Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
168 511. országos ülés 1914 február 18-án, szerdán. Ezek a mi hibáink . . . Hegyi Árpád: Ezt nem támadta senki. (Derültség jóbbfelől.) Sándor János beliigyminister: Bocsánatot kérek, hisz állandóan azzal támadnak, hogy a nagy magyar kerületektől elvettük a képviselőket és odaadtuk a nemzetiségi Erdélynek. Ezzel szemben a valóság az, hogy Erdélynek 74 kerülete volt, ebből elveszt kilenczet, igaz, hogy a részben legmagyarabb községektől, de azok oly kis kerületek voltak, hogy fentartani többé nem lehet őket. Viszont azonban az erdélyi kerületek elvonásának terén tovább menni nem lehetett: csak arra kellett figyelemmel lenni, hogy a magyarság hátrányt ne szenvedjen, ebben a tekintetben pedig —• hisz az adatok nemsokára nyilvánosak lesznek — nem indiszkréczió, ha elmondok néhány adatot az ottani kerületek nemzetiségi megoszlására vonatkozólag. (Felkiáltások balfelől: Talán az egészről.) Beszélhetünk az egészről is, abban a tekintetben, hogy mit csináltunk a városi kerületekkel. Városi kerület van ma 85 és lesz 105 ; ebből törvényhatósági városoknak lesz 66 kerülete, rendezett tanácsú városoknak 22 kerülete és olyan kerület, melyben a rendezett tanácsú városok dominálnak, lesz 17. A nemzetiségi megoszlást illetőleg eddigi számításaink azt mutatják, hogy a magyar kerületek száma lényegesen szaj^orodik, még pedig az egész országban körülbelül 35—40 kerülettel, a németek körülbelül megtartják birtokállományukat, mert az anyagi választói jogot az értelmi czenzus alapján állapitottuk meg, amely joedig fejlett kultúrájuk révén kedvező a németekre, akik hazafias hűséggel és ragaszkodással vannak az országhoz és a nemzethez. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Ennélfogva ők meg is tarthatták ezeket a kerületeket. (Felkiáltások balfelől : Nem is kifogásoltuk!) Elnök : Csendet kérek ! Sándor János beliigyminister: örvendek, hogy ebben is megegyezünk. Egy szempontot semmiesetre sem szabad szem elől tévesztenünk és ez a jövő fejlődés. És itt a németekre nézve ugy áll a helyzet, hogy a kerületeik száma a jövőben nem igen fog szaporodni, mert nagy többségük elérte a kultúrának azt a fokát, melyet a javaslat megszabott. Ellenben a román kerületeket illetőleg — ami annyira érdekli a képviselő urakat s amire nézve az itt felvetett vonatkozásban és ebben a jállanatban, megjegyzéseket tenni nem én vagyok illetékes, — annyit jelenthetek ki, hogy e tekintetben az objektív adatok s nem a románokkal való tárgyalások birtak befolyással arra, hogy a kerületek hogyan és milyen számban szabassanak meg. (Felkiáltások balfelől : Nagyon érdeklődünk iránta!) Bátor leszek megmondani. (Halljuk! Halljuk ! jobbjelöl.) Ez idő szerint az egész országban 42 választókerületben vannak többségben a románok, a jövőben 27-ben lesznek többségben. (Felkiáltások jóbbfelől: Nohát! Ez a hazaárulás !) Szmrecsányi György: Mit csináltak a többiekkel ? (Elénk derültség és taps jóbbfelől.) Sándor János beliigyminister: Odaadtuk a magyaroknak. Szmrecsányi György: Hol ? Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni ! Sándor János beliigyminister: Teljes őszinteséggel tartozom kijelenteni, hogy tisztában kell lennünk azzal, miszerint a román vidékek választóinak száma évről-évre gyarapodni fog, ahhoz képest, amint elérik a kultúrának a törvény által megkivárit fokát és elnyerik a választói jog egyéb feltételeit. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami sjseczialiter az erdélyi részeket illeti, lássuk, hogy állunk azzal a nagy jogfosztással, amelyet ott a magyar kerületekkel elkövettünk. Volt eddig Erdélyben 41 tiszta magyar többségű kerület és lesz 37, daczára annak, hogy sok kis város, amelytől elvonjuk a kerületet, épen erre a területre esik, t. i. a magyar vármegyékre. Én nagyon sajnálom, hogy Bereczk elvonásával apasztani kellett a háromszéki kerületeket, de 108 választóra sehogy sem lehetett egy kerületet bizni. Huszár Károly (sárvári): Az egy részvénytársaság volt ! Sándor János beliigyminister: Nem beszélek most erről; magyarok voltak s ha lehetett volna, szerettem volna számukra megtartani a kerületüket, szerettem volna megtartani Bereczket, Oláhfalut és más kis magyar területeket is, mert minden erényeivel, hibáival az én népem, az én vérem, szivemhez vannak nőve. (Éljenzés jóbbfelől.) Amikor azonban felelős állásban itt állok, nem lehetek figyelemmel melléktekintetekre, hanem azoknak az általános tekinteteknek szempontjából kell eljárnom, melyeket az ország és a nemzet nagy érdekei szabnak meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Van három magyar-német kerület, van négy német-magyar kerület; ezek tekintetében előre is jelenthetem, hogy ezek oly kerületek, melyek a magyarság részére feltétlenül biztositottaknak vehetők. Aki ismeri az érdél}'! viszonyokat, meg fog erősíteni engem abban, hogy Bethlen, Szászrégen, Erzsébetváros, Brassó második kerülete — ellenzéki kerület — és Teke eddig is magyar képviselőket küldöttek, ezután is azokat fognak ide küldeni. Most lássuk Erdélyben a románságot. A románságnak Erdélyben 15 olyan kerülete volt, amelyben többsége volt; ezután lesz 10, kevesebb öttel, tehát nem nekik adtunk kerületeket. És miért nem adtuk nekik? Azért, mert kevés számú választójuk van. Aid ismeri az erdélyi viszonyokat, tudja, hogy a románság fenn lakik a havas vidékeken, a hegyeken, ahol nincsenek iskolák, ahol nehezen hozzáférhetők a kultúrintézmények, ahol tehát ez a lakosság ma még el van maradva kultúra tekintetében. Mi óhajtjuk, hogy megszerezzék ezt a kultúrát, mert reméljük, hogy minél szélesebb körben fogják megszerezni a magyar
