Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
136 510, országos ülés 1914 február 17-én, kedden. magyarság nem szenved benne sérelmet. Szatmár vármegyében megmarad a mai 8 kerület, az országos átlag szempontjából ez sem mondható sérelmesnek. Szilágy vármegyében van most 5 kerület, lesz 4, holott itt a Tégi 5 bátran megmaradhatna. ha tekintetbe veszszük, hogy az első kerület épen olyan vegyes összetételű, hogy ott a választási esélyek a magyarság kárára nem szolgálnak. Ugocsa vármegyében 2 kerület van, ez megmaradt. Ugoesa vármegyét nem lehet a magyarság nyereségéhez számitani relatív többsége daczára sem és tekintetbe kell még azt is venni, hogy messze alul marad az országos átlagon, majdnem felére száll annak és a két kerület meghagyás csakugyan különös méltányosság; az az egyedüli szempont indokolhatja, hogy egy 2 kerületű megyét mégsem lehet 1 kerületűre leszállitani. Mindezeket összevetve, a Tisza balpartján egy magyar kerület lenne a nemzeti ügy nyeresége. A Tisza-Maros szögén, mely nemzetiségi jellegű, a helyzet a következő : Arad vármegyében 7 kerület marad, azonban 6 kerület is sok volna. Ezt maga az indokolás állapit ja meg és igy a nemzetiségiek javára kell az egy kerületnyi szaporodást számitani. Csanád vármenyében megmarad a 3 kerület, ezt nem lehet kifogásolni, mert kevés különbséggel megfelel az átlagnak. Krassószörény vármegyében azonban a helyzet már sokkal károsabb, mert a mostani 7 kerület számát felemeli 8-ra, holott ez tiszta nemzetiségi jellegű kerület és a kulturális hetyzete sem indokolja ezt az emelést, mert épen 50 3 /2%a ezen vármegye lakosságának tud csak irni-olvasni, ugy hogy ezeket egybevetve, itt a nemzetiségek javára és a magyarság veszteségére kell két kerületnyi szaporulatot megállapítani. Temes vármegyében a helyzet nem változik és ez meg is felel az országos átlagnak. Torontál vármegyének mai 12 kerülete 13-ra emelkedik ; ez is megfelel a kerületek választói száma országos átlagának. Mindent egybevetve, a Tisza-Maros szögén a helyzet az. hogy vészit a nemzetiségiek száma kettőt és nyer egyet, ugy, hogy a nemzetiségiek vesztesége itt egy, a magyarság nyeresége egy, a zárlat tehát két magyar kerület nyereséggel végződik a Tisza-Maros szögén. Méltóztatik látni, hogy egészen tárgyilagosan vizsgáltam felül az adatokat és mindenütt tőlem telhető hűséggel igyekeztem a valóságos eredményt megállapitani. Most jövök, t. képviselőház, a javaslat és a benne kontemplált kerületi beosztás legfájóbb részéhez, a Királyhágón túli országrészhez. A helyzet itt a következő : Alsó-Fehér vármegyében 7 kerület van, ez le van szállitva a javaslatban 4-re, de minden tényezőnek az egybevetése szerint csak kettő jutna reá és igy a leszállítás mellett is két kerület az igazághoz képest, a kulturális állapotokhoz képest és a nemzeti szempontokkal szemben a nemzetiségek nyeresége lesz. Gr. Tisza István ministerelnök: Egy kicsit hangosabban kérjük ! Nem lehet hallani! Nagyon igyekszem meghallani, de nem tudom. Bakonyi Samu : Besztercze-Naszód vármegyében most van két kerület ; ezeknek számát felemeli a javaslat háromra, a nemzetiségek javára esik tehát itt egy kerületnyi szaporodás. Brassó vármegyében van négy kerület, ezentúl öt lesz ; ezt azzal okolja meg a bizottság jelentése és a javaslat indokolása, hogy szóhoz kívánja juttatni — mint kifejezi magát — az ottani csángószigetet. Ezt méltányolom, ez ellen kifogást emelni tőlem távol áll. Csik vármegyében marad az eddigi négy kerület, ami megfelel a javaslatban felállított összes értékmérőknek. Fogaras vármegyében szintén megmarad a kerületek mostani száma, mégis a nemzetiségiek javára esik egy kerület, mert az összes értékmérők egybevetéséből az következnék, hogy ezt a vármegyét csak egy kerülettel lehet dotálni. Háromszék vármegyében most hét kerület van, ezentúl lesz öt ; ez a két kerület — minthogy magyar megyéről van szó — kétségtelenül a magyarság vesztesége. Hunyad vármegyében van hat kerület, a jövőben lesz öt, de erre a megyére tulaj donképen csak négy kerület juthatna, ugy, hogy e nemzetiségi jellegű vármegyében egy kerületnyi szaporodás természetesen a magyarság kárára veendő. Kis-Küküllő vármegyében megmarad a mostani három kerület, ami a magyarság rovására esik, a kulturális szempontoknak sem felel meg, mert 50%-on alul áll az irni-olvasni tudók száma, a magyarság pedig csak 30%-kal van képviselve és igy egy kerülettel a nemzetiségi elemek helyzete javul. Kolozs vármegyében még rosszabb a helyzet ; itt megmarad a négy kerület, holott a javaslatban feltüntetett értékmérők egybevetése szerint, még azt is figyelembe véve, hogy messze alatta marad az országos átlagnak, csaknem egyharmad részére száll le az egy kerületre eső választók száma, két kerület sem jutna ennek a vármegyének és igy az ezt meghaladó két kerület a nemzetiségek javára esik. Maros-Torda vármegyében, amely magyar jellegű, mivel abszolút többségben van a magyarság és az irni-olvasni tudók száma is meghaladja az 50%-ot, most öt kerület van, de ezentúl csak négy lenne, tehát egy kerület nyilvánvalóan a magyarság vesztesége. Nagy-Küküllő vármegyére csak három kerület jutna, de megmarad a mostani négy, az egy kerületnyi különbség tehát a nemzetiségek javára esik. Szeben vármegyében most hat kerület van, igaz, hogy ezentúl csak öt lesz, de a megállapított értékmérő szerint csak három kerület jutna s igy a két kerületnyi különbség szintén a nem magyar elemek javára veendő számításba. Szolnok-Dobokában még sokkal rosszabb a helyzet ; igaz, hogy itt a hét kerület helyett csak öt lesz, de igazság szerint csak két kerület járna ennek a megyének, a három kerületnyi különbség tehát effektive a nemzetiségek helyzetét javítja.. Torda-Aranyos megyében a helyzet hasonló : leszáll ismét négy kerületről háromra. Azonban a helyzet az, hogy
