Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés 19ik január 28-án, szerdán. 31 mindennapi foglalkozást, tehát nincs semmi biztosíték arra, hogy az ügyesnek, bátornak, eszesnek kiszemelt ember tényleg a háborúban ügyes lesz, a háborúban, ott, ahol a halál és kínszenvedés száz meg száz alakban mutatkozik. Azonban ettől eltekintve én a kis, jó és bátor hadsereg eszméjét azért tartom képtelennek, mert nem számol a háború nagy elveivel és természetével. Nem számol azzal, hogy voltaképen az u. n. erőtöbblet, a viszonylagos túlsúly az, amely a győzelmet nekünk biztosítja. Nem számol azzal, hogy a háborúban az erőtöbbletet a legkönnyebb módon tudjuk arra használni, hogy az ellenséget oldalba, hátba, az Achilles-sarkon támadjuk meg és ezáltal nagy eredményeket érjünk el, vagy körülkerítsük ; de nem számol a kis hadsereg gondolata a háborúnak azzal a természetével sem, hogy az sok áldozatot kíván és megkívánja egyúttal azt is, hogy ezen emberáldozatok legott pótoltassanak. Szóval a kis, bátor, okos és ügyes hadsereg szószólói félreismerve a háborúnak természetét, a háborúnak elveit, nem gondolnak arra, hogy egy kis hadsereg csak egy, vagy kevés ponton működhet, hogy egy kis hadsereg, ha csupa lángeszű emberekből állana is, hamar tönkre megy és eloszlik, mint a buborék. En tehát a kis hadseregek eszméjét már ezen szempontból is elejtendőnek vélném, de azért is, mert ha áll az, hogy egy kisebb és folyton fegyver alatt tartott hadsereg kiképeztetés szempontjából elsőrangú, a különbség e között és a mostani hadsereg között nem olyan nagy, mert hiszen olyan kulturállapotaink vannak, hogy bátran mondhatjuk, hogy a mai kultúra moralizálja és műveli a tartalékost is. Nekünk, a katonáknak vannak eszközeink, és pedig, mint emiitettem, a nagy békekeret az, a mely arra való, hogy a behívott tartalékosokat mozgósítás esetén megfelelően kiképezhessük. Azok a ritka történelmi példák, amelyek amellett tanúskodnak, hogy voltak esetek, amelyekben egy kisebb hadsereg legyőzte a nagyobbikat, nem tanúskodhatnak sohasem arról, hogy a nagy hadsereg feltétlenül tehetetlen és inferioris, hanem igenis, tanúskodhatnak arról, hogy voltak és lesznek esetek, ahol egy kisebb hadsereg a maga megtestesített bátorságával, ügyességével és eszével legyőzte és le fogja győzni a nagyobb hadsereget, amely esztelen és gyáva. De még tovább megyek és azt mondom, hogy azt az esetet is el tudom képzelni, hogy egy kisebb hadsereg egy vele tulajdonságokban egyforma, de nagyobb hadsereget is legyőzhet, mert hiszen a háborúban és csatában hihetetlen dolgok történnek és tudni kell, hog}^ az erkölcsi, anyagi, fizikai és szellemi tényezőkön kívül még sokszor a szerencse, a véletlen is a legszeszélyesebb módon játszik közbe. Azonban mégis azt kell mondanom, hogy rendes körülmények között, hogyha a belérték tekintetében nincs nagy különbség, mégis a számerő lesz az, amely a döntést eszközli. A hadtörténelemből a legeklatánsabb és a legnagyszerűbb példát mutatja épen a napóleoni idő, amidőn Napóleon maga az ő lángeszével, az ő lelkes és kitűnően kiképzett csapataival rendszerint akkor győz ellenei felett, amikor számban őket megközelíti, vagy pedig túlsulylyal bir. így többek között felemlitem, hogy Napóleon, akkor még Bonaparte, 1800-ban Marengónál Melas-t megverte 28.000 emberrel kontra 30.000 ember, 1805-ben Austerlicznél Napóleonnak 65.000 embere győzedelmeskedett a szövetségesek 84.000 embere felett, 1806-ban Jénánál 60.000 emberrel megverte a 60.000 főnyi poroszt, 1809-ben Deutsch-Wagramnál két napig tartó makacs ütközetben megverte az osztrák hadat 172.000 emberrel kontra 120.000 ember, 1812-ben Borodinónál 140.000 embere volt, az orosznak pedig 140.000 és csak egyetlen egyszer, 1813-ban Drezdánál győzött 120.000 emberrel a 220.000-nyi szövetséges hadak ellen. Viszont Aspernnél Károly főherczeg 105.000 emberrel verte meg az ő 95.000 főnyi hadát, 1813ban Lipcsénél a szövetségesek 290.000 emberrel győztek az ő 190.000 főnyi hadával szemben és Waterloonál körülbelül 70.000 ember verte le az ő 60.000 főnyi seregét. Ebből megdönthetetlen tanúság az, hogy voltaképen — amint már előbb is emiitettem — ha belérték tekintetében nagy különbség nincs is, a számbeli erő az, amely győz. (Igaz ! Ugy van !) Maga Napóleon is ezt tartotta, amikor azt mondotta, hogy a jó Isten az erős századokkal van, Le bon Dieu est avec les gros escadrons ; csakis erős csapatokkal lehet nagyszabású inicziáló dolgokat végrehajtani. T. képviselőház ! Borús időkben élünk, körültünk a kis és nagy államok fegyverkeznek. A legutóbbi Balkán-háborúban hatalmi eltolódások jöttek létre, amelyek a mi katonai pazicziónkat is nehezebb föladatok elé állították, ugy hogy ha mi meg akarunk felelni feladatunknak, akkor fejlesztenünk kell hadseregünket. Nekünk szükségünk van a létszámemelésre, még pedig olyan mértékben, amely mértékben azt viszonyaink megengedik. Szükségünk van a létszámemelésre avégből, hogy képesek legyünk tisztjeinket és legénységünket békében a nekik kijutó feladatokra előkészíteni, szükségünk van a békelétszám emelésére azért, hogy azt az impedimentumot, amelyet a póttartalékosokban birunk, ki tudjuk küszöbölni, hogy a szükséges technikai csapatokat, a léghajó-, közlekedési csapatokat, tüzérségi formácziókat stb. szervezzük és végre azért, hogy már békében bizonyos tekintetben jobban elzárjuk a határt, mint eddig. A létszámemelés, vagy ujabb katonai szervezések kérdésében ellenzéki oldalról ma is azt hallottuk, egy tegnapi pártértekezleten és a delegáczióban is az a nézet jutott kifejezésre, hogy ők a katonai követeléseket pénzügyi szempontból soknak tartják, még pedig azért, mert féltik az államháztartás egyensúlyát és ugy mondják, hogy ez most talán még nem fog meginogni, de mindenesetre nagy kárára van a közgazdasági és a kulturális faktoroknak, ami annál sajnálatraméltóbb, mert hiszen az úgynevezett pénzügyi készültség,