Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

515. országos ülés 19íh márczius 3-án, kedden. 305 sem az Adria-szerződés tekintetében nincs és nem , is volt kényszer abban a tekintetben, hogy ezek [ a szerződések megköttessenek. Csodálkoznunk kell tehát, hogy most ezeknek a szerződéseknek meghosszabbításáról, illetőleg újból való megállapításáról kell tárgyalnunk. Amidőn elolvastam a javaslatokat és ott láttam a kereskedelemügyi minister ur aláírását, egy pillanatra meghökkentem, mert ugy éreztem, hogy az a szellem, amely ezekből a javaslatokból kiárad, nem az ő egyéniségéből folyik. (Ugy van ! halj elől.) Személyesen nem volt szerencsém a minister úrhoz, azonban mindaz, amit eddig az ő egyéniségéről és működéséről hallottam, ellentétben áll azzal, ami ezekben a javaslatokban le van fektetve. (ügy van ! bal felől.) Tisztában voltam az első pil' lanatban azzal, hogy ő ezt névbecsülésből irta alá. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem tudom elképzelni azt, hogy a kereskedelemügyi minister ur ezeket a törvényjavaslatokat azzal a mélységes kutató elmével vizsgálta volna át, amely szükséges ahhoz, hogy az igazságot kiderítsük és abból indulok ki, hogy ő itt tisztán informáeziók alapján járt el. Lehetetlennek tartom, ismerve az ő egyéniségét, hogy ilyen javaslatot ő névbecsiilésével lásson el s. figyelmeztetem őt egyre : az a szellem, amely ezekből a javaslatokból kiárad, ismeretes előttünk, annak az egyéniségnek a szelleme, aki az egész rendszerre és erre a javaslatra is rásütötte a maga erkölcsi bélyegét. (Igaz! Ugy van! halfelől.) Figyelmeztetem őt arra, hogy ez az egyéniség, amelyért ő itt névbecsülésből kezességet vállal, el fog veszni a jövő ködében, de az ő neve ott fog maradni és ő lesz felelős a történelem Ítélőszéke előtt mindezekért, amiket itt a nemzet ellen elkövetnek. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Élénk felkiáltások : Gyalázatosság!) Rakovszky István: Hogy a Kereskedelmi Banknak és az Adriának megint magasabb osztaléka legyen ! Springer Ferencz : Hogy ennek a javaslatnak kihatását csak nagyjában lássuk és érezzük, legelső sorban annak pénzügyi eredményeit kell tekintetbe venni. Méltóztassanak megengedni, hogy egy kis összehasonlító számsorozatot terjeszszek elő abban a tekintetben, hogy mit jelentenek ezek a javaslatok pénzügyileg és hogyan áll az arány és a viszony a jövő és a múlt között. (Halljuk! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, az Adria-szerződésben az évi segély 4,600.000 koronában van kontemplálva az eddigi 1,140.000 koronával szemben. Ez jelent az Adriánál 3,460.000 korona többletet, A MagyarHorvát társaságnál a proponált segély 2,775.000 korona, szemben az eddigi 590.000 koronával; ez jelent 2,185.000 korona többletet. A Keleti Tengerhajózási társaságnál a proponált segély 1,750.000 korona, az eddigi 180.000 koronával szemben ; ez jelent 1,570.000 korona többletet. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságnál a proponált segély 1,800.000 korona, az eddigi 800.000 korona helyett; ez jelent 1,000.000 korona KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. többletet. A szubvenczió tehát az Adriánál 69,000.000 koronát, a Magyar-Horvát társaságnál 41.625.000 koronát, a Keleti Tengerhajózási társaságnál 26,250.000 koronát és a Magyar Folyamos Tengerhajózási Részvénytársaságnál 45,000,000 koronát tesz ki. Az egész szerződési időre ez összesen tesz 181,875.000 koronát. Pedig ha a szerződéseket az eddigi segély alapján hosszabbítottuk volna meg, tenne a segély összesen 30,650.000 koronát, tehát a plusz 151,250.000 korona. (Nagy zaj a baloldalon.) Rakovszky István: És ezt megszavazzák ! Huszár Károly (sárvári): Mit kap a pártkassza ? Csodálatos volna, ha ez volna az egyetlen, amelyet meg nem sarczoltak ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne zavarja folytonos közbeszólásaival a szónokot. Springer Ferencz: Amidőn ezeket előterjesztettem, mindenekelőtt kijelentem, hogy a javaslatokat, tekintet nélkül azok tartalmára, már a limine nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el két okból, egy elvi, azután egy tárgyi és helyzetben okból. Az elvi ok az, hogyha nem győződtem volna is meg arról, hogy a javaslat a nemzet érdekeivel ellentétben áll ; ha igaz volna is, hogy a kormány által kontemplált segély tényleg indokolt és jogos, még akkor is arra a konklúzióra jutottam volna, hogy a javaslatokat a mai körülmények között elfogadni nem szabad. Nem vagyok ellensége a segélyezésnek ; (Zaj. Elnök csenget.) elismerem, hogy ha egy kikötő a világforgalomból kiesik, ha a természettől nincsenek meg a fejlődés feltételei és követelményei, hogy akkor segitőleg kell közbelépni és támogatni kell a magánvállalkozást. Ezért mindazt, ami eddig ezen a téren történt, helyesnek találom. De amikor el kell ismernünk, hogy a fejlődésnek oly fokára értünk, hogy a segélyezés mérve felemelkedik évi 10,925.000 koronára, tehát olyan horribilis összegre, amely mellett én méltán szóvá tehetem, vájjon ugyanezzel az áldozattal maga az állam ezt a kérdést nem tudná-e megoldani és amikor látnom kell, hogy amikor én segélyt adok, nem a közérdeket szolgálom, hanem a társaságok magánérdekét, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) akkor méltóképen vetődik fel bennem az a kérdés : nem érkeztünk-e el ahhoz a határhoz, amelynél komolyan kell foglalkozni azzal, hogy betetőzzük közlekedési politikánkat és itt is rátegyük az állam kezét a kérdés megoldására. Ezek a javaslatok ebben az irányban nem tartalmaznak intézkedéseket. Rakovszky István t. képviselőtársam tegnapi beszédében az államosítás lehetőségét kilátásba helyezte. Én azonban nem a jövőre akarom ezt a kérdést kilátásba helyeztetni ; én azt szerettem volna, hogy ennek a kérdésnek a megoldása már most valamilyen formában megtörténjék. És ha nem lehetett a kérdést megoldani ekképen radikálisan, volt ut és mód arra, hogy e részben a jogainkat legalább a jövőre biztosítjuk, megvolt az útmutatás a Magyar Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés39