Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
458 518. országos ülés 19U 10—12 román egyházközséget, amelyek tényleg minden nehézség nélkül visszacsatolhatok a román püspökséghez, nézetem szerint nem volna helyes dolog belekényszeríteni a dorogi püspökségbe. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Ismétlem, én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek sikerül olyan megoldását találnunk, amelylyel visszaadjuk ezeket a román híveket az ő természetes egyházi felsőbbségüknek, viszont a román egyházi felsőbbség alól felszabaditunk fontos magyar egyházközségeket s azt hiszem, ezzel a nemzeti politika szempontjából is csak nyerünk és nem veszítünk semmit. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Ami pedig a görög-keleti püspökséget illeti, arra nézve konstatáltuk itt beszéd közben is, hogy semmi néven nevezendő olyan kijelentést nem tettem, amely a jövőre vonatkozólag bármi tekintetben megköthetné a kormány kezét. (Igaz! ügy van ! jóbbfélől.) Most már, t. ház, áttérek a konkrét kérdéseknek arra a részére, amelynél legtöbb kifogásolni valót talált t. képviselőtársam, t. i. a nem-magyar anyanyelvű felekezeti iskolák kérdésére. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház ! A konkrét támadások, amelyeket t. képviselőtársam a mi álláspontunk ellen intézett, elsősorban a törvény második szakaszának harmadik bekezdésével állnak kapcsolatban, amely szerint szabályszerű oklevéllel nem biró ideiglenes tanító csak fél évig alkalmazható. Ismétlem, amit már előbb jeleztem, már 1913 elején, a tanítói fizetéseket rendező javaslat során, hatályon kivül helyeztetett ez a rendelkezés, ugy hogy ez nem is vonatott be a mostam eszmecserék anyagába ; egyszerűen konstatáltam azt, hogy az 190'7-iki törvény e szakasza hatályon kivül helyeztetett, hatályon kivül kellett pedig helyezni a román iskoláknál mutatkozó tanitóhiány miatt. Ebben a tekintetben nagyon téves az a tiltakozás, amelynek t. képviselőtársam itt kifejezést adott. Hiszen én is tudom az életből, hogy különösen tanítónők nagy számmal vannak állás nélkül. De hiába vannak magyar tanítónők állás nélkül, ha görög-keleti román iskolákban nem kapnak tanítót, aki románul tudjon tanitani és a román egyházi szertartások terén is a tanítóra, mint kántorra váró feladatokat el tudja végezni. Evidens tehát, hogy ott abszolút tanitóhiány mutatkozik és míg ezen nem tudtunk segíteni, addig meg kell engedni, hogy ideiglenesen segítsenek magukon, ahogy tudnak. Felemlegeti t. képviselőtársam, hogy a 17: §-han mily garancziákat keresett azzal, hogy kötelességévé tette a tanítónak a hazafias szellemben való oktatást, hogy esküt vagy fogadalmat kívánt a tanítótól, — gondolom, esküt — és emellett azokat a bizonyos angyalkákat az épület falára helyeztette. (Nagy mozgás a balés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Magyar czimer! Mik azok az angyalok? Zaj. Elnök csenget.) márczius 6-án, pénteken. Azt akarom megjegyezni, hogy töredelmesen megvallom, hogy e rendelkezés gyakorlati horderejét nem becsülöm nagyra, nagy gyakorlati horderőt ennek nem tulajdonitok, de azt is kell konstatálnom, hogy e szakasza ellen a törvénynek semmiféle kifogást a román nemzetiségi párt megbízottjai nem tettek, ezt minden megjegyzés nélkül változatlanul akczeptálni kívánták. Emliti azután az építkezés ügyét. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Csuha képviselő urat, ne méltóztassék állandóan társalogni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: A képviselő ur, mondom, emliti az építkezés ügyét és azt mondja, hogy nem az épületek kellékeit kell leszállítani, hanem ott, ahol a közsék nem bírja, az államnak kell megfelelő épületeket felállítania. Ez oly témára visz, amelyről nagyon sokat lehetne beszélni. Az építkezési mánia rettenetes pazarlásokat okozott ebben az országban. (Ugy van! a jobboldalon.) Az építkezési mánia országot, községeket, városokat, egyeseket óriási mértékben károsított és tett szegénnyé. Haller István: Budapesten! Gr. Tisza István ministerelnök: Mindenütt, Budapesttől a legkisebb faluig. Tessék megnézni, hogy ha egy kis, szegény község községházát épit, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a ezéllal teljesen aránytalanul micsoda méretű építkezésbe és költekezésbe megy be! (Ugy van ! a jobbóldalon.) így van ez az iskolaügy terén. Hogy egy példát említsek, amely mindig eszembe jut hasonló esetben: belügymini sterkedésem egyik első napján került kezembe egy vármegyei kórháznak az ügye, hol egy betegfelvevő szobát akartak építeni. A kórház maradt volna abszolúte ugy, ahogy van, hanem egy pavillon épült volna, ahol egy irodahelyiség és egy betegfelvevő szoba lett volna és kaptam egy 250.000 koronás költségvetést. (Derültség jóbbfélől.) így lát az ember szegény elmaradt hegyvidéken falusi iskolát 30—40—50.000 koronáért. Haller István: Sok tanfelügyelő is hibás ebben! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon! Huszár Károly (sárvári): Ott is vannak panamák! (Nagy zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: A tanfelügyelői testület ellen irányuló ezen nemtelen vád ellen a legnagyobb felháborodással tiltakozom. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Milyen nemtelen vád ellen, kérem? Gr. Tisza István ministerelnök: Az ellen, hogy panamák vannak a tanfelügyelők közt! Huszár Károly (sárvári): Bocsánatot kérek, nem azt mondtam! (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Azt mondta!) Azt mondtam, hogy drága építkezéseknél vannak panamák. (Zaj.)
