Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

134 510. országos ülés ÍMhfebruár 17-én, kedden. tive többségben van s ahol az Írni-olvasni tudók száma 88°/o, jutna nyolcz választókerület. Most van 6 kerület, megmarad a hat kerület, veszteség tehát a kultúra és relatíve a magyarság rovására két kerület. Tolna vármegyében 71% a magyarság száma. Itt is kapunk egy kerületet, a mostani hatról hétre emelkedik a kerületek száma, de az arány szerint mindenesetre legalább nyolcz kerület jutna. Effektive a mérleg itt is egy kerületnek az elvesztésével zárul. Vas vármegyében 86% a magyarság száma. Hét kerület van, hét kerület marad, tehát az országos átlaghoz képest itt is veszteség mutatkozik valami töredékben. De ezt csak azért említem meg, hogy ha csakugyan megvolna az a nizus, amely igazságtalanság nélkül hozhatná a magyarságot kedvezőbb helyzetbe, ilyen töredékek mutatkozásánál, amelyek elég jelentékenyek, éreztetni kellene a jóakaratot és a magyar kerületek számát szaporítani kellene. Veszprém vármegyében ma hét kerület van. Erre is ugyanaz a szempont áll, ami Vas vármegyére. Zala vármegyében, ahol 74'5% a magyarság száma és ugyanennyi tud írni-olvasni, — egy fél százalékkal több — most kilencz kerület van. Tízre emeli a t. minister ur a kerületek számát, de arány szerint 12 kerület illetné meg ezen színmagyar vármegyét, tehát két kerület a veszteség. így állunk, t. képviselőház, a Duna jobbjDartjával, ahol tehát összegezve az előbb elmondott számadatokat, veszít a magyarság 11 kerületet, nyer egyet, és így a veszteség nemzeti szempontból még mindig 10 kerület. A Duna bal partján a helyzet a következő. Árva vármegyének megmarad a két kerülete, itt tehát különösebb megjegyzésre nincsen ok. Bars vármegyében, hol a magyarság 34'7%-ot tesz ki, de amely vármegye tapasztalataink, tudomásunk szerint a magyarságra nézve egyáltalában nem tekinthető ellenséges indulatokkal szaturáltnak, amelynek kulturális értékmérője, vagyis amelyben az írni-olvasni tudók száma 75'9%, 5 kerület jutna az országos átlag szerint és ezt minden nehézség nélkül meg is lehetne adni; megmarad azonban a mostani négy kerület. Esztergom vármegyében szintén megmarad a mai állapot; itt semmi különösebb megjegyzésre sincs ok, mert a kerületek választóinak száma amúgy is alatta marad valamivel az országos átlagnak. Hont vármegyében azonban, amelyben • a magyarság elég jelentékeny abszolút többségben van — amely többséget még erősit az 5%-nyi németség — szintén meghagyatik a mostani 3 kerület, holott az OFSzágos arány szerint ennek 4 jutna; ennélfogva itt a magyarság és a kultúra rovására esik az egy kerületnyi veszteség. Liptó vármegyében megmarad a két kerület; ezt kifogásolni nem lehet. Nógrád vármegyében azonban megint ugy áll a dolog, hogy a 75%-ot meghaladó magyarságot és a 76%-nyi irniolvasni tudó népességet véve figyelembe, nem lehet helyeselni, hogy a mostani 6 kerület nem emeltetik fel 7-re, amennyi tulajdonképen ennek a vármegyének jutna és igy, sajnos, a magyarságnak és a kulturális szempontnak itt is egy kerület a vesztesége. Pozsony vármegyében, ahol a magyarság többsége csak relatív, azonban a kulturális aránykulcs a 80%-kot meghaladja, megmarad a mostani állapot. Ez különösebb kifogás alá nem eshetik, mert az egy kerületre eső választók száma alig haladja meg valamivel az országos átlagot. Turocz vármegyében megmarad a mostani 2 kerület. Ez sem ad okot semmiféle különösebb megjegyzésre. Hasonlóképen Zólyom vármegye állapota sem. Összegezve ezeket a számokat, mégis a zárlat a Duna balpartján levő vármegyékre eső választókerületekben a magyarság két kerületnyi veszteségét jelenti. A Duna-Tisza közén a helyzet a következő : Bács-Bodrog vármegyére jutna 15 kerület. Most 12 van s ez megmarad, holott ez még azzal a kárral is jár, — erre különben ezen részletezés befejezése után röviden rá fogok térni — hogy magasan az átlag fölé emelkedik az egy kerületben lakó választók száma. Csongrád vármegye 99%%-nyi magyarsággal mostani 4 kerületéből egyet elveszít és igy ez a magyarságnak egy kerületnyi veszteségét jelenti. Megint a sablonos vigasztalás, hogy hiszen a testvértörvényhatóságok: Szeged és Hódmezővásárhely, ugy is kapnak egy-egy kerületet. Kelemen Béla: Szegednek négyet kellett volna kapnia! Bakonyi Samu: En örömest járultam volna hozzá ahhoz is. Ez, fájdalom, azért nem lehetséges, mert más, Szegedet megközelítő városokon esnék akkor sérelem, mert Szegedén az átlagon alul maradt az egyes kerületek választóinak száma és valószínűleg az volt az oka annak, hogy Szegednek nem lehetett megadni a négy kerületet. De én a magam részéről kivételt is nagyon szívesen tennék Szeged kedvéért s azt hiszem, hogy nagyon sokan vagyunk itt, akik igy gondolkodunk. (Ugy van! balfelöl.) Mondom, sablonszerű vigasztalás akarná itt is rekompenzácziót nyújtani, hogy a testvértörvényhatóságok, Szeged és Hódmezővásárhely kerületeinek száma emelkedik egygyel. Azonban ez rekompenzáczióul el nem fogadható, mert azok mindegyikének, ugy Szegednek, mint Hódmező-Vásárhelynek, megvan a maga nagy jelentősége, részint különböző, részint egyező okokból. Tehát azzal, hogy megadjuk ezt a szaporítást, bár nem is egészen ugy adjuk meg, amint a közóhajtás kívánná, nem lehet menteni azt, hogy elvonunk viszont a vármegyétől egy kerületet. Véletlenül itt is ugy vagyunk, hogy a megszűnt kerület ellenzéki, nevezetesen a tápéi kerület. Heves vármegyében a helyzet az, hogy most van hét kerület; a t. ministerelnök ur javaslata leszállítja hatra, holott a magyarság arányszáma itt 99'3%, és igy a magyar ügy vesztesége eb-