Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

511. országos ülés lQlh február 18-án, szerdán, 187 azt, aniire kulturailag megállapított választói jog adja meg a mértéket. Nincsenek »szerzett jogok« és tiltakozom azon megállapítás ellen, ami e javaslatban van, hogy Erdélynek és a román vármegyéknek szerzett joguk lenne. E szerzett jogokat majd kihasználhatják ellenünk. Mert ők is azt állítják, hogy Erdélynek külön státusa, külön önálló állása volt történetileg és ez épen az a szerzett jog, amelyre ők hivatkoznak s amit önök könnyelmű indokolással és beszédekkel még csak erősítenek és fokoznak náluk. (Vgy van ! balfelől.) Rakovszky István t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy más nemzeteknél hogyan védelmezik meg a nemzeti szupremácziát. Más nemzeteknél, ahol nem olyan nagyon skrupulózusak a nemzetiségiekkel szemben. Hiszen Ausztriában egy egész elhódított román tartomány van ; ott nem ugy történt a románság alakulása, mint Magyarországon. Tudjuk azt, hogy a magyar állam, a magyar nemzet által elfoglalt nagy területen jámbor, derék oláh pásztor nép, amelyet a Balkánról a szerbség és törökség zavart és kergetett tovább és tovább maga előtt, barátságos fogadtatásra talált nálunk. Elhelyezkedett szépen, kultúrájában, vagyoni életében gyarapodott mindnyájunk örömére és nyelvében védelmezve, vallási különállásában is megtartva, fejlődhetett tovább. Bukovinát viszont egy császári hódítás ragadta ki száz évvel előbb abból az egységből, amelyben Románia ma van. Bukovina is Románia területéhez tartozott, de kiragadtatott onnan és felét az o osz birodalom, másik felét az ausztriai császárság vette birtokába. Es azen a részen, amely az ausztriai császárság birtokában van, nincsen meg az a kímélet min t nálunk, hogy Bukovinában, az osztrák területen, a németségnek kétszerte kevesebb jogot adjanak és ezt a jogot oda adják a Bukovinában élő románságnak. Ott nem ugy van, mint nálunk, hanem, mint Rakovszky t. barátom mondotta és amint a törvényjavaslat indokolása is mutatja, éjapen megfordítva : Bécsnek egyes kerületeiben 2500 a szavazó, a bukovinai kerületekben pedig egy-egy kerületben 57.000 szavazó is van. Az egyenlőtlenségnek ezt a mértékét alkalmazzák más nemzetek, amelyeket pedig jogfosztással nem támadnak meg, amelyeket Európa ítélőszéke elé nem hurczolnak a felbujtók. Nem esik sok szó arról, hogy ezek a nemzetek miként bánnak el a nemzetiségiekkel. Mig bennünket támadnak, akik mindig az igazságos elbánást követeltük és a magyarság érdekeit a nemzetiségiek érdekeivel mindig egyealően védelmező álláspontot foglaltunk el. (Ugy van ! balfelől.) Daczára ennek, mi ellenzékiek vagyunk odaállítva, mint a nemzetiségiek jogainak ellenzői. Mi, akik nem abban találtuk és találjuk a nemzetiségiekkel való békés megegyezés módját, hogy választások alkalmával csendőrökkel vétessük őket körül, szekerekre rakassuk, csapszékekbe zárjuk és ott állati módra kezeltessük őket, hanem a jogoknak tisztes kiterjesztésében, a közigazgatási és más köz. hatalomnak igazságos elosztásában és kimérésében, ' az ő kultúrájuknak tisztes védelmében, (Igaz! Vgy ! van ! balfelöl.) de viszont nem abban, hogy egyenlő faktornak ismerjük el, nem a román népet, hanem azokat, akiknek lelkében a Magyarország ellen való területi aspirácziók és Magyarország épsége ellen irányuló kívánságok élnek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Azt hiszik az urak, hogy elég, ha egyszerűen strucezként bedugjuk a fejünket a homokba, hogy ne lássunk ? Hiszen mindenki tudja, hogy azon idegen államban, amely mollettünk áll, rendszeres bujtogatás, pénzekkel való segítése folyik annak az izgatásnak, amely Magyarország területi épsége ellen tör. (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) Mindenki tudja, hogy ott kint a felkeltett irredentizmust, mely a társadalmat annyira át- és áthatja, nem bírják megfékezni. Más nemzetek ez ellen is másként védekeznek. Nézzék csak meg Ausztriát, amelynek egy szövetséges állammal van dolga, — Románia még csak nem is szövetséges állam, — Ausztria déli határain szintén folytonos a társadalmi agitáczió Ausztria olasz területei ellen és tessék megnézni a völgyszorosokat és a hegycsúcsokat Ausztria egész déli határán, amelyek mind végig vannak rakva az erősségek egész lánczolatával, mert egy önérzetes nemzet, amely nem enervált, az nem alkuszik, az nem kér, hogy tegyétek félre a nemzet épsége ellen irányuló törekvéseket, annak ott van a kezében a hatalom és az erő, amellyel ha kell, saját épségének meg védelme zésére élhet, (Helyeslés a baloldalon.) amelylyel felállíthatja azt a tételt, hogy itt mindenki, aki igaz fia akar a hazának lenni, békés otthont talál, de aki ellenséges érzülettel közeledik felénk, az véres fejjel szőri ttatik vissza ebben a küzdelemben. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Amely nemzetnek nincs meg ez az önereje, önbizalma, az alkudozhatik, de annak alkuját vissza is utasíthatják. A helyzet most már akként áll, hogy azt, ami eddig büntetésreméltó cselekmény volt Magyarország területén, Magyarország állami egységének megsértése, izgatás a nemzet történeti jogai ellen, azt most egy elismert, egy törvényes szervezetben odaállított ellenfél teszi, aki, ha akarja, elfogadja a felkínált engedményeket, ha nem akarja, visszautasítja és tovább folytatja azokat az agitácziókat, amelyek a nemzet egysége ellen irányulnak. At. ministerelnök ur azt mondotta a múltkor, hogy ő ezeket a tárgyalásokat nem ministerelnöksége idejében kezdte meg, — a képviselőház elnöki székében vagy még előbb ezt a ház nyílt ülésén mondotta — hogy neki régi vágya, szivéhez nőtt kívánsága volt a románokkal való béke megteremtése. Egy ilyen engedményt a t. ministerelnök urnak, mint privát pártembernek, vagy képviselőházi elnöknek akkor módjában nem állott megtenni és ilyenek felett nem lehetett neki diszkussziókat folytatni. Ha én vagy más képviselőtársam e felett diskurálgatunk, ez egy barátságos érintkezésnek 24*