Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés 191í január 28-án, szerdán. 23 mint hogy az az állam, amelynek az élén áll és amelynek az exisztencziája és ereje az ő exiszten­cziája és ereje, hogy ez az állam erős legyen, halad­jon, virágozzék, fejlődjék és olyan védképes álla­potban legyen, hogy magát minden veszélylyel szemben meg tudja védelmezni. (Helyeslés.) Már pedig ez épen ugy a mi érdekünk, mint ahogy ér­deke a dinasztiának. (Helyeslés.) De lehet-e osztrák érdekről szó? Hát Ausztriá­nak nagyobb érdeke volna a monarchia fenmara­dása tekintetében mint Magyarországnak? Ezt még akkor sem tudnám elfogadni, hogyha arra gondolok, hogy Ausztria különböző népfajok által lakott terület, amely népfajok fajrokonaikat meg­találják a monarchia határain túl. De föltéve, hogy az események valamelyik fordulata oda sodorná őket, vájjon találnának-e ottan olyan exisztencziát, aminőt találnának ebben a mon­archiában, ahol vezető szerep jut azon tényezők­nek, amelyek egy más állam kötelékében legfeljebb alárendelt szerepet játszhatnának? Amint tehát nem külön érdeke ez a dinasztiának, nem külön érdeke ez Ausztriának sem, hanem ez saját ma­gunknak jól felfogott érdeke, önfentartási érde­künk, hogy hadseregünket fejleszszük és olyan állapotban tartsuk, hogy mindig a győzelemre való reménynyel vehesse fel a küzdelmet. És nem job­ban érdeke ez a szövetségeseknek sem, mint ami­lyen érdekünk nekünk is, hogy szövetségeseink erősek legyenek. Az a szövetség, amelyben mi benne vagyunk, a hármasszövetség, soha jobban meg nem állta a tüzpróbát, mint a legutóbbi két év eseményei alatt. (Igaz ! Ugy van !) Akkor, amikor veszélyek mutatkoztak abban a tekintetben,. hogy a szövet­ségesek között épen mi tétetünk ki támadások­nak, amikor látszólag a másik szövetséges társnak semmiféle érdeke nem fűződött a konkrét kérdés­hez, akkor is megnyilvánult ennek a szövetségnek a szilárdsága és olyannak bizonyult, hogy a szö­vetséges társak érdekét közös érdekké tette a miénkkel, ami által a szövetség, ezen próbáitatá­sok közben, szilárdságában csak nyert. Hogy ez igy van, t. képviselőház, azt én haj­landó vagyok annak tulajdonítani, hogy ez a hármasszövetség tulaj donképen nem valami olyan nemzetközi alkotás, amelyet a diplomaták esze gondolt ki, amelyet egyes emberek akarata hozott össze. Én ennek a szövetségnek mélyén a hozzá tartozó államok geográfiai elhelyezésének termé­szetében fekvő gyökereket látom, amely felfogásom­ban megerősit a történelem tanúsága, amely azt bizonyítja, hogy azok a területek, amelyeken a hármasszövetség hatalmai el vannak helyezve, körülbelül kétezer esztendő óta mindig bizonyos szoros kapcsolatban voltak egymással. A Rajna torkolatától a génuai öbölig, a Duna és Tisza völgyétől az adriai tengerig és ami ezen vonalak között fekszik, hozzászámítva egész Itáliát és Szicziliát, le az afrikai partokig, bármiképpen alakultak rajta a hatalmi viszonyok, bármiképen küzdöttek egyes fejedelmek a vezető szerepért, . mindig szoros kapcsolatban voltak egymással azóta, amióta a római műveltség a Rajna partjain és a Duna mentén elterjedt és utóbb a keresztény­ség az egész területet meghódította. Egy időben a római czézárok hódították meg a germán tör­zseket, majd germán fejedelmek hódították meg Itáliát. A későbbi germán-római császárok elismer­ték a római pápa hűbéri felségét, majd a Hohen­stafuok kiterjesztették uralmukat egészen Sziczi­liáig. Szorosabb vagy lazább formában mindig volt bizonyos kapcsolat ezen államok között és minél szilárdabb volt ez, annál biztosabb, annál tökéletesebb volt Európa helyzete. Végre is ez a kapcsolat megtalálta a modern államalakulásnak megfelelő formáját a hármas­szövetségben, amelyben mindegyik állam legjob­ban megtalálja a feltételeket saját egyéniségének és erejének kifejtésére, exisztencziájának és füg­getlenségének biztosítására. És épen ezért, mert a hármasszövetség ilyen történelmi hagyományo­kon és geográfiai fekvésen alapszik, Ítélem én azt tartósnak és Európa békéje legerősebb biztosité­kának. Ha tehát mi e szövetséges viszonyban meg akarjuk tenni a saját fentartásunkra szük­séges intézkedéseket a saját erőnk gyarapításá­val, ezzel igenis szolgálatot teszünk szövetséges társainknak, aminek jutalma viszont abban rej­lik, hogy ők minket szintén értékes szövetségesnek tekintenek. Mert e szövetségnek becse éppen abban áll, hogy minden sérelem, minden érdekveszélyez­tetés, amely a szövetségesek bármelyikét éri, egyformán érzékenyen találja valamennyiüket. (Helyeslés.) Nincs és ne legyen a szövetségesek között egy sem, aki e szövetségben nagyobb mér­tékben látná magát érdekelve, mint a másik. Egy­formán érdekelt valamennyi. Ha tehát mi a szö­vetségesek érdekében is harczképes állapotban akarunk lenni, akkor is a magunk érdekében tesz­szük azt, a magunk érdekében hozzuk meg az áldo­zatokat véderőnk további fejlesztésére és erősíté­sére . T. képviselőház! Máris túlságosan hosszan vettem igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk I Halljuk!) Az elmondottakkal kapcsolatban még csak egy körülményre kívánok rámutatni. Arra ugyanis, anélkül, hogy bővebb részletezésébe men­nék bele ennek a kérdésnek, hogy ebben a hármas­szövetségben, amelyhez, mint mondtam, egyforma érdek fűzi minden tagját, talán a legsebezhetőbb tag épen mi vagyunk. Legsebezhetőbb azért, mert a mi területünkön élnek nagy számban olyan honfitársaink, akiknek vérbeli és nyelvbeli roko­naik határainkon önálló nemzeti államokat alkot­nak. Ez olyan szempont, amelyet soha figyelmen kivül hagyni nem szabad, amikor véderőnk fej­lesztéséről van szó. Mindenki érzi, hogy ebből a körülményből veszélyek támadhatnak, egyrészt azáltal, hogy a szomszédok, talán helytelenül, talán alaptalanul, de számitanak a mi honfitársaink egy bizonyos részének a hűtlenségére, amit bizonyít a most tárgyalás alatt levő mármarosszigeti pör, . másrészről nem szabad figyelmen kivül hagyni

Next

/
Oldalképek
Tartalom