Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

516. országos ülés Í9ií poly közt egy desperátus forgalmat bonyolított le, amely nem is nevezhető tulajdonképen komoly forgalomnak és nem is leket ennél a forgalomnál komoly kereskedelem-politikai érdekek szolgálatáról szó. Ezért a szolgáltatásért kapott a KeletiTengerhajózási Részvénytársaság 180.000 korona évi fzubvencziót; kötelezve volt 36 járatra és összes teljesítménye 26.240 tengeri mérföld volt, tehát tengeri mérföldként 4'57 fillér szubvencziót kap. Ez a társaság, miután hajóparkja úgyszólván nulla volt, szerződött az osztrák Lloyd-társasággal és 60.0000 korona ellenében az osztrák Lloyd segítette ki a járatait. Nagyon érdekes lesz megvizsgálnunk a galaczi forgalmi eredményeket 1900-tól 1907-ig tonnákban kifejezve. Lebonyolított 1900-ban a KeletiTengerhajózási Társaság 3377, a Lloyd 60.000 koronáért 3015 tonnát. Nem akarom untatni a házat, hogy végigmenjek az éveken 1907-ig, de 1907-ben már 6605 tonnát szállított a KeletiTengerhajózási, a Lloyd pedig 1665 tonnát. Ugy tudom, hogy a kormány figyelmét saját osztálya hívta fel annak idején arra, hogy forgalmi szempontból ezen utóbbi emelkedés nem jelent semmit, azért, mert ezen forgalmi emelkedés kizárólag a Kereskedelmi Bank érdekkörébe tartozó beocsini czementgyár czementjenek szállításával volt összefüggésben, mely czementgyár akkor az államvasutaktól olyan refakcziát élvezett mely az osztály szerint akkor egyetlenegy konkurrons vállalatnak sem dukált. Hogy számokban illusztráljam, menynyit tett ki ebből a ozementszállitás, látjuk, hogy mig 1901-ben a Keleti-Tengerhajózási Társaság 1133 tonnát szállított, addig 1907-ben már 6358 tonna czementet, hozzá a Lloyd 1612 tonnát. (Zaj balfelől.) Polónyi Géza: Lánczy-czement! Jól hoz a pártkasszába ! (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: T. ház! A Magyar Keleti-Tengerhajózási Társaság szubvencziójánál még egy sajátságos, illetve inkább botrányos jelenségre akarom t. képviselőtársaim figyelmét felhívni A Gazdaszövetség is rámutat erre emlékiratában, s azért azt hiszem, hogy többen lesznek képviselőtársaim közül, kik ezen adatokat ismerik ; mégis szükségesnek tartom erre a ház figyelmét felhívni. (Halljuk ! balról.) Tudvalevőleg a Magyar Gazdaszövetség már régen tiltakozott az ellen, hogy a bécsi CreditVérein Ausztráliából a gyapjút ma vámmentesen tömegesen hozza be és árasztja el vele Magyarországot és ezzel most az alig fellendülésnek indult juhtenyésztésünknek konkurrencziát csinál és azt tönkreteszi. Ha vizsgáljuk, hogy Ausztráliából milyen volt a behozatal, — a Magyarországra eső részt nem tudtam megtalálni, csak az egész monarchiára vonatkozó adatokat — látjuk azt, hogy 1910-ig, amíg ezek a szubvencziók folyósítva nem voltak, az ausztráliai behozatal 17.000—18.000 font sterling értékű volt, 1911-ben, a szubvencziók folyósítása után, ez a behozatal már felemelkedett 248.974 KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. márczius 4-erc, szerdán. 345 fontra és ebből egyedül a gyapjúra esett 242.461 font sterling, tehát elértük azt, hogy ahelyett, hogy a kereskedelemügyi ministerium a magyar mezőgazdaságra figyelemmel lenne, szubvencziót ad olyan társaságnak, amely Ausztráliából vámmentesen hozza be a gyapjút és ezzel agyonüti a magyar juhtenyésztést és magyar gyapjukereskedelmet. Polónyi Géza: Minket nyírnak meg! BartOS János : A gazda csak voksolni jó ! Szmrecsányi György : Az indokolás összehasonlításokat tesz, hogy íme, más országok milyen hatalmasan segítik a maguk kereskedelmi hajózását s nem riadnak vissza az áldozatoktól. Hivatkozik az osztrák Lloydra elsősorban, hivatkozik az olaszokra másodsorban és kimutatja, hogy mindazok az áldozatok, amelyeket mi hozunk, lényegesen alatta maradnak az ezen országok által hozott áldozatoknak. Arra, hogy az osztrák Lloydot vette a minister ur elsősorban irányadóul, már megfeleltek előttem szóló t. képviselőtársaim ; én csak arra akarom figyelmeztetni a minister urat, hogy amikor az osztrák Lloyd azokat a szubvencziókat kapja, ezt igazán az osztrák kereskedelem és nem a részvényesek és bankok érdekeinek istápolására kapja ; ott ki van kötve a régi szerződés szerint, hogy öt perczentnél, az uj szerződés szerint, hogy hat perczentnél nagyobb osztalékot kifizetni nem szabad, de az ezen felüli jutalék meghatározott czélra fordítandó. Ezzel szemben az Adria és a többi társaság a szubvenczióból befolyó jövedelmek szerint szabadon gyarapíthatja tartalékalapjait ; Isten tudja, mennyit tesz be a látens alapokba, amelyeket még az adózás alól is elvonnak és körülbelül 15%-os osztalékot fizet. A Lloyd-szerződésben ki van mondva, hogy állami hivatalnokok és a képviselőház tagjai az ügyeket intéző Verwaltungsratban helyet nem foglalhatnak, a mi szerződéseinkben ezt a kikötést sem látom. Hivatkozik a minister ur az olasz hajózási vállalatok szubvenczionálására. Hát elfelejti a t. kereskedelemügyi kormány, hogy Olaszország micsoda óriási kolóniát nyert most Tripoliszban ? Hát nem indokolja-e ez, hogy különösen az első években, amig ott a kereskedelmi élet nekilendül, minden áldozatot meghozzon az az ország, hogy Tripolisz és äz anyaország között a megfelelő forgalmat megalapozza ? Hát elfelejti azt, hogy milyen reláczióban van Olaszország a Balkániéiszigettel, Albániával, Patras-szal, Görögországgal, ahol igen nagy érdeke, hogy a legsűrűbb kontaktust és a legélénkebb kereskedelmi viszonyt tartsa fenn ? Olaszország csakugyan a legrosszabb példa, amelylyel indokolni lehetne azt, hogy nekünk ilyen óriási áldozatokat kell hoznunk. Igaz, hogy Olaszország a mi 11,600.000 koronánknál nagyobb szubvencziót ad, de ez indokolva van gazdasági szempontból és a nemzeti érdekek védelme szempontjából. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hanem akkor, ha már ezekre a külföldi példákra 44