Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
518. országos ülés 19H m lépésnek a megtételével. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Szojka Kálmán jegyző: Farkas Pál! Farkas Pál: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy Miháli Tivadar t. képviselőtársamnak formában és hangban nagyon őszinte és nézetem szerint igen loyalis felszólalására tegyek mindenekelőtt néhány megjegyzést. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőtársam megengedi, hogy azzal kezdjem, hogy egy tévedésére mutassak rá, amelyről szerettem volna, ha nálamnál tekintélyben súlyosabb férfiú világosit ja fel, de mint sorrendben utána következő képviselő, kötelességemnek tartom erre figyelmeztetni. A képviselő ur azt mondotta, hogy ő itt három millió románt képvisel. (Halljuk! Halljuk l) Szerény nézetem szerint a t. képviselő urnak ez a felfogása ugy közjogi, mint tényleges viszonyainkkal merőben ellenkezik. Minden képviselő, aki ebben a házban van, az egységes magyar nemzeti államot képviseli és bármennyire lehet valamely külső koraitészervezet által, amelyre most nem akarok rámutatni a román érdekeknek itt szószólója, de mint ennek a háznak tagja, csak a magyar törvényhozást, az egységes magyar szuverenitást képviseli és sem nemzetiségi, sem egyéb partikuláris népérdek képviseletében itt joggal nem gerálhatja magát. (Halljuk jobbfelől.) A második megjegyzés, amelyet felszólalására tenni óhajtok, vonatkozik azokra az igen őszinte, nem mondom leleplezésekre, mert nem tekintem azokat ilyeneknek, hanem a tények azon őszinte elmondására, amelyben előadta, hogy az előző kormányokkal miként folytattak szintén tárgyalásokat. Minket természetesen ezen a téren legjobban azok a tárgyalások érdekelnek, amelyeket az ezen kormányt megelőző kormánynyal folytattak, mert hisz az azon kormány programmját tovább folytató pártok vittek bele a mostani tárgyalásokba azon támadásokat, hogy a ministerelnök és a kormány tárgyalásai azok, amelyek a nemzetiségi öntudatot, a nemzetiségi fellendülést, a nemzetiségi önérzetnek hypertrophiáját ébresztették fel. T. ház ! Én a parlamenti harczmodorban a lojális formáknak és eszközöknek lévén hive, miután az előző kormány kultuszministere még a mai napon fel fog szólalni és minket bizonyára tájékoztatni fog arról, hogy ezen tárgyalások miként folytak le, én nem tartanám a politikai lojalitáshoz illőnek, hogy most konzekvencziákat vonj ak le vagy olyan beállítást próbáljak felidézni, amelytől, — méltóztassék elhinni, — a túlsó oldalnak számos tagja bizonyára nem idegenkedett volna, ha hirtelenében ilyen fegyvert kap a kezébe. Azonban meg akarom várni az erre vonatkozó nyilatkozatokat és igy a kérdésnek erre a részére nem óhajtok kitérni. (Halljuk ! Halljuk !) Van még egy megjegyzésem, amelyet el akarok mondani, mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérnék. A közelmúlt időben Debreczenben egy merénylet történt, amely a maga külölárczius 6-án, pénteken. 427 nősen utálatos és undorító volta folytán azt hiszem, nemcsak ebben az országban, hanem mindenütt a legnagyobb megbotránkozást, a legnagyobb felzúdulást, a legnagyobb undort és utálatot váltotta ki, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) mert az orgyilkosságok hosszú lánczolatában, amelyeket politikai ezélokért követtek el, mindenkor különösen utálatos és különösen undoritó volt az, amely még a tettes bizonyos személyes bátorságát, a tettes bizonyos személyes rizikóját sem vállalta, hanem távolból, gépiesen, matematikusán intézte a maga orgyilkos támadását. (Igaz! ügy van! jobb felől.) Epén azért, mert mindnyájan fel voltunk mélyen háborodva és épen azért, mert mindnyájan éreztük és érezzük ennek az orgyilkosságnak gonoszságban és őrültségben egyaránt utálatos voltát, tartom kötelességemnek megjegyezni,— és súlyt fektetek arra, hogy ez a megjegyzés a magyar parlamentben elhangozzék — hogy memryire nem helyeselhetjük azt a tendeneziát, amely megnyilatkozott, (Ugy van ! a jobboldalon. Zaj balfelől.) megnyilatkozott különböző módokon és különböző helyeken és amelynek ezélja volt, hogy egy ennyire alávaló cselekménynek konzekvencziáit egy párt, egy nemzetiség vagy egy egész nemzet rovására irja. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Mozgás balfélől.) Tizenöt esztendő óta, amióta mint fiatal egyetemi hallgató a turini nemzetközi diákkongresszuson először volt szerencsém szemben állani román nemzetiségi ifjúsági képviselőkkel, szerény belletrisztikai, publiczisztikai és politikai műkő désemben konzekvensen, mindenütt a román nemzetiségi párttal kerültem szembe és hiszem, hogy szembe fogok kerülni a jövőben is. De épen mert ellenfél vagyok és épen azért, mert erős és kemény harczokat vívtunk meg a perifériákon és fogunk megvívni a jövőben is : a lojális ellenfélnek kijáró jogokat követelem az ellenfél részéről is, mert a politikai harczokban a genfi konvenczió szabályait ép ugy meg kell tartani, mint a csatatéren ; (Igaz I Ugy van ! jóbbfélől.) mert a politikai küzdelmekben mérgezett fegyverekkel époly kevéssé szabad harczolni, mint ahogy a csatatéren nem szabad. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Es akkor, amikor azt látjuk, hogy egy őrült, gonosz tervének vagy több őrült gonosz terveinek alávaló cselekedetét általánosítani akarják, igazán a történelem legszomorúbb lapjai kell, hogy eszünkbe jussanak ; mert az emberi haladásnak és a történelemnek legszomorúbb lapjai voltak mindig azok, amelyek arról szólnak, hogy egy fanatikus protestáns cselekedetért, egy protestáns üldözés, egy fanatikus katholikus belső hit életéért, egy katholikus mészárlás, egy Keleten szerencsétlenül megtörtént gyilkosság folytán egy általános keresztény gyükolás kezdődött. Hasonló kísérletek más tereken és más kérdésekben, talán a napokban is megtörténnek és én talán felekezetileg is súlyosan éreztem a legutóbbi időben a kiewi vérvád alávaló hirdetését, épen ezért tiltakoznom kell, hogy egy román vérvádat konstruáljanak meg őrülteknek 54*
