Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

Ifé Bll. országos ülés Í9tt a kormánypárt és az ellenzék között bizonyos közeledést lehet létesiteni és megszűnnek azok az áldatlan állapotok, amelyek azóta még sokszorosan rosszabbodtak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kormány azonban még tárgyalás alá sem vette a választójogi tervezetet, szóba sem állott az ellenzékkel, hanem másodnap már kivezettette a képviselőket a házból. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon azokat terheli a felesőség ezekért az áldatlan állapotokért, kik egy békéltető ajánlatot tettek a kormánypártnak abban az időben, vagy azokat, kik az ajánlatot el nem fogadták, szóba nem állottak azokkal, akik békülni akartak tisztességes utón, hanem már másnap itt a törvényhozásban erőszakot alkalmaztak azzal a békülő ellenféllel szemben? (Ugy van! balfelöl.) Novák János: Sőt kijelentették, hogy félúton nem állanak meg. Elnök : Csendet kérek. Szabó István (nagyatádi) : Ezt akartam előre jelezni, hogy ne tessék az ellenzéket vádolni azzal, hogy ő az általános, egyenlő, titkos választójog behozatalával a magyarságnak kárt akart csinálni, mert az az egyenlő, titkos választói jog redukálva volt a lehetőségig, sőt majdnem a felényire annak, amely számra ki lehetett volna azt terjeszteni. Az ellenzék tehát nem akart olyan veszedelmes választójogot, mint itt most szeretik feltüntetni a t. túloldalon és hogy ezek az áldatlan állapotok fennállanak, bizony nem az ellenzék az oka annak, hanem azok, akik nem fogadták el a felajánlott békejobbot. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Simontsits képviselőtársam mai beszédében a többek között emiitette azt is, amit már hallottunk ebben a házban más oldalról is, hogy itt hiába az érvekkel való felvonulás, itt a meggyőzésnek ereje nincsen, itt egyik jDárt nem engedi magát meggyőzetiü a másiktól bármilyen indokokkal is. Ezt Simontsits t. képviselőtársam leginkább erről a baloldalról állította. Azt mondotta, hogy először is felállítják a tételt, hogy nem fogadják el, bármit hozzanak is és akkor ebből kifolyólag igyekeznek okokat keresni annak megindokolására, hogy miért nem fogadják el. Ha lehet ezzel vádolni az ellenzéket, akkor ugyanúgy nagyon is meg lehet vele vádolni a t. túloldalt. Hiszen ott ugy van igazán, hogyha valami törvényjavaslat előkerül, ott kritikát arról nem lehet hallani, hanem igenis a t. túloldali képviselő urak is igvekeznek a felállított tételhez okokat keresni és megindokolni azt, hogy az miért jó. (Ugy van! balfelóí.) Ez igy van és sajnos, hogy igy van, mert hiszen az érvek erejével kellene meggyőzni egymást, ha lehetne. En ma hallottam a túloldalon is, hallottam ezen az oldalon is, hogy ez a mai képviselőházban ki van zárva, hogy itt érvekkel győzni nem lehet. Ez nagyon sajnálatos dolog, de nem egyoldalulag az ellenzék hibája, egyáltalában nem az, hanem épen olyan, vagy talán nagyobb hibája a t. túloldalnak. február 18-an, szerdán, Én el tudom képzelni, hogy Simontsits kép* viselőtársam, amilyen szépen tudta védelmezni a mostani kerületi beosztást, ha az a kerületi beosztás másként történt volna, ha az a magyarságnak előnyt biztosított volna és kimutathatná' a kormánypárt, hogy ő a magyar szupremáczia megvédelmezésére itt igenis energikus eszközökhöz nyúlt és a magyarság fölényének biztosítására a kerületeket ugy osztotta be, hogy a magyarságra csak előny származhatik belőle, mondom, ha ez benn volna abban a tervezetben : az én igen t. képviselőtársam még sokkal gyönyörűbben tudta volna védelmezni azt a tervezetet, mint ahogy védelmezte ezt a tervezetet. (Ugy van ! bal felől.) En magam ezzel a tervezettel ugy vagyok, hogy — amint a belügyminister ur is mondotta — ez folyománya a választói jognak és amilyen alapon megcsinálták a választói jogot, ugyanolyan alapon csinálják tovább a kerületi beosztást is. Én a választójognak abban a formában való törvényerőre emelését, amelyben a t. többség azt törévnyerőre emelte, igazságtalannak, károsnak, rossznak tartom, (Ugy van ! bal felől.) azt én el nem fogadtam és nem is fogadnám el soha. Amint a belügyminister ur mondja, természetszerűleg ugyanazon az alapon csinálják meg a kerületi beosztást is, ennek következtében már elvileg is magát a kerületi beosztást sem fogadhatom el és nem helyeselhetem. (Helyeslés balfelől.) Azt mondta Simontsits képviselőtársam, hogy soha semmit nem ismernek el ezen az oldalon, hogy valami jó is volna valamely kormányjavaslatban. Nem egészen igy van ez. Mert azt például helyeseljük, hogy a javaslat megszüntet olyan kerületeket, ahol 180 vagy 300 ember választott egy képviselőt. Nem áll tehát az, mintha csak azt néznők, hogy hol lehet megtámadni a javaslatot. De amikor a választói jog törvényre emelésénél az igen t. ministerelnök ur a legnagyobb hangon azt hirdette — és vele együtt a túloldal is — hogy a magyarság szupremácziáját és az intelligenczia vezetőszerepét biztosítani kell, akkor elvártam volna a ministerelnök úrtól, hogy ezt a választói törvénynél vagy a kerületi beosztásnál meg is valósítsa. Azonban ugy látom, hogy az intelligenczia vezető szerepének biztosítására történtek ugyan intézkedések, de a magyarság supremácziájának megvédésére nem. Lehet, hogy a t. kormány az intelligenczia vezető szerepének biztosítására hozta be a 30 éves korhatárt, ezt azonban a választójogi törvény legnagyobb bűnének tartom és nem tartom méltónak a XX. századhoz, hogy osztálykülönbségeket állítsunk fel a magyar nemzet kebelében, nem tartom méltónak a magyar intelligencziához, hogy visszaszorítsa azokat, akikből él és akik Magyarország erejét képezik. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még 1848-ban, a XlX-ik század közepén eltörölték az osztálykülönbségeket és íme, a XX-ik század elején a t. többség idejön egy tervezettel, amely osztálykülönbségeket állit fel és előjogokat biztosit bizo-