Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

5ll* országos ülés Í9Í4 A ministerelnök ur kivan szólni. (Zaj. Hall­juk ! Halljuk!) Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Tisza István ministerelnök: Engedje meg nekem a t. ház, hogy éljek azzal a jogommal, amely a 48-iki törvény értelmében megillet és szót kérjek azért, hogy ennek a kérdésnek a legutolsó napokban felmerült ujabb rágalmakkal és ferdíté­sekkel szemben való megvilágítását. . . Szmrecsányi György: Azt majd a bíróság fogja megállapítani! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Szmrecsányi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Zaj.) Csendet kérek. Bíkádi Antal : ön nincs hivatva tisztázni ezt a kérdést, majd a bíróság tisztázza ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Tisza István ministerelnök: Amidőn az utolsó alkalommal egy interpelláczióra adott vála­szomban e kérdésről legjobb tudomásom szerint beszámoltam, azt nyomban követőleg egyes sajtó­orgánumokban téves, félreértésre mutató közle­mények jelentek meg. Még, gondolom, kétszer próbáltam a teljesen világos tényállást a sajtó terén tett nyilatkozatokban is ugy tisztázni, hogy az tisztán, világosan, félreérthetetlenül álljon mindenki előtt. Miután azonban vannak a sajtó­nak egyes orgánumai, amelyek ugyanazt a valót­lanságot nap-nap után a legnagyobb hidegvérrel ismétlik, (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) egészen tekin­tet nélkül azokra a teljesen tiszta, világos adatokra és kijelentésekre, amelyek már rendelkezésükre állanak, elhatároztam magamat, hogy a t. ház előtt fogok még egyszer alkalmat keresni a kérdés tisz­tázására. Azt hittem, hogy a t. képviselő urnak nagy garral hirdetett interpeUácziójában (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) meg fogom erre kapni az alkal­mat. Miután azonban a képviselő ur jónak látta interpelláczióját meg nem tenni, a ház beleegye­zését kérem ahhoz, hogy mindazt, amit a dolog megvilágositásához szükségesnek vélek, lehető rö­vidséggel és tárgyilagossággal elmondhassam. (Hall­juk ! Halljuk !) T. ház ! Az én eljárásom ebben a kérdésben azzal a váddal találkozott, hogy egy quasi magán­vizsgálatot folytattam le, holott az igazi vizsgá­latot a közhatósági szervezetnek, a büntetőjogi bÍTÓi szervezetnek kell lefolytatnia. T. ház ! Itt tulajdonképen két külön dolog zavartatik össze, amelyek közül az egyik meg kell hogy történhessék függetlenül a másiktól. Hogyan állott az én szerepem ebben a kérdésben ? A képviselő urak helyeselni látszottak, hogy a margitszigeti kaszinótársaságnak a játékenge­délyt az uj kormány meg nem adta ; (Helyeslés balfelöl.) az uj kormánytól csak azt kívánták, hogy azt az összeget térítse vissza, melyet az illető intézet vezetősége a jelenlegi kormány előd­jének pártczélokra átadott. Fembach Károly: De a bűnösök még szaba­don járnak. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: A t. kép­viselő uraknak jogi meggyőződése ebben a tekin- I KÉPVH. NAPLÓ. 1910—-1915. XXII. KÖTET. február 18-án, szerdán. 1*915 tétben némi eltolódáson ment keresztül az utóbbi időben, mert ezek az igen erősen kidomborodó büntetőjogi szempontok csak most, az utóbbi időben lépnek igy előtérbe. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én megmondom egész határo­zottan, hogy ezekre kiterjeszkedni nem szándé­kozom, mert ebben a tekintetben most már csak­ugyan az ügyészségnek és a bíróságnak kell hatá­roznia afelett, hogy kik ellen látja büntetendő cselekmények jeleit fenforogni és kikkel szemben látja indokoltnak a büntető eljárás megindítását. (Helyeslés.) Az ügyészséghez az ügy az igazságügy­minister ur által azzal az utasítással tétetett át, hogy kizárólag saját jogászi meggyőződése szerint járjon el. Fernbach Károly: Lukács ellen is? (Zaj.) Elnök: Kérem a kéjyviselő urakat, ne zavar­ják a tárgyalást. Szmrecsányi György: Ezért nem interpel­láltam ! Elnök: Szmrecsányi képviselő urat kérem, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni. (Zaj.) Ráth Endre : Az oláhokat elhallgattatták, a szászok még mindig lármáznak. (Folytonos zaj.) Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendre­utasitom. (Zaj.) Farkas Pál (közbeszól). Elnök : Kérem Farkas Pál képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Egy hang balfelöl: Végre egyszer őt is !) Gr. Tisza István ministerelnök: Ezt várjuk az ügyészségtől, amelyik bizonyára tudni fogja kö­telességét, amelyiknek nem próbálok, de hiába is próbálnék egyéni véleményem kifejtésével preju­dikálni és amelyik bizonyára sem tőlem, sem a képviselő uraktól nem fogja kérdezni azt, hogy kit tekintsen bűnösnek, kit nem. (ügy van! jobb­felől. I Én tehát a kérdésnek erre a részére, amelyik­kel különben korábbi stádiumában foglalkoztam, ezúttal kitérni nem akarok. Folytatom tovább az én szerepemre vonatkozó felvilágosításokat. (Hall­juk !) Akkor, amidőn beszámoltam a t. háznak azzal, hogy a Forgalmi Részvénytársaságnak az 1,400.000 koronát kifizettem, azzal a szemrehányással talál­koztam, hogy nem vagyok kíváncsi, hogy nem érdeklődöm az iránt, hogy kik azok, akik esetleg ezzel az üzlettel kapcsolatban bizonyos közben­járási eljárásért bizonyos megtérítésben része­sültek. Fernbach Károly: Az egész munkapárt ka­pott ! (Mozgás a jobboldalon.) B. Podmaniczky Endre: Tessék ? ! (Zaj.) Kun Béla: Azt mondta, hogy a munkapárti kasszába került! Ez el lett ismerve ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Én erre itt a ház színe előtt azt a világos felszóütást intéztem mindenkihez, akinek netalán bármiről tudomása van, hogy bocsássa az adatokat rendelkezésemre. Kevés vártatva ezután fordult hozzám gróf Har­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom