Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-513

248 523. országos ülés 191b akartunk soka mást, nem is akar semmi mást, mint azt, hogy az eladásra kerülő birtok, amely magyar kézen volt. a lehetőségig a jövőre is magyar kézen maradjon, a birtokviszonyok a mi hátrányunkra el ne tolódjanak. (Helyeslés.) Természetes dolog, a gyakorlati eredményben ezt a czélt sem tudjuk elérni, csak megköz liteni; ez védelmi czél, amelynek agressziv tendencziája senkivel szemben sincs és amelynek nem szabad megzavarnia a jó viszonyt-, amelynek magyarok és románok közt lennie kell. (Ugy van !) B keretekben pedig a jövőre is teljesen fentartottam a kormány szabad kezét a telepítési akczió folytatására. (Helyeslés.) A kérdések legnagyobb része a tanügyi és kultuszügygyei kapcsolatos dolgokra vonatkozik. Elsősorban is igen nyomatékosan kívánták az illető urak az 1907-iki népnevelési törvény revízióját. Igen sok tekintetben sérelmesnek tartották ugy a törvény rendelkezéseit, mint különösen azt a praxist, amely a törvény alapján kifejlődött A kormány részéről igen alapos megfontolás tárgya volt, vájjon foglalkozzunk-e e törvény revíziójával : igen, vagy nem ? Daczára annak, hogy vannak a törvénynek egyes rendelkezései, amelyeket szerencséseknek nem tartottunk, daczára annak, hogy ha de lege ferenda kellene ma beszélni és szabad tér volna előttünk, a törvény egyik-másik rendelkezését talán másként csinálnék, a helyzet érett megfontolása után kijelentettük, hogy e törvény revíziójára hajlandók nem vagyunk. (Helyeslés.) Tettük ezt különösen abból az okból, mert e törvénynek az intenzivebb állami felügyeletet, a fegyelmi jog terén is érvényesítő rendelkezéseihez ugy is ragaszkodunk, ezeket helyeseknek tartjuk, ezektől eltérni ugy sem akarnánk. így, amit a legélesebben kifogásoltak a román nemzetiségi párt részéről, azokat a rendelkezéseket ugy sem változtatnék meg. Természetes azonban, hogy e rendelkezésekre abban a perczben nincs a gyakorlati életben szükség, amint megszűnnek azok az ellentétes politikai törekvések, melyek ezen rendszabályok alkalmazását szükségessé teszik. (Élénk helyeslés jobbjelől.) A felekezeti népiskolákkal kapcsolatos kérdésekben tehát megnyugtatni igyekeztünk az illető urakat abban a tekintetben, hogy a törvény keretén belül is, e törvénynek korrekt végrehajtása mellett a maguk jogos érdekei megóvást nyerhetnek és hogy az általuk felhozott aggodalmak és sérelmek egy része a törvény szempontjából sem helytálló. Ebből a szempontból méltóztassék a most felolvasandó részletkérdéseket megítélni, melyekre nézve mindjárt megjegyzem, hogy az, hogy ugy mondjam alapvető összefoglalást január legelején adtam át a t. uraknak, kikkel a megbeszélést folytattam és azután még egyszer végigbeszéltük ezt a kérdést, ugy, hogy még egy későbbi feljegyzésben azok a részletezések, részletesebb felvilágosítások foglaltatnak, amiket egyes kérdésekre nézve azután adtam. Most ugy, ahogy az egyes kérdések egymásután jönnek, fogom e két jegyzékfebruár 20-án, pénteken. bői, e két pro memoria-ból felolvasni ugyanazon kérdésekre vonatkozólag megjegyzéseimet. Ami a felekezeti népiskolákat illeti, mint jeleztem, visszautasítottuk a törvény revíziójának kérdését, de a következő kijelentéseket tettük (olvassa): »Felekezeti népiskoláknál tartózkodni fog a kormány minden olyan eljárástól, amelyik kellő ok és szükség nélkül veszélyezteti a felekezeti iskolák fenmaradását és a törvényekben, s igy az 1907 : XXVII. t.-czikkben biztosított felügyeleti jogot ez iskolákkal szemben teljes objektivitással és jóakarattal fogja kezelni. Ami a törvény módosítására irányuló kívánságot illeti, az részben felesleges, mert a törvényczikk 2. §-ának 3. bekezdését az 1913 : XVI. t.-czikk hatályon kivül helyezi, ennek folytán a tanítói oklevéllel sem biró egyéneknek ideiglenes alkalmazása, törvényes akadályokba nem ütközik ; a 28. és 29. §-ok hatálya pedig már a törvény rendelkezése értelmében 1912. év végével megszűnik. Az állami felügyeletet, az államsegély kapcsán nyert ingerencziát és felügyeleti jogot, mint minden más felekezeti iskolával, ugy a román iskolákkal szemben is fenn kell a kormánynak tartania, hiszen békés viszonyok beálltával úgyis kétségtelen, hogy ezeket minden kormány a legmesszebbmenő jóakarattal fogja gyakorolni. Igyekezni fog a kormány oly helyeken, ahol román tannyelvű felekezeti népiskolákat más felekezethez tartozó magyar anyanyelvű gyermekek nagy számmal látogatnak, ezek kulturális igényeiről állami iskolák felállítása által gondoskodni, minélfogva a 18. §-ban nehezményezett rendelkezés tárgytalanná válik.<< A 18. §. szerint ugyanis, ha az iskolát látogató gyermekek 20%-a magyar, akkor kétféle tannyelven kell folyni a tanításnak, ami igazában azt jelenti, hogy egyik tannyelven sem lehet eredménynyel tanítani, ha pedig 50 százaléknál több a magyar, magyarrá válik a tannyelv. Azt tartom, hogy olyan helyen, hol ennyi magyar gyermek van, a magyar kultúrpolitika szempontjából is helyesebb állami iskolát állítani, viszont felesleges ezen kerülő utón a román anyanyelvüeket az ő felekezeti iskolájuk tannyelve tekintetében anyanyelvüktől megfosztani. (Olvassa) : »Ugyanezen szakasz második bekezdésének pedig egyáltalában nincs az a jelentősége, hogy ahol bármi okból a nem magyar anyanyelvű iskola megszűnt, ne volna később ugyanazon nyelvű felekezeti iskola újból felállítható. A román egyházi hatóságoknak erre vonatkozó jogát a törvény nem érinti és azt a kormány készséggel elismeri.« T. i. azt mondja e szakasz, hogy ahol egy iskola tannyelve magyarrá vált, nem lehet újból nem magyar tannyelvű az iskola. Ez nem azt jelenti, hogy, ahol megszűnt a felekezeti iskola és később, változott viszonyok között újból felállítható lesz, ez ne lehetne más tannyelvű, ha ott az anyanyelv más. (Olvassa) : »A 1.9. §. egyáltalában nem jelenti azt, hogy az ott felsorolt tantárgyak magyar tan-