Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

460 518. országos ülés lQlk márczius 6-án, pénteken. Istennek meglehetősen nagy számmal vannak magyar iskolák Horvátországban, akol 12.000— 13.000 magyar gyermek tanul magyar iskolákban és igen szép sikerrel elvégzik magyar nyelven a népiskolák tananyagát, amellett pedig megtanulnak jól horvátul is, mert ott az a horvát hatóság éberen figyel arra, hogy a horvát autonóm törvények erre vonatkozó rendelkezései megtartassanak. Abba tehát bele kell nyugodniuk a román egyházi és iskolai tényezőknek, hogy nekik meg kell birkózniuk ezzel a feladattal és ha kellő odaadással és jóakarattal foglalkoznak vele, ők maguk is, a tanférfiak is, a társadalom is meg is fognak birkózni vele. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy korrekt végrehajtást Ígértem és hogy ez mint megállapodás, mint lekötés jön létre, és itt megy át azután kritikájának legsúlyosabb részére, az általunk követett eljárásnak bírálatára. Ezzel egy kicsit furcsán vagyunk. Akkor, midőn kijelentettem volt, hogy válaszolni fogok az interpelláczióra, a t. ellenzék nem jött be az ülésbe és lapjaiban félhivatalosan közzétette, hogy most nem jön be az ülésbe, hanem a tárgyalásban való részvételt az én felvilágosításaim tartalmától fogja függővé tenni. Ez egy kicsit furcsa, mert ha a legnagyobb sérelem az, hogy én egyáltalában eszmecserékbe léptem a román nemzeti párt tagjaival: hiszen ez független volt a részletes felvilágosítás tartalmától, (Igás! TJgy van! a jobboldalon.) akkor nagyon jól tudhatta a t. ellenzék, hogy mi a legnagyobb sérelem, akkor egyáltalában semmi szükség nem volt reá, hogy azt függővé tegye valami későbbi informácziótól. Azt hiszem tehát, az igazi ok az, hogy t. képviselőtársaim abban a reményben voltak, hogy valami olyan rettenetes hazaárulást fognak a válaszban találni, (Derültség jobbfelöl.) amely miatt azután a felháborodás teljes elánjával jöhetnek a képviselőházba. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Miután azonban a fölvilágositás tartalmában erre nem igen találtak alapot, arra a régi zsidó annekdotára tértek vissza, mely szerint a szegény menyasszonynak az orra nem tetszik. (Derültség a jobboldalon.) Ami tehát a taktikát és a modort illeti, azt hiszem, ezzel a kérdéssel leszámolhatunk, s az alól a vád alól, hogy hazaárulást követtem el, vagy legalább is kompromittáltam a nemzeti ügyet akkor, midőn a román nemzetiségi pártot mint pártot elismertem, a hallott felvilágositások és Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam levelének felolvasása után talán felmentettnek érezhetem magamat. (Helyeslés a jobboldalon.) Hátra van a másik, a főkérdés, a paktum kérdése. (Halljulc! Halljuk ! a jobboldalon.) T. képviselőtársam, nem tudom hányszor, de nagyon sokszor emlegette a paktumot, megállapodást, a do ut des-t, azt, hogy mint hatalom hatalommal, mint compaciscens fél compaciscens féllel állottam szóba, hogy lekötöttem magamat, hogy kvázi beleavatkozást engedtem a román nemzeti pártnak annak ellenőrzésére, hogy megtartom-e azt a paktumot stb., stb. és hozzátette mint súlyosbító körülményt, hogy én ilyen paktumra léptem olyanokkal, kiktől áthidalhatatlan elvi ellentét választ el. Én nem tehetek róla, hiába ismétli százszor, ezerszer t. képviselőtársam, hogy itt paktum, lekötöttség, megállapodás jött létre... Sághy Gyula: De czéloztatott! Gr. Tisza István ministerelnök: JSTem jött létre, de meg sem ki sér elte tett. Ebben a tekintetben ismét és ismét egészen világosan előadtam a helyzetet. Még egyszer ismétlem a teljesen világos és engedelmet kérek, igazán jóhiszemüleg nehezen félreérthető tényállást. Miről volt szó? Én azt láttam, hogy Magyarországon épen annak a népfajnak egy része — nem az egész románság, de a románság egy része, még pedig fájdalom nagy része — helyezi magát ellentétbe a magyar nemzeti politika egzigencziáival, amely ha velünk tulajdonképen teljes érdekegységben volna, amelynek tulajdonképen létérdeke volna, hogy beleilleszkedjék a magyar nemzeti politika kereteibe. (TJgy van! jobbfelől.) Midőn ezt láttám, nem kíméltem fáradtságot arra, hogy kapaczitáljuk egymást, hogy megértsük egymást, hogy én meghalljam azt, hol vannak olyan panaszok, olyan óhajok, olyan törekvések, amelyek orvosolhatók, amelyek istápolhatok, amelyek elősegithetők anélkül, hogy a magyar nemzeti politikán sérelem essék; másfelől pedig igyekeztem t. képviselőtársaimat meggyőzni arról, hogy nekik tényleg eminens érdekük, mint jó románoknak is, nemcsak mint hű magyar honpolgároknak, hogy megtalálják a magyar nemzeti politika létfeltételeivel a belső harmóniát. Haller István: Sikerült a kapaczitáczió? (Nagy zaj jobbfelől.) Nem sikerült. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem Haller képviselő urat, ne tessék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Kapaczitáczió munkája folyt tehát, amely munkánál egyfelől tettem azt, ami gróf Apponyi szerint is hivatása és kötelessége minden kormánynak: meghallgattam az illetőknek minden óhajtását, minden panaszát, minden felvilágosítását, azzal a becsületes szándékkal, hogy ahol csak lehet, segítsünk rajtuk; másfelől pedig tájékoztattam őket a kormány álláspontja, a kormány nézetei, a kormány szándékai felől. Ebben a tájékozásban, amit velük közöltem bizalmas körben az ügy előzetes stádiumában és amit minden részletében közöltem a ház előtt is, az ország szine előtt, ebben igenis magamat megkötöttem anynyira, amennyire minden becsületes ember megköti magát, ha bárminő kérdésben állást foglal. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Igenis saját meggyőződésemet kifejezésre juttattam ós tartozom azzal önmagamnak, tartozom azzal azoknak a tényezőknek, akiknek bizalmát birom, hogy becsületesen álljak helyt amellett, amit az or-