Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-515
515. országos ülés í&H márczius 3 ári, kedden. 327 Tisztelt képviselőház! Azonban nagyon érdekes, hogy az előttünk fekvő szerződésekben biztosított összegek a t. többség által már az előző évek során nagyrészt folyósittattak; hiszen a statisztikai kimutatásokból kiderül, hogy mig az Adriának 1901-iki szerződése nem biztosított többet, mint 1,140.000 koronát, addig a munkapárti többség ezt 1,140.000 koronát 1911-ben megtoldotta 312.000 koronával, 1912-ben megtoldotta 558.000 koronával, 1913-ban megtoldotta 1,120.000 koronával s 1914-re szintén 751.000 korona van erre a czélra a költségvetésbe beállítva. Vagyis a régi szerződésen felül összesen kifizettek már annyit, hogy a programúinak teljes végrehajtására statisztikai adataik szerint már csak 719.000 korona van hátra. (Zaj balfelöl.) A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságnál szintén minden esztendőben hasonló bőkezűséggel emelték a szerződésszer üleg kikötött szubvencziót, vagyis 1911-ben adtak a régi 590.000 koronás szerződésen felül 495.000 koronát, 1912-ben a régi félmillión felül 350.000 koronát, 1913-ban 750.000 koronát és 1914-ben 450.000 koronát. A Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaságnál 180.000 korona volt szerződésben biztosítva Ezt megtoldották 1912-ben 1,040.000 koronával, 1913-ban 1,200.000 koronával és 1914-ben 290.000 koronával, vagyis együttesen e társaságok 1911—-1914-ig 989.000 koronával kaptak többet, mint amennyi a szerződésekben biztosítva volt. Méltóztassék nekünk arra nézve is nyilatkozni t. kereskedelemügyi minister ur, hogy a mostani szerződések megkötése után nem jut-e hasonló helyzetbe a törvényhozás, hogy minden esztendőben majdnem egy millióval fogják fokozni a hajóstársaságok szubvenczióját. A régi Adria-vitának is egyik leginkább vitatott kérdése volt az adókedvezmény kérdése. Az akkori közvélemény t. i. felháborodott azon, hogy még 10—12—15 perczentes osztalékot adó hajózási vállalatok is adóelengedést élveznek. Az akkori vitának eredménye az, hogy a mostani javaslatban már külön provideálnak arra az eshetőségre is, hogy ha valamikor lenne itt egy olyan parlamenti többség, amely 15 éven belül megszavazna olyan adótörvényeket, melyeknek hatálya ezekre a hajózási vállalatokra is kiterjedne, adóvisszatérités fejében # kereskedelemügyi minister ur fizetni fog a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságnak évenkint 160.000 koronát, az Adriának 200.000 koronát, a Magyar-Horvát hajóstársaságnak 100.000 koronát, a Magyar-Keleti tengerhajózási részvénytársáságnak 75.000 koronát, egyszóval, egy még nem is meglévő, de fenyegető adótörvénynyel szemben preventiv intézkedéseket tesznek ezek a bankok és már most kikötik szerződésileg, hogy 15 éven belül minden esztendőben, amelyben rájuk nézve az adókötelezettség felállíttatik, összesen 535.000 korona adóvisszatéritésben fognak részesülni. Hozzá kell még számítani e horribilis befektetésekhez és költségekhez a fiumei kikötők, rakodók, raktárak és a-rakodópart költségeit, mert a hajózási költségekhez ezek is hozzá tartoznak és az egész komplexus áttekintéséhez ezek is szükségesek. Ezen kivül nem szabad figyelmen kívül hagyni a hajósvállálatok bélyeg- és illetékmentességét. Felhatalmazása van kereskedelemügyi minister urnak és a kormánynak a javaslat értelmében, hogy részvényeket vásárolhasson a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társaságtól, azonban ezt nem teszik olyan mértékben, hogy az államnak feltétlen fölénye legyen a társaságnál, mert az eddigi hírek szerint csak a részvények egyötödét akarják az állam számára megvásárolni. Az államvasutaktól eddig bérbe vett uszályhajókat a társaság 710.000 koronáért akarja tulajdonába venni, arra nézve azonban semmi adatot nem nyújt sem a Máv, sem a kormány, hogy az államvasutaknak ez a hajóállománya értékben mit képvisel? Minden szerződésen végigvonul egy paragrafus, amely tőkehiány és rossz gazdasági konjunktúra esetére kamatmentességet biztosit e társaságoknak. De még mindezzel sem elégszenek meg, hanem a támogatás terén tovább mennek és szubvencziókat adnak hajóbeszerzésekre, hajóópitésekre akkor, amikor a hajógyárak maguk is nagy szubvencziókban részesülnek, sőt a hajógyárak szubvenczióin kivül még azon iparvállalatok is külön szubvenczióban részesülnek, amelyektől a hajógyárak a hajók építésére szolgáló anyagot beszerzik. Ezenkívül minden elképzelhető formában oly paragrafusokat statuál ez a szerződés, amely ujabb és ujabb terheket jelent az államra nézve. Itt van például az 57. §., amely szerint 96.000 K esik a La-Plata-járatokra. A newyorki járatokra vonatkozólag pedig azt látjuk az 58. §-ban, hogy ha az első tiz évben létesíttetnének ezek a hajójáratok, az eddigi szerződésen felül még 600.000 K pluszt fizetnének a hajóstársaságoknak az állam pénztárából és ezzel szemben a társaságok csak arra köteleztetnek, hogy olyan hajókat építsenek, amelyek ezen nagy amerikai járatoknak egyáltalában nem felelnek meg. (Igaz! Ügy, van! bálfelöl.) Az indokolás naiv módon a turista-mozgalom fellendülésével is t indokolja ezeket a földközi-tengeri járatokat. Én egy nagyon érdekes esetből kifolyólag tudok felvilágosítást adni itt . a házban a turistahajókra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Egy nagyobb egyletnek vagyok tagja itt Budapesten. Ezen egylet áthatva azon gondolattól, hogy Budapest népét, amelynek lakásviszonyai olyan mizerábilisak. hozzá 'kellene szoktatni abhoz, hogy szabad óráiban, a vasárnapi napokon, menjen ki a szabad természetbe
