Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

462 518. országos ülés 1914 márczius 6-án, pénteken. Gr. Tisza István ministerelnök: Igaz, hogy Európa népeit egy végzetszerű áramlat hajtja a politikai radikalizmus felé; végzetszerű áram­lat, amelynek eredményei a parlamentarizmus roskadozásában, a közélet nivója sülyedésében minden európai nagy államban mutatkoznak. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Haller István: Csak nálunk nem! Gr. Tisza István ministerelnök: Én nem tu­dom, ellent fogunk-e tudni ennek az áramlatnak állni. De tudok két dolgot. Az egyik az, hogy meg kell próbálnunk, mert belepusztulunk, ha nem tudunk ellentállni. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) A másik az, hogy ez a ma­roknyi nemzet, ez a szegény kis, lekicsinyelt sziget máskor is szembe tudott helyezkedni az európai fejlődési áramlatokkal; ez a maroknyi nemzet nem vette be a hűbériséget soha; ez fentartotta Szent István koronájának egységét mindig és ez a maroknyi kis nemzet elpusztult volna, ha nem tudott volna a maga egyéni érdekeiből, a maga jellemeiből, a maga egyéni szükségleteiből kifolyólag olyan államot terem­teni és fentartani itt, amilyenre nekünk van szükségünk. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ha ezt a magyar szigetet, ezt a maroknyi kis nemzetet a hűbéri jogfejlődés áramlata magá­val sodorta volna, ha nem lett volna elég nemzeti individualitásunk ennek ellenállni és fejlődé­sünknek nemzeti irányt adni; akkor elkövetkezett volna nálunk is az, ami elkövetkezett minden más európai nemzetnél, hogy a mai modern államalakulatba a hűbériségből a fejedelmi ab­szolutizmus képezte volna a szükségszerű át­menetet. Kérdem a t. háztól, mi lett volna a magyar nemzetből, ha a magyar nemzetet a modern állami jogrendbe csak a fejedelmi abszolutizmus vezethette volna át? (TJgy van! TJgy van! jobbfélol.) T. ház! Ha az Úristen fenn akarja tartani ezt a nemzetet a jövőben is, meg kell, hogy adja az erőt ennek a nemzetnek, hogy olyan áramla­toknak, amelyek létfeltételeit fenyegetik, amelyek a halál lehelletét fújják rá, ellent tudjon állni, amig nem késő. Ezt vallom, ezért küzdök erőm végső megfeszítéséig és ezért kérem, hogy a ha­tározati javaslatot elfogadni méltóztassanak. (Hosszantartó meg-megújuló zajos helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Huszár Károly (sárvári): Személyes meg­támadtatás czimén kérek szót! (Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Huszár Károly képviselő ur szemé­lyes megtámadtatás czimén kér szót. Kérdem a t. házat, megadja-e az engedélyt? (Igen.) A ház az engedélyt megadja. Huszár Károly (sárvári) : T. képviselőház ! (Halljuk!) Ugy látszik, hogy egy félreértés folytán, amely abból keletkezett, hogy két külön­böző képviselő ajkáról elhangzott közbeszólást egy közbeszólásnak hallott a ministerelnök ur, a következő eset állott elő. Amikor arról szólott a ministerelnök ur, hogy bizonyos épitési láz fogta el az egész országban az embereket, akkor egyik képviselő­társam azt mondotta, az iskolákra vonatkozó épitési lázra, hogy »a tanfelügyelők az okai«. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem ezt mondta! Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Huszár Károly (sárvári) : Én pedig azt mondottam volt, hogy panamák ott is vannak. Tartozom itt ünnepélyesen, nyilvánosan kijelen­teni, hogy arra értettem, hogy az iskolák épí­tésénél is fordulnak elő panamák és hogy én ezen állításomat igazoljam is, most egy fél órán belül be fogok írni egy interpellácziót a képvi­selőház interpellácziós könyvébe, amelynek elő­terjesztésekor be fogom bizonyítani, hogy egy vár­megyében hót iskolánál tényleg ilyen visszaélé­sek is, fordultak elő. Én tehát nem a.tanfelügyelői kart támad­tam meg, amelyet teljesen felesleges volt meg­védeni, hanem erre a visszaélésre értettem a közbeszólásomat. A másik megjegyzésem pedig az, hogy ami­kor én ezen közbeszólást tettem, akkor nem tudom, hogy Miskolczy vagy Szinyei-Merse t. képviselőtársam gúnyos megjegyzéssel és leki­csinylő módon azt kiáltották felém, hogy »persze, ért hozzá, hiszen tanító volt«. (Élénk ellent­mondások a jobboldalon.) Lekicsinylő módon volt mondva és az urak egy része nagyon jól mulatott ezen. T. ház! Az utolsó két-három napon divatba jött, hogy a képviselőket itt társadalmi állásuk és polgári foglalkozásuk szerint kezdik minősí­teni. (Ellenmondások jobbfélol.) Kijelentem, hogy mindig büszke voltam arra a néhány hónapra is, amelyet, mint tanitó az iskolában töltöttem el (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és tartottam az én polgári foglalkozásomat legalább is olyan tisztességesnek, mint amilyen tisztességesnek tart­hatja a magáét Miskolczy doktor ur, vagy akár Szinyei képviselő ur. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Minthogy az idő előrehaladt, a napi­rend tárgyalását most félbeszakítjuk. Jelentem a t. háznak, hogy a mentelmi bizottság folyó hó 6-án déli 12 órakor tartott ülésében elnökévé Beőthy László országos kép­viselő urat választotta meg. (Élénk éljenzés & jobboldalon és a középen.) Minthogy mindjárt megteendő javaslatom értelmében a legközelebbi ülés interpellácziós­napon fog megtartatni, kérem az interpellácziós­könyvet felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Pál Alfréd jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpellácziós könyvben Rakovszky István képviselő ur által a palotaőrség ügyében márczius 2-án bejegyzett interpelláczión kivül, melynek elhalasztására a t. ház márczius 4-én nevezett képviselő urnak engedélyt adott, már-

Next

/
Oldalképek
Tartalom