Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
527. országos ülés 191b márczius 5-én, csütörtökön. 41-1 sal vádolni akkor, ha én, szerinte a mezőgazdasági érdekeinket sértő e javaslatok ellen itt fel nem szólalok. Ha pedig a t. képviselő ur csupán az én lelkiismeretem felébresztését czélozta. ugy megnyugtathatom őt, hogy igenis e szerződésekkel szemben fennálló és a mezőgazdasági érdekeket érintő aggályaimat és óhajaimat előadtam a bizottsági tárgyaláson, (Ugy van! a jobboldalon.) ahol sajnálatomra és valószínűleg az ügy kárára is, a t. ellenzék megjelenni nem kivarrt. Ha ott lett volna, elmaradhatott volna aposztrófálásom. Ha most mégis felszólalok, nemcsak azért teszem, hogy a sárvári t. képviselő ur kedvében járjak, hanem más czimem is van. A t. ellenzék részéről folytatott, széles alapokra fektetett, nagy tanulmányokat igénylő, nagyon érdekes kritika során felhangzott vádaknak, kifogásoknak és aggályoknak nagy része az eddig folytatott tárgyalások során tárgytalanná vált. Égyrészük meg lett czáfolva, egy részük pedig legalább tárgyalva lett, csak egy dolog nem lett, eddig megvitatva, t. i. az az aggály, amely a fiume—ausztráliai hajójáratokkal kapcsolatosan Magyarország juhtenyésztésének kárát és a gyapjukereskedelemnek tönkretételét involválja. (Halljuk! a jobboldalon.) T. ház, e vádak emeltettek a magyar gazdaszövetség részéről, amelynek memorandumából csak néhány szót kívánok felolvasni. (Olvassa) : »Sérelmes az, amit a fiume-ausztráliai viszonylatot illetőleg kell tapasztalnunk. A Magyar Gazdaszövetség annak idején reámutatott arra a veszedelemre, amit a bécsi Oreditanstalt kezdeményezése mezőgazdaság szempontjából jelent, hogy t. i. közvetlenül szállítják a gyapjút Ausztráliából Fiúméba és Triesztbe, a mi alig újraéledt juhtenyésztésünkre végzetes lehet. És most azt tapasztalhatjuk, hogy a Keleti-Tengerhajózási Részvénytársaság kap állami támogatást azért, hogy az ausztráliai gyapjút, mely egyébként vámmentes is, ideszállifsa. Mert a statisztika azt bizonyítja, hogy Ausztráliával való forgalmunk a legminimálisabb és pedig 1910-ig, mig a gyapjú behozatal meg nem indult, átlag fél millió korona értékű volt, 1911-ben pedig a gyapjú egymaga már 5,818.000 korona értéket képviselt.* A Magyar Gazdaszövetség ezen vádját magáévá tette a zsámbokréti kerület t. képviselője, aki ugy tepnapi felszólalásában, mit bátor leszek egy pár szóval jelezni, mint a maival is e szerződések rovására felhozta. Tegnap azt mondta (olvassa) : »A Magyar Keleti-Tengerhajózási Társaság szubvencziójánál még egy sajátságos, illetve inkább botrányos jelenségre akarom t. képviselőtársaim figyelmét felhívni. A Gazdaszövetség is rámutat erre emlékiratában, s azért azt hiszem, hogy többen lesznek képviselőtársaim közül, kik ezen adatokat ismerik ; mégis szükségesnek tartom erre a t. ház figyelmét felhívni. Tudvalevőleg a Magyar Gazdaszövetség már régen tiltakozott az ellen, hogy a bécsi Creditverein Ausztráliából a gyapjút ma vámmentesen tömegcsen hozza he és árasztja el vele Magyarországot és ezzel most az alig fellendülésnek indult juhtenyésztésünknek konkurrencziát csinál és azt tönkreteszi.« Ezen vádakkal szemben elsősorban vizsgáljuk meg, hogy miben áll tulajdonképen a mai juhtenyésztésünk? A juhtenyésztés egészen 1905-ig a múlt század derekától kezdve, lassanlassan, de biztosan mindig csökkent. Nagyváthy szerint a múlt század közepén körülbelül 17 millió juh volt Magyarországon. Az 1870-iki számlálásnál ez csökkent 13 millióra, ']884-ben már csak 10 millió volt, 1896-ban 7,500.000, 1905-ben jiedig — akkor volt a legkevesebb — 589 063 darabra apadt. 1911-ben ujabb emelkedést látunk, amennyiben a juhállomány 7,696 881 drbra felemelkedett, vagyis 1905-től kezdve 6 év alatt 16'8°/o-os gyarapodást mutat fel. Ha pedig a legutóbbi törvényes számlálás adataira visszamegyünk, vagyis 1896-ra, akkor is 2 , /4 0 /o-os emelkedést tüntet fel. Ez az emelkedés azonban nem azt a juhtenyésztést illeti, amelynek gyapjával akár itthon, akár a nemzetközi jüaezon megjelenhetünk. Az a juhtenyésztés, mely értékes gyapjút szolgáltatott, állandóan csökken. Ez az emelkedés kizárólag azt a mi specziális magyar fejős juhfajtánkat illeti, mely nem is gyapjút, hanem, szőrt termel és amely termék nem piaezra kerül, hanem háziipari feldolgozás tárgya. Erről legjobban meggyőződünk, ha külkereskedelmi forgalmunkat vizsgáljuk. E szerint 1881-ben a magyar gyapjú-kivitel — a tiszta kivitel, tehát a behozatal levonása után — értékben 47 millió koronára rug, 1894-ben már csak 20 millióra, 1904-ben 15 millióra, 1910-ben 10 millióra és 1913-ban már csak 6 millióra. Vagyis az 14'9 millió koronát érő kivitelünkkel szemben a mólt évben volt Magyarországnak 8'7 millió koronás behozatala is. Ebben a behozatalban azonban direkt Ausztráliából hozott gyapjú egy kilogrammal sincs képviselve, ez bekerült hozzánk Romániából P/ä millió korona értékben, Németországból l'l millió korona értékben, Belgiumból 1 millió korona (Zaj balfelöl,) . . . Oroszországból J /* millió, Francziaországból 2 és 1 U millió és Ausztriából 1 millió korona értékben. Ez volt a behozatal. Ezen gyapjúnak az a különlegessége, hogy nagyrészt u. n. fésült gyajdu, melyre a mi posztógyárainknak feltétlenül szüksége van, különben képtelenek volnának a mai divatnak megfelelő kelméket előállítani. így áll a helyzet Magyarországon. Ha figyelembe vesszük az egyesült vámterület helyzetét, arra az eredményre jutunk, hogy Ausztria fejlődött szövőipara az utóbbi hat, hét esztendőben állandóan 130 —140 millió korona értékű gyapju-importa szorul, csakhogy a gyapjú nem csak Ausztráliából, hanem legnagyobbrészt Argentínából és az északamerikai 52*
