Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-516
374 blb. országos ülés l'Jlí márczius 4-én, sz'rdán. tatott-e a t. minister urnak élni az opczió jogával deczember 31-éig ? B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: De meg lett hosszabbítva. Követeltük a társaság részéről. Bármikor bemutatom. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloläahn.) Springer Ferencz: Hol a nyoma ? B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Méltóztassék ! Nálam van . . . Springer Ferencz: De az előterjesztésből én nem tudhatom, hogy a minister ur tárcsájában mi van. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Inc identaliter kapjuk. (Mozgás.) Springer Ferencz: Oly előterjesztés kell ide, hogy véleményemet konstruálhassam; és pedig törvényes intézkedése értelmében a törvényhozásnak 1913. deczember hó 31-én kellett volna élnie az opczió jogával. Miután ezzel nem élt, miután a törvényhozásnak kellett volna vele élnie, erre mondhattam, hogy még ha a minister ur tárczájában megvan is, akkor is problematikus a kérdés, hogy helytálló-e, mert a törvényhozás ebben az irányban nem intézkedett most. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: ]3enyujthatom. Nincs mulasztás. A jóhiszeműség kétségtelen. Springer Ferencz: Méltóztatik nekem konczedálni, hogy én azon anyag alapján teljesen korrekt és helyes állásponton vagyok ; azon anyag alapján megáll az én álláspontom, hogy amennyiben nem történt volna meg, amit a ministér ur inter parenthesi most bejelent, akkor az opció joga elveszett volna. Ebből merítem és merítettem, t. ház, azt a jogot, hogy azt mondjam, a minister ur e kérdésben tévedésben van. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Délelőtt mást mondtak ! Springer Ferencz : Ami az opezióhoz fűzött további okoskodását illeti a minister urnak, ez az, hogy azt mondja : hiszen élhetünk ezzel az opc:ióval ma is, csakhogy ez közgazdasági tekintetekből óriási hátrányt és bajt jelentene, mert hiszen mi már ez uj szerződések rendelkezéseit többékevésbbé életbeléptettük, a közönség használja és élvezi az uj berendezkedés minden előnyét és ennek következtében igazán a közgazdaságra nagy hátrányt és bajt jelenten', ha mi most egyszerűen visszatérnénk a régi szerződéshez és annak feltételei mellett azt egyszerűen meghoszszabbitandók. Engedelmet kérek, mengegedem, hogy ebben van igazság, ezt nem akarom kétség') vonni ; de viszont méltóztassék menengedni, hogy ebből én leszegezzem azt a tényt, amely viszont azt mutatja, hogy itt tulaj donképen kényszerhelyzet elé vagyunk állítva. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. kormány, igaz, az országgyűlés hozzájárulásával tette ; igaz, hogy a költségvetési tételek meg voltak szavazva és a legalitás szempontjából nem férhet ehhez szó. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonban közlekedési és forgalmi politikai szempontból véve a dolgot és nem a budgettárius jog szempontjából, hogy áll a kérdés ? Ha a kormány az országgyűlésnek tudta és hozzájárulása nélkül egy oly szerződésre szavaztatott meg magának költségvetést, amelyet ő már megkötött, akkor mi itt kényszerhelyzetben vagyunk, miután a társaságok, bizva az országgyűlés hozzájárulásában, a szükséges beruházásokat részben megtették. Ha tehát igaz is ez, akkor ez a védekezés egyúttal a legsúlyosabb önvád, amelylyel a minister ur előállhat. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Minek tárgyaljunk akkor ? Komédia ! Elnök: Kérem Rakovszky István képviselő urat, méltóztassék ily kifejezésektől tartózkodni. Szmrecsányi György: Nem komoly tárgyalás. Elnök: Kérem Szmrecsányi kéjwiselő urat, ne méltóztassék megjegyzéseket tenni. Szmrecsányi György: Ha már kifizették ! Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat rendreutasítom. Szmrecsányi György: Ugy látszik, már alkalmatlan vagyok ? ! Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Zaj balfelől.) Springer Ferencz : T. képviselőház ! A minister ur egyúttal védekezett azon kifogásunk ellen, hogy az érdekeltségeket nem hallgatta meg és ebben a tekintetben rögtön visszafordította a puskát ellenünk és a sorainkból való felszólalással akart érvelni álláspontjának helyessége mellett. Elővette Batthyány képviselőtársunknak egyik képviselőházi felszólalását és abból kívánta bizonyítani azt, hogy hiszen még Batthyány is bevallotta annak idején, hogy ezeket a szerződéseket diszkréten kell kezelni, így fejezte ki magát a minister ur. Ez egészen természetes dolog, de amit a minister ur abból felolvasott, az minden volt, csak az nem, amit ő bizonyítani akart. Mert engedelmet kérek, a közt mégis csak különbség van, midőn én valakivel tárgyalok, szerződni készülök és azt diszkréczióban tartom és a közt, amikor én valakivel a tárgyalásaimat befejeztem és arról van szó, hogy ez' a kész anyagot bocsássam most az ország érdekelt közönségének bírálata és kritikája alá. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Batthyánynak abban teljesen igaza volt, hogy tárgyalás alatt levő anyagról nem lehet kommünikét leadni, sem informácziót közölni. Nem ezt diffikultáltuk mi, nem az ellen emeltünk panaszt, hogy a tárgyalások alatt nem méltóztatott a nagyközönséget felvilágosítani a tárgyalás menetéről, mert ahhoz tényleg senkinek köze nem volt. Mi azt diffikultáltuk, hogy mikor ezen szerződési tervezetek készen voltak, mikor a társaságokkal megállapodtak a járatokra, a szolgálatnak mikénti lebonyolítására, a menetrendszerű járatoknak hogyan és mikénti életbeléptetésére nézve, akkor nem méltóztatott azokat az érdekelteket éppen ezen érdé-