Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

Id 502. országos ülés Í91h- január 28-án, szerdán. leg, mely Magyarországon jelentkezik, pótolni fogja az osztrák kivándorlás hézagait ? Azután, ki tájékoztat engem az iránt, miként állanak az egyéves önkéntesi viszonyok Ausztriában és Magyarországban ? Itt ismét egy megdöbbentő adatra kell ráutalnom. Itt van a jelentés, — nem akarom szó szerint felolvasni, mert nem akarom idejöket sokáig igénybe venni — ebben a minister ur megmondja, hogy a közös hadseregnél volt 2080 egyéves önkéntes, ebből pedig csupán 1053 tette le a vizsgát és 1027 alkalmatlannak találtatott, a honvédségnél pedig 935 önkéntes közül 473 volt alkalmatlan és igy nem tudott vizsgát tenni 473 fiu. Nem gondolkoztak e felett, t. képviselőtársaim ? Nem kötelességem nekem kutatni, mi az oka annak, hogy a kormány vonakodik a törvényhozást felvilágosítani arról, hogyan állanak ezek a viszonyok Ausztriában ? Vagy talán olyan könnyelmű lesz a törvényhozás, hogy a nemzetnek legszebb ifjúságát, az egyetemet végzett fiatalságot kiszolgáltatja annak, hogy az osztrák ReserveLeutnant-ok parancsszava alatt teljesítsék kötelességüket, ha a hadtestek ide-oda dobálásával osztrák hadtestbe lesznek beosztva ? Ne vegyék tőlem zokon, ha szemrehányást teszek önöknek is, az előadó urnak is, a minister urnak is, miért nem tájékoztatja a nemzetet aziránt, hogyan állanak ezek a viszonyok Ausztriában ? Azonfelül miért nem tájékoztatja a t. minister ur a törvényhozást az ily szűkes indokolással előterjesztett királyi parancs tekintetében afelől, miként állanak a póttartalékos viszonyok Ausztriában és Magyarországon ? És pedig ugy a supernummerairek, a létszámfelettiekkel, mint a törvényes kedvezményt igénybevett póttartalékosokkal szemben ? Ki van itt megnyugtatva a házban aziránt, hogy itt visszaélés nincs s hogy Ausztriában nem a mi hátrányunkra részesitik-e kedvezményben az odavalókat ? Nekem jogom volna tudni, mi alapon történt az, hogy a legutolsó mozgósitás alkalmával a póttartalékosok hosszú időn át visszatartattak ugyanakkor, mikor a tartalékosok már szabadságolva lettek, s hogy ebből milyen arányban részesült Ausztria és milyen arányban Magyarország ? Tudnom kellene arányszámban azt is, hogy mennyi osztrák besorozott ujoncz teljesít hároméves szolgálatot és mennyi Magyarországon ? Tudnom kellene, mennyi magyar ujoncz az, alá a határszéleken őrállomásokra rendeltetett ki és hónapokon, néha éveken át családjától elvonva, kenyérkeresetében bénittatik meg. Mindezekre a kérdésekre sehol sincs felelet. Ki felel a nemzet előtt ezekért a dolgokért ? Mi, akik itt politikai vesztegzár alá kerültünk, bizonyára nem. Az önök lelkiismeretét is megnyugtatná, ha kötelességtelj esitésükben legalább itt a nemzet szine előtt kérdőre vonnák a ministert ezen adatok iránt. Az utolsó részlethez jövök és ez a -pénzügyi részlet. Az előadó ur elmondta, hogy mibe kerül ez a nemzetnek; elmondta, hogy kerül 41 millió ismétlődő költségbe és kerül 108 millió állandó' öt évre beosztott kiadásba. És akkor a t. előadó ur azt hiszi, hogy most már teljesítette előadói kötelességét ? Hát miért hallgatja el, t. előadó ur, azt, hogy itt nemcsak a közös hadsereg költségeiről van szó, hanem a rögtön rákövetkező, ön által előadandó honvédségi javaslatról is szó van, ahol nem is kvótaszerüleg, hanem az egész költség minket terhel ? Igaz, hogy ez csekélység ; az egész dolog mindössze ugy áll, hogy a t. előadó ur által felsorolt Összegekhez még hozzá kell adni a honvédségrészére 16.540 milliót, plus 27.480 milliót és — gondolom — 25 milliót a beruházásokra, ugy hogy a az összes kiadás 176 millói koronát tesz ki és nem annyit, mint a hogy azt a t. előadó ur kiszámitotta. Mert. azt csak méltóztatik megengedni, hogyha költségekről beszélünk, akkor nem szabad csupán a., közös hadsereget, hanem elsősorban és nagyobb mértékben a honvédségi költségeket is figyelembe kell venni, mert ezek egészben Magyarországot terhelik. Már most megállok és kérdezem, hogy ez a 176 millió plusv.-költség miből lesz hát fedezhető ? És akkor megtalálom a pénzügyi bizottság jelentését, amelyben röviden azt mondja: elismeri, hogy Magyarország háztartásának megzavarása nélkül ezek a költségek fedezhetők. Én szeretnék európai jury elé állani és kérdezni : van-e még állam, van-e még nemzet a föld kerekségén, ahol elfogadnának ilyen fedezetet, hogy a pénzügyi bizottság egyszerűen »elismeri.« Jó, hogy nem köti le a becsüietszavát hozzá. Mindenesetre értékes volna egyénileg, de pénzügyi szempontból, hogy egy állam ezt fedezetnek elfogadja, ez talán mégsem szabad. És kérdezem : honnan lesz ez a fedezet ? És akkor látom, hogy a most 1914-re beterjesztett féléves költségvetési indemnitásban a minister 250 millió koronára kér ujabb hitelengedélyt. Keresem a fedezetet ezekre az uj kiadásokra, amelyek — mondom — ezen 250 millión felül merülnek most már fel, mert akkor, mikor a pénzügyminister ur ezt a javaslatot benyújtotta, csak az átmeneti kiadásokból vett fel gondolom 34 millió koronát és egy 19 milliós tételt, de a többi az 1914. évi előirányzatba egyáltalában nem vétetett fel. Egy perezre immorálok a dolognál és megjegyzem a következőket. A t. előadó ur velem együtt tévedésben van és szeretném, ha ezt valahogy felvilágosítanák az én távollétemben; nem vagyok rá kíváncsi. A t. előadó ur azt mondja, hogy a 41 millióból csak kvótaszerüleg illet minket 19 millió és a 108 millió koronából is csak kvótaszerüleg illet minket, gondolom, 39 millió. Hát nézze meg a t. előadó ur, hogyan osztották be ezen ötéves rátákat és reá fog j önni a következőkre : hogy az egész 41 millió. ki van vetve és az egész 108 millió korona is ki van vetve ; tessék összeadni ezeket és meg fogja látni a t. előadó ur, hogyha ezen összegeket összeadja, amelyeket öt esztendőre prelimináltak, hogy az nem 19 és 39 millió korona, hanem ki fog hozni 41 miihót és