Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-513
513. országos ülés 191b február 20-án, pénteken. 257 Mert hiszen mi fog történni a dolog mostani stádiumában ? Egyes oly intézkedések, amelyeket magukban véve helyesnek, szükségeseknek tartunlt, megtörténhetnek, bizonyára meg is fognak történni, de az általam vázolt intézkedésekben nagyon sok van olyan, amelynek — hisz hangsúlyoztam előadásomban ismételten — előfeltétele volna az, hogy ne ellenséggel álljunk szemben, de megbízható jóbaráttal, (Helyeslés jobbfelöl.) kiről tudjuk, hogy nincsenek olyan politikai hátsógondolatai, melyek a magyar állam nemzeti egysége ellen irányulnak. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Szó sem lehet tehát számos oly rendszabály megvalósításáról, mely megvalósíthatóvá válik abban a pillanatban, melyben eliminálja a román nemzetiségi párt programmjának ilyen szempontból bizalmatlanságot és ellenszenvet keltő részeit. És mindaddig, mig ez meg nem történik, nem , állhat be a magyar közvéleményben, a magyar társadalomban az a felfogás, az a hangulat, az a lélektani állapot, amely szükséges ahhoz, hogy biztosithassuk e haza románajku polgárainak is az egyetértésnek, a testvéri egyesülésnek összes feltételeit. Azokat nem lehet paragrafusokba szedni, (TJgy van!) nem lehet a legjobb akarattal sem dekretálni, azoknak át kell menni a néplélekbe, a magyar és a román társadalom testébe, lelkébe, érzelmi és szellemi világába. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha teljesen elimináljuk az ellentétnek, a bizalmatlanságnak, ellenszenvnek összes vonatkozásait, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Eájdalom, ez nem következett be. Hogy mit rejt méhében a jövő, azt senki sem tudhatja. A kormány a maga részéről menni fog tovább azon az utón, melyet a nemzeti politika annyiszor vázolt, annyiszor vallott sarkigazságai szabnak elébe. Nekünk teljesítenünk kell azt a kötelességet, melyet minden kormánynak teljesítenie kell az ország minden polgárával szemben. Nekünk igyekeznünk kell megismerkedni minden panaszszal, minden bajjal, minden kielégítésre, istáj)olásra váró érdekkel, igyekeznünk kell a gondjainkra és felelősségünkre bízott társadalom minden rétegének, minden tagjának felkarolni minden jogosult érdekét. Emellett speczialiter a nemzetiségi vonatkozású kérdésekben meg kell tennünk azokat a rendelkezéseket, melyeket önmagukban véve helyeseknek és szükségesnek találunk. Hogy többet ne említsek, itt van a vallástanítás szabályozásának kérdése, itt van az állami iskolákban az anyanyelvnek érvényesülése azon határok közt, melyeket jelezni bátor voltam. Ezekre már akkor megjegyeztem, hogy ezek olyan kérdések, melyekben én károsnak tartom a jelenlegi állapotot a magyar nemzeti politika szempontjából is (Helyeslés.) azért, mert oly elégületlenség forrásai az ország hazafiasán gondolkodó, nem magyarajku polgárai közt is, amely megérleli ezeknek lelkében is a nemzetiségi agiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. táczió számára a hangulatot. Meg kell tehát tenni ezeket, de meg kell tennünk egész kormányzati akcziónkban mindent abban az irányban is, hogy a teljes összhang számára megérleljük a hangulatot. Meg kell tennünk mindent, hogy arra a helyesebb, belátásra vigyük az ország románajku polgártársait, hogy ők saját hivatásukat akkor ismerik fel helyesen, ha a magyar nemzeti politikával való teljes egység talajára lépnek. (Helyeslés jobbfelöl.) És ezen az utón megindulhatunk ma is, t. ház. Hiszen hála Istennek, a hazai románság keretében vannak igen számosan tiszteletreméltó és igen jelentékeny vezéregyéniségek, kik ma is már ezen az állásponton vannak. (Igaz! TJgy van ! jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogyha a kormány helyes politikát követ, ha a kormány megteszi mindazt, amit az itt felsorolt kérdések körül a dolog mai stádiumában megtehet, ha a kormány kiveszi azokat a méregfogait a helyzetnek, melyekre ismételten rámutattam, pl. a vallásoktatási rendeletet és az anyanyelv teljes kiküszöbölését a magyar tannyelvű iskolákból, ezzel, remélem, el fogja érni azt, hogy minden ujabb ilyen lépésével mérsékeltebb hangulatot fog támasztani azokban, kiket ma még erős politikai ellentétek választanak el tőlünk és szaporítani fogja számátj és erősíteni fogja poziczióját azoknak a románoknak, kik ma máv a teljes összhang álláspontján állanak. (Élénk helyeslés.) Ebben látom feladatunkat, ebben látjuk mindnyájan feladatunkat, ezt fogunk igyekezni, nem egyes nagy kijelentések, nem is egyes nagy intézkedések révén, de az állami élet minden vonatkozásában, a mindennapi elet terén, a jó közigazgatás, az érdekek helyes gondozása utján szolgálni (Elénk helyeslés.) és abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ezzel hiven szolgáljuk a magyar nemzet ügyét, s felhasználva talán az eddig elért eredményeket is, előkészítjük azt a végleges teljes egyetértést, azt a végleges teljes egybeolvadását a törekvéseknek, vágyaknak, gondolatoknak és érzelmeknek is, amelyre szüksége van az ország minden polgárának és amely nagy eszmét s nagy ügyet utolsó leheletemig hiven kívánom szolgálni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Én nem arra kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Mint méltóztatik tudni, kifejezésre talált az a kívánság, hogy nyiljék alkalom a ház minden oldalán^ e nagy problémával való beható foglalkozásra. Én nagyon helyeslem, méltánylom ezt a kívánságot és nagyon fogok örülni rajta, ha ez a kérdés itt megvitatást talál, amivel szerintem csak nyerhet az ügy, tisztulhatnak az eszmék és tisztábban láthat a közvélemény. Ennek folytán arra kérem a t. házat, hogy válaszomat ne tudomásul venni, hanem annak tárgyalását napirendre tűzni méltóztassék. (Hosszantartó élénk, helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) 33
