Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

518. országos ülés 1U1Í márczius 6-án, pénteken. 437 (Helyeslés a bal- és a szélsőbalóldálon.) Csak a legfőbb pontokat akarom, de azokat szárazon, ridegen, bonezkés alá venni, az elvi jelentőségű pontokat, előrebocsátván, hogy ami a haza összes polgárainak, tehát nem magyar ajkú polgárainak is gazdasági, kulturális téren való támogatását, ami azokat az adminisztratív könnyítéseket illeti, amelyek arra vonatkoznak, hogy a maga ügyét elintéztetni kivánó egyén ne érezze magát rosszabb helyzetben, ne jusson nehezebben igazához azért, mert történetesen nem magyar ajkú, hogy ezek ellen a könnyítések ellen nekem semmi elvi és gyakorlati kifogásom nincs. De midőn aztán már az elvi jelentőségű intézkedésekre térek át, akkor sajnos megszűnik ez a megnyugvás. És mindjárt megmondom, hogy amit én tartalmilag a ministerelnök ur akcziójában leginkább kifogásolok: ez az ő álláspontja a telepítési kérdéssel szemben, ez az ő álláspontja a görög-katholikus és méginkább a görög-keleti püspökség kérdésében s ez az ő álláspontja a tanügy, különösen a népoktatásügy terén, kapcsolatosan az 1907. évi XXVII. t.-czikk végrehajtásával. A telepítés tekintetében az igen t. ministerelnök ur azt mondja, hogy a telepítési politikának nem lehet román vagy más, nem magyará'jku polgártársainkkal szemben agresszív jellege. Kérem, milyen távol állunk mi az agreszsziv politikától! Gr. Tisza István ministerelnök: Természetesen ! Gr. Apponyi Albert: Kérem — a t. ministerelnök ur is elismeri. Én tehát reasszumálom: Midőn egy ujabban tartott erdélyi birtokpolitikai ankét adatai szerint, amelyeket nincs okom megbízhatóknak nem tartani, magyar kézből román kézbe 166.000 hold és román kézből magyar kézbe csak 54.000 hold ment át, tehát — pár holdnyi tévedéstől eltekintve — a terjeszkedés terén körülbelül százezer hold a románság tiszta nyeresége (Mozgás a jobbközép hátsó padjain.) és a t. ministerelnök ur nem tartja agresszív telepítési és birtokpolitikának azt, ami ezen további elhelyezkedésnek, a fajok elhelyezkedésében való egyensúlynak további eltolódását megakadályozza, sőt ami történt, az esetleg részben, amint magát kifejezi, önmagát korrigálja: ez szerintem nem elég. A legmélyebb sajnálattal töltött el engem mindjárt a munkapárti kormány működésének első idejében az a körülmény, hogy a kormány elejtette a Darányi Ignácz volt fölclmivelésügyi minister által kezdeményezett nagyszabású telepítési politikát. (Mozgás) Holló Lajos: Kitörülték a budgetből. Gr. Apponyi Albert: Mert nemcsak azt nem tartom agresszív telepítési politikának, amely tisztán defenzív, tisztán arra irányul, hogy a további eltolódásokat megakadályozza a birtokállományban, de én teljesen jogos, minden agresszív jellegtől mentes, sőt szakszerű telepítési politikának tartom azt is, amely czéltudatosan arra törekszik, hogy a nagy nemzetiségi tömbök közé magyarajku lakosság is beékeltessék, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy a nagy nemzetiségi tömböknek összefüggése ezáltal megszakittassék, nem ellenük való rosszindulatból, hanem, csak azért, hogy az összeforradás, az asszimiláczió, az egymással való érintkezés és azáltal a nemzet erkölcsi egysége előmozdittassék. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsőbalóldálon.) Ily telepitési politikának követését magyar nemzeti érdekből és ennek folytán a mi nem magyarajku polgártársaink érdekében is, amenyiben utógondolat nélkül jó magyar állampolgárok akarnak lenni, én kötelességszerű, szükségszerű kormányzati akcziónak tartom, mert ismétlem, nem a nyelv szerinti asszimiláczióra. nem a nyelvi, a faji egyéniségtől való megfosztásra törekszünk ebben az országban... Pop Cs. István: A törvény ezt czélozza! Gr. Apponyi Albert: ... de arra igenis törekszünk, hogy a különböző nyelvű polgártársaink ne helyezkedjenek el mint külön tömbök, amelyeknek egymással és a magyarsággal semmiféle érintkezésük nincs. Elő kell mozdítani az érintkezés lehetőségét, elő kell mozdítani az összebarátkozás, a megértés lehetőségét és ezt leginkább azzal szolgáljuk, ha a különböző fajokat, különösen azt a fajt, amely végre az állam fentartásában is előljár, mert identifikálva van ennek tradicziónális történetével, elhelyezzük oda, ahol elhelyezkedésével alkalmat nyújt arra, hogy a többi fajokhoz tartozó polgártársaink vele sűrűn érintkezhessenek. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Az ilyen nem agresszív, hanem aktív telepitési politikát igenis követelem a kormánytól és azzal a csupán passzív politikával, amely csak a birtokviszonyok eltolódását akarja megakadályozni, nem tudnék megelégedni. (Helyeslés balról.) Ez tehát első kifogásom, t. i. hogy a tárgyalások során, nekem legalább ugy látszik, ha csalódtam, igen szerencsés leszek, hogy alkalmat adtam a ministerelnök urnak e tény felvilágosítására — azt az aktiv telepitési politikát, melynek czélja a magyarság elhelyezkedése a nemzetiségi tömbök közt, a kormány feladta, eszközeit legalább nem kéri s a budgetből kitörölte. (Zaj balfélől. Halljuk ! Halljuk !) Második kifogásom a püspökségek kérdésére vonatkozik. Nem beszélek most a hajdudorogi görög-katholikus püspökség ügyéről. Itt az a követelmény állíttatott fel a román nemzetiségi párt részéről, hogy azok a románajkuak, kik annak a román püspökségnek mostani körülhatárolásába belejutottak, abból kikapcsoltassanak és a kormány ebbe belement. Én azonban ugy vagyok értesülve, még pedig nem rossz forrásból, a Magyar Védő-Egyesület beadványából, hogy sokkal nagyobb azoknak a magyarajku