Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

434 öl8. országos ülés 19U minden lelkismereti furdalás nélkül szavazott a herczeg halálára. A történelem tanulságai élnek a múltban és élnek a jelenben. Én ezt a kérdést, amelyet én a mi napi politikánknak személyeskedéséből szerettem volna kivenni, próbáltam oly módon beállítani, hogy lássam azokat a külső és belső összefüggéseket, amelyek ennek a kérdésnek a megítélését, ennek a kérdésnek az objektív tárgyalását, ennek a kérdésnek a nyugodt méltatását lehetségessé teszik. Én őszintén sajnálom, ha 'akár csak egy közbevetett megjegyzésem által azt a lojális hangot, amelyet mindvégig meg akartam tartani, elvétettem volna, mert én ugy tartom, hogy vannak kérdések, amelyek a felekezetek, pártok, osztályérdekek, gazdasági érdekek kérdései, de vaunak kérdések, amelyek a nemzeti fejlődés számos kérdését ölelik fel, amelyekben csak teljes lojalitással, teljes objektivitással, kölcsönös megbecsüléssel és kölcsönös megértéssel lehet eredményre jutni. (Helyeslés a jobboldalon.) Magyarországon évtizedek óta kétféle politika folyik. Azt merném mondani — és ez megint nem akar sértés lenni — sokak által öntudatlanul, folyt egy destruktív politika és folyt egy konstruktív politika. A t. ellenzék azt fogja mondani, hogy mi folytattuk az utóbbit. Mi a magunk becsületes meggyőződésével tudjuk és hiszszük, hogy az ellentéte az igaz. Mindegy. A közöttünk fennálló vitát el fogják dönteni azok, akik utánunk jönnek. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A ministerelnök ur pedig az ország ezentripetális erőinek szervezésében lépésről-lépésre előrehaladva, a nemzetiségi megbeszélésekkel is ugyanazt a nagy czélt óhajtja szolgálni, amelynek konczepcziója előttem tiszta és világos: erősíteni mindazt, ami a jövő fejlődést biztosítja. Bizalommal személye, bizalommal politikája iránt, Jakabffy Elemér képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Szólásra következik? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Két irányban kell a t. ház elnézését igénybevennem. Az egyik az, hogy, bár nem jelentékeny, de mégis huzamosabb idő óta tartó gyengélkedésem folytán nem rendelkezem a szólás fizikai eszközeinek teljességével ós így talán kevésbbé fogom,magam megértetni tudni, mint rendesen. A másik, ami szintén ebből folyik, az, hogy épen gyengélkedésem miatt még a mai napon kénytelen vagyok Budapestről elutazni és igy abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy nem vehetek részt a további vitában, nem hallhatom azokat a felszólalásokat, amelyek az enyémmel szemben fognak érvényesülni, azokat márczius b-án, pénteken. a védekezéseket, amelyek az én felszólalásomban esetleg foglalt, csak politikai természetű támadásokkal szemben felhangzanak. Mind a két körülmény engem arra késztet, illetőleg megerősít abban, ami különben is föltett szándékom lett volna, hogy ezt a kérdést, melyet ma tárgyalunk, lehetőleg izoláljam és kivonjam abból az izzó légkörből, amelyben ami feldúlt parlamenti viszonyaink különben forognak és hogy a lehető legnagyobb és legridegebb tárgyilagossággal iparkodjam ebben a tekintetben nézeteimet előadni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tárgyilagosságra való törekvés késztet talán arra is, hogy ne foglalkozzam behatóan az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak általam is nagy élvezettel hallott elmésségeivel, melyeknek a jelenlegi tárgygyal való összefüggését — és ez alkalmasint az én gyarlóságom következménye — nem igen tudtam megtalálni, (Felkiáltások balfelöl: Más sem tudta!) melyekre azonban egynémely észrevétellel mégis tartozom neki. T. képviselőtársamnak talán nem ez volt a szándóka, de, ha beszédével behatóan akarnánk foglalkozni, az eredmény az lenne, hogy mellékvágányra tereltetnék a kérdés (Ügy van! balfelöl.) és igy én inkább magamon hagyom száradni azt, hogy Scotus Viatorral, a XX. századdal és Jászi Oszkárral körülbelül identikus állásponton állok, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Azt igazán nem mondotta!) mondom, inkább magamon hagyom ezt száradni; t. kéjyviselőtársam nem is akarta ezt mondani, hanem inkább rá akart mutatni arra, hogy milyen sajátos viszonyok azok, ahol ilyen ellenkező világnézeteket és jDolitikai felfogásokat képviselő emberek egy dobogón találkoznak. (Ugy van! jobbfelöl.) Hát igenis, t. képviselőház, ez egy igen sajátságos helyzet. Ez egy olyan helyzet, amely csak akkor áll elő, midőn feldúlt, midőn természetellenes, midőn a dolgok rendes fejlődését megakasztó viszonyok vannak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezek a viszonyok létesültek, midőn alkotmányunk alapelveit, midőn a jognak uralmát megtámadták, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) midőn itt a közéletnek olyan jelenségeit, amelyekkel szemben más, mint az abszolút elitélésnek álláspontja nincs megengedve, a toleranczia álláspontjául tárgyalnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ilyen állapotok mellett — és ezeket nem mi idéztük elő — természetes, hogy akik ezek ellen küzdenek, akik első feladatukul tűzték ki maguknak az alkotmány teljességének és sérthetetlenségének helyreállítását, a közélet ezen betegségeinek gyógyítását és ezen gyógyított viszony fentartása alapjainak lerakását, természetes, hogy azok találkozhatnak a pódiumon akkor is, midőn egymással homlokegyenest ellenkező világnézleteket képviselnek (Igaz! Ugy van! bal felől.) és ebből