Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

5í5. országos ülés 191í márczius 3-án, kedden. 337 sara azon társaságok révén, melyekre befolyásunk van a szerződések által. De nem teremtettük meg a magyar hajózást azért sem, mert ha ezeket a társaságokat végigvizsgáljuk, ezeket magyaroknak egyáltalában nem mondhatjuk. Nem voltak magyarok a múltban és a szerződés egyáltalában nem biztosit bennünket semmikép aziránt, hogy ezek a társaságok magyarok lesznek a jövőben. Az Adriánál az üzleti nyelvre nézve nincs kikötés, hogy magyar legyen. Van kikötés arra, hogy az elnökök közül kettő magyar állampolgár legyen ; van kikötés arra, hogy az alkalmazottak lehetőleg magyar állampolgárok legyenek; de nincs meghatározva már pl. az, hogy milyen arányban legyenek magyarok; nincs meghatározva, hogy milyen feltételek mellett kell okvetlenül előnyt adni a magyaroknak és ennek következtében, mint a múltban is volt, ugy az TJngaro-Croatanál, mint az Adriánál és a többi társaságnál, kivéve talán a Magyar Folyam- és Tergerhajózási Társaságot, a személyzet nagy többsége nem magyar. Hiszen aki ezeken a hajókon utazik és keres embert, kivel magyarul érintkezhessek, azt hiszem, a legtöbb hajón hiába fog ilyeneket keresni, mert az Ungaro Croatán magyar pinczért még csak lehet találni, de magyar kajíitányt, magyar kormányost és olyan hivatali személyeket, kikkel magyarul érintkezni lehetne és akik a magyar államiságot és a magyar szolgálati érdekeket képviselnék a hajón, ilyeneket találni nem igen lehet. Az uj szerződés e tekintetben szintén semmiféle érdemleges kikötést nem tartalmaz, mert az, ami kikötés van, kijátszható, ha jól esik, mert az, hogy lehetőleg vegyen fel magyart is a személyzet körébe," azt jelenti, hogy ha a társaság akarja, hát szemszurásból fölvesz ittott egy magyar embert és ha nem tetszik neki, — amint a hogy a Croatának sohasem tetszett és amint az Adriának sem igen tetszett a múltban — akkor ez a két társaság személyzetében, üzemében, nyelvében és szellemében nem lesz magyar a jövőben sem. Az Ungaro-Croatával kötött szerződésben mindössze ki van kötve, hogy legalább a jegyzőkönyveit, amelyeket fölterjeszt a legfőbb ellenőrző hatósághoz, a szubvencziót folyósító kereskedelemügyi ministerhez, magyar nyelven kell szerkeszteni. Hát igazán a társasággal szemben ez egy roppant túlzott kívánság, azzal a milliós ajándékkal szemben kikötni, hogy alkalmazzanak egy fordítót, aki magyarra fordítsa le a társaság jegyzőkönyveit, hogy ne kelljen a ministeriumnak magának erre a czélra egy külön fordítót fizetnie. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy hang (balfelöl) : Elég drága dolog ez ! Haller István: A Keletinél azonban ebből a szempontból egyáltalában semmiféle kikötés nincsen. r Es hogyha konszideráljuk, t. képviselőház, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. azokat az eredményeket, amelyeket eddig ezekkel a szubvenczionált társaságokkal elértünk; hogyha mérlegeljük azt, hogy vájjon a hajózás magyarrá tétele szempontjából, kereskedelmi flottánk megnövelése, külkereskedelmi függetlenségünk biztosítása szempontjából minő eredményeket értünk el ezekkel a szubvenczionálásokkal, akkor lehetetlenség, hogy ne jussunk arra a konklúzióra, hogy ezek az eredmények az egész vonalon minden szempontból elégtelenek. És hogyha ide kell konkludálnunk, mert a tények más konklúziót meg nem engednek, akkor a további konklúzió sem lehet más, mint hogy, miután ezen szubvencziók mellett a társaságokkal az óhajtott czélt elérni nem tudtuk, a szubvencziót redukálni fogjuk. Valahogyan, nagyon nagy jóakarat mellett legfeljebb azt mondhatjuk, hogy azon szolgáltatások biztosítására, amelyeket mégis nyújtottak ezek a társaságok, megtartjuk a régi szubvencziót és maradunk a régi 3 milliós áldozatok mellett. De hogy arra a konklúzióra jussunk, hogy a társaságok nem váltották be a hozzájuk fűzött reménységeket, hogy kereskedelmi flottánkat jelentékenyen emelni nem tudtuk, hogyha a tonnatartalom tekintetében ma jóformán ott vannak, ahol 10 esztendővel ezelőtt voltak, hogyha nincsen kilátásunk arra, hogy a társaságok hajóinak ezen tonnatartalma jelentékenyebb súlyt fog képezni a mi szempontunkból majd a tengeren, hogy akkor mi arra a konklúzióra jussunk, hogy tehát ezen társaságoknak, amelyek nem váltották be reménységeinket, ezentúl többet adunk, négyszeresen annyi szubvencziót adunk, mint adtunk eddig: bocsásson meg a t. kereskedelemügyi minister ur, ez igazán nagyon furcsa logika és a logika szabályainak teljes félretételére van szükség, hogy arra a konklúzióra jöhessünk, hogy mi ezt szükséges, czélszerü és helyes dolognak tartsuk, hogy jutalmazzuk azokat a társaságokat, amelyek nem tettek eleget kötelezettségüknek, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és támogassuk őket még jobban, négyszeresen felemelt szubvencziók adása által. Mert t. ház, én meg vagyok róla győződve, hogy ha az a nagylelküségi roham nem fogta volna el a kormányt és azt mondotta volna, hogy mi maradunk a régi állapotban és régi szerződésünk egyik j)ontjának felhasználásával egyszerűen meghosszabbította volna a régi szerződést, akkor ezek a társaságok a három millió korona szubvenczióról nem mondtak volna le szívesen, elfogadták volna azt is, fentartották volna végig kötelezettségeiket, fentartották volna a régi járatokat, szolgálták volna a közgazdasági czélokat ugy, mint eddig és mi horribilis áldozattól menekültünk volna meg, súlyos milliókat lehetett volna megtakarítani, melyeknek rendkívül sok helye van az országban, mert igazán nagyon sok nyomorúság és fel segélyezésre szoruló 43