Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

184 511. országos ülés 191b február 18-án, szerdán. ból azon másik országos autonómiának, a vármegyének kezébe, amely azután saját hatáskörében minden belügyministeri döntés nélkül volt hivatva ebben az irányban intézkedni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsabaloldalon.) Pedig ha akkor a kormányzat kezébe teszik is le az e feletti intézkedés jogát, a kormányzatban akkor nem volt szenvedély vagy pártoskodás, akkor egy minden indulattól és minden emberi önzéstől ment tiszta közélet volt az, amelynek kezébe egész bizalommal lehetett volna az elhatározás jogát letenni. És még sem tették azt meg, hát a mai helyzetben hogyan kívánják azt, hogy mi bizalommal legyünk aziránt, hogy az urak nem fognak mást figyelembe venni, mint a tiszta, egészen önzetlen közérdeket és ennek látószögéből fogják megítélni a törvény egész szerkezetét. íme, én hivatkozom a t. előadó úrra. Az ö, talán kissé naivabb szeme mégis bepillant a jövőbe és ő már azt mondja, hogyha most megalkotja ezt a rendeletet a mai kormány, akkor a kerületi beosztás törvényerőre fog emelkedni és ki van zárva »minden kormányzati önkény^ amyly ezt a beosztást megváltoztathatná. 0 tehát feltételezi, hogy lehet olyan kormányzati önkény, amely beleavatkozhatik ezen nagyfontosságú dolgokba. Ezt a kormányzati önkényt azonban csak a jövő kormányokkal szemben tartja lehetségesnek, a jelen kormányzatot természetesen képtelennek tartja mindenféle pártszenvedélynek, pártszempontnak és önkénynek figyelembevételére. Ez az, ami bennünket ennél a javaslatnál első sorban nyugtalanít. Az tölt el bennünket először is a legnagyobb aggodalommal, hogy a törvényhozás a maga leglényegesebb jogát, saját alkatelemeinek szigorú megállapítását önkezéből eldobja és a kormányzat kezébe tegye le. Megengedem, hogy végeredményében egy lenne, ha ezt a beosztást idehozná most ebben a javaslatban készen a kormány; ma nem változtatna rajta ez a többség és ez a képviselőház úgysem. Nem változtatna rajta, de mégis egészen más alakzatot nyerne a törvényalkotás azáltal, hogy önöknek is nyíltan ide kellene állaniok azzal a tervezettel, amelyen most rejtve és titokban dolgoznak. Sághy Gyula : Titokban tartanak ! Holló Lajos: . . . ide kellene jönni nyíltan, a felelősség tudatában. De változás lenne abban is, hogy elejét vennénk annak, hogy jövőben más kormányzatok, más törvényalkotásnál erre a precedensre reámutassanak. Mindig elég egy lépéssel tovább menni. Az a lépés mindig csak az, hogy csak el kell siklani a törvényesség útjáról, mert a hol egy kicsiny kis ösvény van, a hol egy kicsiny kis precedens van, azt mindjárt megragadják az önkényre hajló kormányok s rámutatnak arra, hogy ime, a múlt törvényhozás reábízta ezt a kormányzatra, miért ne bizhatná rá azt a későbbi törvényhozás is ugyanabban a szellemben ? jakabffy Elemér: A vasúti szolgálati pragmatikával igy volt! Holló Lajos: Ez tehát az első szempont, a melyet mi itt kifejtettünk és a melyet az igen t. belügyminister urnak mai előadása, a melylyel védelmezni kivánta ezt az álláspontot, nem birt tisztába hozni és nem birta a mi aggodalmainkat eloszlatni. Fentartjuk tehát azon álláspontunkat, hogy más alkotmányos nemzetek példájára az országgyűlésnek ezen szervezetét nálunk is törvényhozási utón kellene megoldani. De másutt még nem is olyan kényes ez a dolog. Ha másutt ezt a kormányzás kezébe is teszik le, elvárható, hogy az államólet tömör csúcsán semmi más idegen szenijxmt nem ronthatja ineg a nemzeti szervezet irányzatát, nálunk azonban idegen tekintetek, idegen hatalmi érdekek könnyen belejátszhatnak a jövőben is az alkotmányjogi kérdésekbe. Azért nálunk kétszeres kötelesség a féltő gond, amelyet elődeink századokon keresztül meg is őriztek. És vájjon, ha bennünket nem tartanak méltónak arra, hogy egy ilyen nagyfontosságú alkotással icle jöjjenek, ezzel bennünket megismertessenek, vájjon a törvényhozás másik faktorával, a királylyal szemben is ily merev elzárkózás álláspontjára helyezkednek-e ? Nem mennek-e az uralkodóhoz, hogy egy ilyen fontos kormányzati tényt előzetesen annak tudomására is hozzanak, ahhoz hozzájárulását kikérjék, ha pedig egyszer kormányzati kötelesség, hogy az uralkodóhoz menjenek, akkor a törvényhozás másik faktorát hogyan lehet megfosztani attól, hogy az önök elhatározását, az önök terveit szintén ismerve, hozza meg a maga döntését? A mi jogos és méltányos a törvényhozás másik faktorával szemben, ép oly jogos az országgyűléssel szemben is. (Helyeslés a bal- és a ssélsobaloldalon.) A másik szempont, amely felszólalásom egyik legfontosabb indoka, a városokkal szemben tanúsított elbánás. Azt nem is kell mondanom — mindnyájunknak élénk emlékezetében van — hogy az 1848-i alkotmányozó országgyűlésnek első kardinális intézkedése volt, hogy az eddigi vármegyei rendi szerkezettel szemben első sorban kiemelte a városok törvényhozói jogosultságát. Az egész törvénynek, amely erről intézkedik, első jjontjává tette a 48-iki törvényhozás, hogy ezek és ezek a városok külön képviseleti jogot nyernek; separatum corpussá emelte őket a törvényhozás, nem osztotta be őket a vármegyékbe, külön központi választmányt, képviselőküldetési jogot adott nekik. Vájjon csak azért tetfce-e ezt mert a városok kulturális hivatását felismerte? Abban az időben a városok kulturális hivatása a vármegyék nagy történelmi prej)onderencziája mellett csak eltörpülő volt. Nem kizárólag azért tette ezt, hanem azért, mert ebben akart biztosítékot találni; azokban a váró-