Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

278 514. országos ülés 1914 márczius 2-án, hétfőn. mig a szerződésszerű fentartásáért a járatoknak a segély 49.008 K-t tesz ki. A szerződésszerű segély 173.33 %-kal haladja meg e viszonylatban a szabad hajózási segélyt. Az ausztráliai járatok legalább 3000 tiszta tonnatartalmú hajókkal fognak lebonyolítani. Az ut hossza Ausztráliába legalább 21.000 tengeri ml, tehát a szabad hajózási segély alkalmazása mellett e járatok évenként 63.600 korona járatsegélyt igényelnének, s e járatok szerződésszerű lekötés esetében az esetben, ha a segély a brazíliai járatokéhoz hasonlóan emeltetnék, 173.760 koronát tenne ki, a szerződésszerű segély pedig csak 161.750 koronára rug. Emellett figyelembe veendő az is, hogy ezen utat a társaság olyan hajókkal fogja megtenni, amelyek a személyforgalom igényeinek is megfelelően vannak berendezve. Ez a brazíliai járatnál, ahol a személyforgalmat más járatok megfelelően lebonyolítják, kikötve nincs. A Magyar Keleti-Tengerhajózási Részvénytársaság galacz-konstantinápolyi vonalának segélyezése az uj szerződésben a korábbi 180.000 korona helyett évi 300.000 koronában lett megállapítva. Az uj szerződés e járatokat menetrendszerű járatokká fejleszti és mig a szóban lévő viszonylatban a korábbi szerződés alpján egy éven belül teljesítendő járatok 23.968 tengeri mérföldet tettek ki, amiből egy tengeri mérföldre 7'B0 korona segély esett, addig az uj szerződés alapján az egész éven át teljesítendő ós a dunai hajózás tartama alatt kevésbbé kihasználható szolgálatokért az évenként befutandó 40.288 tengeri mérföldre tengeri mérföldenkint csak 7"42 korona esik. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság az eddigi szerződés alapján rendes segélyképen évi 800.000 korona segélyt kapott és emellett majdnem minden esetben igénybe vette azt a 100.000 koronát is, amely azon esetre járt neki, ha a részvények után esedékes osztalék 5°/o-ot el nem érte, Emellett az államvasutaktól is élvezett bizonyos kedvezményeket, amelyek akkor, amidőn a mostani szerződés tárgyalás alá vétetett, körülbelül 300.000 koronában értékeltettek. Mindezen támogatás ellenében a társaság a korábbi szerződés alapján évi 551.032 járatkiíométernyi szolgálatot volt köteles teljesíteni, vagyis egy járatkilométerre 2'17 korona állami támogatás esik. Az uj szerződés pedig, amely a társaság állami támogatását 900.000 koronára emeli, a szerződéses szolgálatot évi 446.066 járatkiíométerre növeli, ugj, hogy az uj szolgálat, amelyben egy járatkilométerre 2'03 korona segély esik, az eddigi segély-arányánál valamivel előnyösebb. Az uj szerződés az államkincstárra nézve abból a szempontból is előnyös, amennyiben azon 300.000 korona segély, amelyet az államvasuti kedvezmények elvesztése folytán a jövőben élvez, csak az esetben vehető igénybe, ha a mérlegszámla szerint a társaság a rendes államsegély mellett az 5% osztalékot nem képes kimutatni. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság részvényeinek többsége a magyar állam tulajdona. Ez biztosítékul szolgál abban az irányban, hogy a társaság nem a rideg üzleti szempontok szerint fog eljárni, sőt biztosítja azt, hogy ilyen irányok ne is juthassanak túlságos mértékben érvényre. Huszár Károly (sárvári): Ez az egyetlen jó dolog! Kern is kell hosszasabban indokolni! Haller István: Ez a szerződés fügefalevele! (Derültség.) Szabó János előadó: Biztosítja azonban a szerződés azt is, hogy abban az esetben, ha uj beruházás folytán a társaság részvénytőkéje emeltetnék, a magyar állam többségi joga továbbra sem fog csorbát szenvedni. A hajózási szerződések több példája azt mutatja, hogy a társaság azon esetben, ha üzleti eredményük bizonyos meghatározott hányadon felül halad, tartoznak a felüllévő jövedelem bizonyos hányadát a segély visszatérítésére fordítani. Szferényi József: Állami részesedés! Szabó János előadó: Ez ki is van kötve a Magyar Folyam- ós Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződésben. Viszont abban az esetben, ha a társaság jövedelme 5%-ot el nem ér, ezzel szemben megfelelő állami támogatás van kilátásba helyezve. • A tengerhajózási szerződések oly megoldást kerestek, hogy abban az esetben, ba a hajótársaságnak jövedelme bizonyos meghatározott hányadot felülhalad, a felül eső rész meghatározott részét tartozik a saját hajóparkjának fejlesztésére fordítani. Ezáltal a törvényjavaslat azon czólt, hogy a hajózás fejlesztéssel?, külön állami támogatás nélkül fokozottabb mértékben valósítja meg. Ezekben voltam bátor a javaslat egyes rendelkezéseit ismertetni és ugy érzem, hogy azon irányelveket, amelyek a hajózási politikának a jövőben kell, hogy alapul szolgáljanak, a javaslatok helyesen kívánják az életbe átvinni. Tény az, hogy ezen javaslatok az országra nézve meglehetősen nagy megterheltetéssel járnak és ez az oka talán annak is, hogy a közönség egy nagy része bizonyos idegenkedéssel nézi ezen javaslatok tárgyalását. Én azonban abban az aggodalomban, amelyet erről a részről támasztanak, nem osztozom, noha magam is elismerem ós nem tartom kizártnak azt, hogy valamely járat révén elérhető gazdasági haszon a közeli években nem fog arányban állani azzal a megterheltetéssel, amely az államkincstárra ezen járat révén háramlani fog. Azonban meg nem czáfolható igazság az, hogy nem a már meglevő nagy forgalom teremti meg a forgalmi utat, hanem épen megfordítva, a forgalmi ut teremti meg a megteremtés költségeivel arányban álló nagy forgalmat.