Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
511. országos ülés i91í február 18-án, szerdán. 195 Gr. Tisza István ministerelnök: Az a bizonyos 775.000 korona tehát — kerekszámokban beszélve — 230.000 koronával csökkent, a társaságnak tehát ilyen czimen végeredményben nem 775.000 korona, hanem 545.000 korona kötelezettsége, terhe származott. Most azután, hogyan, hogyan nem, erre semmiféle tárgyi indokot nem lehet keresni, kezdték egyes lapok állitani, hogy igy ennek a bizonyos 230.000 koronánakis hijja van, hogy ebből is adatott valami, kezdték kutatni, hogy ki és mi vehetett fel valamilyen összeget. Erre nézve konstatálom a hiteles adatokból, amelyek nyilvánosságra fognak hozatni, hogy ez abszolúte légből kapott állitás. Nem is volt sem a társulat vezetőségében, sem a panaszkodó vagy feljelentést tevő részvényesek között senki sem, aki olyan állítással lépett volna elő, mintha ebből az összegből bárki akár 150.000 koronát, akár többet, akár kevesebbet kapott volna. Én tehát azt hiszem, hogy ezután a felvilágosítás után, ha akárki még erről a kérdésről tovább beszélne, ezt a kérdést tovább szellőztetné : t. képviselőtársaim, most csakugyan olyan erősen állunk szemben egymással, amint remélem, hogy nem fogunk mindig szemben állni és amint nem áll az ország érdekében, hogy igy legyünk, de azzal a feltevéssel velem szemben ülő tisztességes férfiakat nem sérthetek meg még a legerősebb politikai ellentétek idejében sem, hogy ezt a kérdést ezek után a felvilágosítások után további gyanúsító piszkálások tárgyává tegyék. (Élénk helyeslés jóbbfelől.J Szmrecsányi György: Nem erről van szó. (Zaj.) Gr. Károlyi Mihály: Az 1,400.000 K-ról van szó, amit a pártkasszának adtak ! (Zaj és felMáltások balfelől: Jeszenszkyről beszéljen !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szmrecsányi György: Nem erről van szó! Gr. Tisza István ministerelnök: Én épen azt akarom, hogy erről tisztességes emberek között ne legyen szó ! Nagyon örülök, hogy a képviselő urak azt mondják, hogy nem erről van szó. Nem itt, de másutt volt erről szó és ennek a szóbeszédnek akartam igy véget vetni, hogy tisztességes emberek között erről többé ne is lehessen szó. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Következik egy másik, igazán nem jelentékeny dolog, az a 39.000 K, amely számos egyes zsurnalisztának bizonyos szolgálatokért, czikkirásokért kifizettetett. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a névsort bemutathassam, azt hiszem ez is nyilvánosságra fog jönni; semmiféle fontosságot nem tulaj donitok a dolognak. Azért hoztam ide, mert minden adatot, amit kaptam, idehoztam. Nem válogathatok az adatok között. Tehát a kérdésnek ez a része is konstatálva van, hogy azt a 39.000 K-t kisebb kaliberű egyes újságírók újságírói működésük körébe eső szolgálataikért kapták. Ráth Endre : Kik kapták az 1,400.000 K-át? (Zaj. Halljuk ! Ralijuk ! jobbfelől.) ' Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Az a kívánságom és az a törekvésem, hogy mindenről, amit tudok, beszámoljak a t. ház előtt, teszi kötelességemmé, hogy még egy más körülményt is felemlítsek, amelyet a fiumei részvényesek panasza folytán tartott rendőrségi nyomozás állapított meg. Ennek az üzletnek van egy olyan része is, amely tulajdonképpen reám és azt hiszem, mireánk mindnyájunkra nem tartozik, tehát csakis annyira vagyok bátor vele foglalkozni, hogy konstatáljam azt, hogy ez sem a magyar közélettel, sem a margitszigeti üzlettel összefüggésben nem áll. Ez az az 500 részvényre vonatkozó szindikátusi üzlet. Akkor, amidőn a Forgalmi Készvénytársaság a tőkéjét felemelte, 500 darab részvényt arra fordított, hogy egy szindikátustól átvegyen bizonyos terveket, bizonyos jogosítványokat, amelyek több fürdőhelyen való kaszinó-alapitásra vonatkoztak. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ebben benne volt az abbaziai kaszinó játékjoga is. Ez a szindikátus ott is teljesített munkát, voltak költségei, utazásai azok is ezzel téritettek meg ; de azonkívül belevétetett még a Törökbirodalomban, Ausztriában és Magyarországon fekvő fürdőhelyekre vonatkozó tervek kérdése is. Magyarországról két fürdőhely van megemlitve, Pöstyén és Borszék. Ezekre vonatkozólag megállapittatott, hogy Borszéknél egyáltalában semmi nyoma sincs annak, hogy bárkivel tárgyalások folytattattak volna, vagy bárminő lépés történt volna, hogy Borszéken egy ilyen kaszinó állittassék fel. Pöstyénben bizonyos magántárgyalások és megbeszélések folytak a pöstyéni fürdő tulajdonosaés a Forgalmi Részvénytársaság között. A Forgalmi Részvénytársaság elnöke közel rokoni viszonyban is áll a fürdőtulajdonossal. Mind a két fürdőre nézve konstatálható, hogy semmiféle lépés kormányhatóságnál nem történt abban az irányban, hogy ezeken a fürdőkön a hazárdjátéknak bárminő formája engedélyeztessék, vagy bárminő kaszinó alapszabálya jóvá hagyassék. (Helyeslés jobbfelől.) Ami pedig a dátumot illeti, ez az egész tranzakczió történt 1912 május havában, tehát olyankor, amikor ez semmiféle kapcsolatba hozható nem volt a margitszigeti ügygyei, még kevésbbé a jelenlegi kormánynak a margitszigeti ügy körüli eljárásával. (Felkiáltások balfelől: Jeszenszkyvel! Lukácscsal!) Ami a jelenlegi kormány eljárását illeti, a tekintetben, hogy minő álláspontra helyezkedjék más magyar fürdőkben való játékra nézve, arra nézve az én szerepem az egész dologban annyiban áll, hogy amidőn először felkeresett gróf Hardegg János és kijelentette, hogy ők hajlandók elfogadni az 1,400.000 K-át és továbbmenö pénzügyi követeléseikről lemondanak, akkor ő ezt két feltételhez kötötte. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az egyik feltétel az volt, hogy mivel a margitszigeti kaszinó most már játékczélokra nem fog berendeztetni, íio*