva irta meg nagy költőnk, Jókai Mór, akkor, amidőn a magyar nemzet ezredéves fennállását ünnepelve, ország-világ előtt dokumentálta, hogy azon rövid hat lusztrum alatt, amely az alkotmányos életnek helyreállittatása óta lefolyt, oly nagy munkát végzett, amely párját ritkitja a világtörténelemben. Mert szinte évszázadok mulasztásait pótolva, szellem, a munka hatalmas eszközeivel beilleszkedett a modern nyugatenrópai kulturállamok sorába. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nemes büszkeséggel telt meg akkor minden magyar sziv és mikor a németek hatalmas császárja, itt a budai várban, elismerésének zászlaját lengette meg a magyar nemzet dicsősége és nagysága előtt és hatalmas szózatával egyszerre eloszlatta azt a balhiedelmet, hogy a nyugateurópai műveltség Bécsben végződik: örömmámorban úszott az egész ország s a külföld legjobbjai baráti jobbjukat nyújtották a magyar nemzet felé. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) T. ház ! Négy lusztrum múlt el azóta, s igy önkénytelenül elém tolul az a kérdés : vájjon haladtunk-e azóta egyforma lépésekkel előre, iparkodtunk-e ujabb barátokat szerezni, főképen pedig miképen teljesítettük, miképen végeztük azt a nagy munkát, amely nagy költőnk lelki szemei előtt megvillant ? T. ház, ezekre a kérdésekre én nem felelek. Ránehezedett szegény, sokat sanyargatott hazánkra ismét a régi magyar átok, a visszavonás szelleme, (Mozgás a baloldalon, ügy van ! jobbról.) s a felkorbácsolt szenvedélyek láttára, melyek az ország legjobbjait egymással szembeállítják, nekem, e haza egyszerű, de hűséges polgárának és szent vallásom érdemetlen szolgájának, nem lehet hivatásom olajat önteni a tűzre. (Tetszés a jobboldalon.) De, .t. ház, bármily súlyos és nehéz fellegek tornyosulnak is hazánk egén, szent a meggyőződésem, törhetetlen az én hitem, hogy az az isteni Gondviselés, amely ezt a nemzetet a távoli keletről ide vezette e szép hazába, hogy vele éket verjen a petyhüdt, dekadencziában levő keleti görög kultúra és az uj életre törő latin nyugati kultúra közé ; amely ezt a nemzetet nem hagyta elveszni külföldi kalandjaiban és háborúiban, amelyekben oly rettenetes vérveszteséget szenvedett: amely ezt a nemzetet ide álhtotta, hogy saját testével megvédje másfél évszázadon át a művelt nyugatot a félhold támadásai ellen; amely annyi baj és viszontagság közt, amikor ez a nemzet már-már a végpusztulásnak szélén állott, uj életre ébresztette, — hogy ugyanez az az isteni Gondviselés, • KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. j bármily nehéz és súlyos fellegek nehezedjenek is most hazánk egére, a jövőben is fenn fogja tartani e nemzetet, mert a délkeleti európai nemzetek uj elhelyezkedése után ujabb, talán dicsőbb, nagyobb misszió vár még a magyar nemzetre. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon, ülnök csenget.) Hogy ezt a misszióját miként fogja teljesíteni a magyar nemzet, az, szerény véleményem szerint, legnagyobb részben attól függ, hogy miként fogja megoldani azt a kérdést, a belső munkának e legnagyobbikát, amely most előttünk van, a nemzetiségi kérdést. Epén ez okból én a legnagyobb hibának, sőt egyenesen bűnnek tartom, hogy valaki e nagy horderejű, a nemzet egész jövőjére kiható kérdés megvitatásában és megoldásában szűkkeblű pártszempontokból indul ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen, t. ház, maga a kérdés természete is kizárja a pártpolitikát és követelőén rákényszeríti az összes magyar pártokat, hogy ha a részletekben el is ágaznak a vélemények, a lényegben egy és ugyanarra a helyes álláspontra helyezkedjenek. Mert minden strucczpolitika és minden el nem ismerés daczára nemzetiségi kérdés van Magyarországon, itt vannak e kérdés képviselői és specziell a nemzetiségi kérdésben egy és ugyanazon ellentétes álláspontra helyezkednek az összes magyar pártokkal szemben, amint azt Miháli Tivadar t. képviselőtársam múltkori beszédében ki is fejtette. Aki tehát legalább a lényegben egy s ugyanarra a helyes álláspontra nem helyezkedik, az aligha menekülhet a taktikázás gyanújától. Én nyíltan és őszintén kij elentem, hogy amidőn e szerény felszólalásomra készültem, midőn azt itt elmondom, de a jövőben is bármikor, ha szó lesz a nemzetiségi kérdésről, teljesen levetem magamról a pártpolitika köntösét, mert e kérdésben csak egy szent czél, egy nagy ideál lebeg lelki szemeim előtt, egy kipusztíthatatlan vágy tölti el keblemet : hogy édes hazám minden polgárának szivében, tekintet nélkül arra, hogy mily nyelven dicsőíti az Úristent és mily erővel ragaszkodik fajának sajátos tulajdonaihoz, csak egy nagy szent főoltár legyen emelve, amely előtt állandóan ég a hazaszeretet mécsese és amelyen bármikor és bármilyen nagy áldozatokat kész hozni a haza javára. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha e főoltár mellett mellékoltárokat is épit és ezeken áldoz saját fajának azt nem bánom. De egyet megkövetelek, azt, hogy e mellékoltárokra idegen isteneket ne állítson. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vertán Etele : Leszedték az angyalkákat ? Richter János : Az angyalkákról ne beszéljünk. Én türelemmel, nagy türelemmel és megbotránkozással szivemben meghallgattam azt, hogy azokat, kiket én hősöknek tiszteltem és hősöknek tisztel minden magyar, akik királyhűségben hazájukért haltak meg, egy Szécsy Dezsőt, Kemény j Zsigmondot strohmannoknak neveztek az önök • hozzájárulásával. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Ne 59
