Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
144 510. országos ülés I91í február 17-én, kedden. iskoláinak, egyházainak segélyezésével könnyítsen az amúgy is szegény nép terhein, hasson irányitólag gazdasági fejlődésének vezetésére és nyissa meg az államélet szerves intézményeinek kapuit, folyton emelkedő intelligencziája előtt. Kulturális, szocziális és adminisztratív téren kell e népen segíteni. Tegyük ezt nem azért, nem azon az alapon, mert román anyanyelvűek, hanem errevaló tekintet nélkül, mert az egységes magyar nemzet egyenjogú tagjai. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De azután követeljük meg, hogy a magyar nemzeti állam egységében rejlő, kötelességek hű teljesítésére is vállalkozzanak. És meggyőződésem az, hogy a kultúrájában, hogy a gazdaságilag fejlett népre, a magyar állam szerves intézményeiben elhelyezkedő intelligencziára a magyar állam közjogi és politikai helyzetével szemben álló izgatók ép ugy nem fognak hatással bírni, amint ezt északnyugati és déli németeinknél látjuk, akik daczára nagy tömegüknek, a magyar állameszmének leghűbb oszlopai. Az anyaország területén 24 városi törvényhatóság bírt 38 szavazati joggal, az uj törvény szerint fognak kapni 61 kerületet. Az abszolút magyar többségű Budapest, Arad, Győr, Hódmező-Vásárhely, Kassa, Nagyvárad, Pées és Szegeden nyernek együtt 20 uj kerületet, a relatív német többségű azonban feltétlenül magyar érzelmű Temesvár és Pozsony nyernek 1—1 uj kerületet és a relatív szerb többségű, azonban hazafias érzésű Pancsova kap egy uj kerületet. Itt tehát a városi törvényhatóságoknál újra a magyar imperiális politikának 23 kerülettel szaporodnak a hivei. A 27 abszolút és három relatív magyar többségű vármegyében volt 194 kerület ; most lesz 204 kerület, tehát a magyar kerületekben tíz a szaporodás. 12 nem magyar többségű, azonban a magyar politikai és közjogi rendbe beilleszkedő anyanyelvű vármegyében volt 68 kerület és lesz 68 kerület. Ellenőrizhetés szempontjából megnevezem ezen 12 vármegyét. Ezek Bars, Máramaros, Mosón, Pozsony, Sáros, Szilágy, Temes, Torontál, Szepes, Turócz, Ung és Zólyom megyék. Az ezen megyékben fekvő városok polgárságának és az e megyékben bár kisebbségben levő magyar intelligencziának nagy súlya által a múltban is biztosítva volt és, amint a magyarság fejlődésénél statisztikai adatokkal kimutattam, a jövőben is biztosítva lesz, hogy ezen vármegyékben mindig a magyar imperailizmusnak lesznek hivei. (Ugy van ! jobbfelől.) Amikor Mosón és Torontál vármegyék egy-egy kerületet nyernek és amidőn veszítenek a tót, illetőleg a román anyanyelvű többségű vármegyék egyet-egyet, akkor nem lehet e javaslat irányára azt mondani, hogy a magyarság letörésére tendál. (Ugy van ! jobbfelől.) Van azután Magyarország területén hat vármegye : Arad, Árva, Krassó-Szörény, Liptó, Nyitra és Trencsén. amelyekben lehet, hogy izgatásokkal és nemzetiségi féktelenségekkel a kerületek egy része elhóditható. Ezekben volt 37 és lesz 36 választókerület. Méltóztassék tehát nekem kimutatni, hogy e javaslatnak a választókerületek beosztásánál melyik az az intézkedése, amely ne követte volna azt az elvet és ne ügyelt volna szigorúan arra, hogy a magyar állam törvényhozásának egységes memzeti jellege ne legyen veszélyeztetve % (Helyeslés jobbfelől.) Befejezem beszédemet azzal a gondolattal, amelylyel gróf Andrássy Gyula (Éljenzés balfelől.) beszédét a delegáczióban fejezte be : gondoskodni kellene arról, hogy megszüntessék a testvérharczot, hogy ne legyen a magyar a magyarnak ellensége, mert ez veszélyes és káros az országra. (Ugy van ! jobbfelől.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Almássy László jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. képviselőház! Hogyha a leghalványabb reménységem lenne az iránt, hogy igénytelen felszólalásommal talán a t. többségnek hangulatát vagy elhatározását megváltoztathatom, az esetben készséggel ajánlanám fel minden erőmet annak a czélnak szolgálatára, hogy a t. többséget ennek a javaslatnak káros és a magyar nemzeti szempontból hátrányos voltáról meggyőzzem. De én ezt ab ovo kizártnak tartom, mert én, t. képviselőház — és ezt nem fogja tőlem rossz néven venni a szakminister ur, aki ezt a javaslatot nevével szignálta — én ezért a javaslatért a felelősséget nem hárítom sem a t. belügyminister úrra, sem a többségre, hanem tisztán és kizárólag a ministerelnök úrra. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Elénk éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások balfelől : Az a rossz szellem ! Felkiáltások jobbfelől: Csak volna maguknak olyan szellemük! Irigylik tőlünk !) Rakovszky István: kSzivből gratulálok a belügyminister urnak ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Mezőssy Béla: Ez a javaslat annyira a gróf Tisza István egyéni gondolkozásához és ízléséhez van hozzászabva, hogy annak ugy indokolásából mint egyes rendelkezéseiből — amint ezt bátor is leszek kimutatni — Tisza Istvánnak egyénisége a legleplezetlenebbül kiérzik. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hiszen, t. képviselőház, az a férfiú, aki olyan ideges lázassággal igyekezett a választói jog nagyobbmérvü kiterjesztésének veszélyétől a nemzetet megóvni, aki úgyszólván légmentesen, hermetiee el akarta zárni a magyar nemzetet a választói jognak általa képzelt veszélyei elől, aki hírlapi ezikkek egész sorozatában, beszédeinek minden változatában, még a dinasztikus érdekek oltalma szempontjából is ugy állította oda a dolgot, hogy az, aki az általános, egyenlő és titkos választói jogot akarja és annak hive, az valami felforgató, forradalmi irányt követ : elfelejtette, hogy ugyanaz a dinasztia a választói jognak ezt a formáját Ausztriában elfogadta és szentesitette. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) És ha meghúzom a parallellát
